Malta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Malta
Malta műholdképe
Malta műholdképe
Közigazgatás
Ország  Málta
Székhely Valletta
Legnagyobb településBirkirkara
Népesség
Teljes népesség 357 000 fő
Birkirkara népessége 21 775 fő (2005)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület243 km²
Legmagasabb pont Ta' Dmejrek (253 m)
Időzóna CET (UTC+1)
Elhelyezkedése
Only Malta Island map.png
Malta (Málta)
Malta
Malta
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 53′, k. h. 14° 27′Koordináták: é. sz. 35° 53′, k. h. 14° 27′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Malta témájú médiaállományokat.

Malta (latinul Melita) a Máltai-szigetcsoport legnagyobb szigete, amely a Szicíliától délre kinyúló tenger alatti plató legmagasabb része. Területe 243 km², legmagasabb pontja Ta' Dmejrek (Dingli közelében) 253 méter. A sziget teszi ki Málta területének háromnegyedét.

Geológiája[szerkesztés]

Malta egy megdőlt mészkő-tábla, legmagasabb része a déli part, innen észak felé lejt. Szerkezete réteges: az alap és a felszín kemény mészkő, ami puhább rétegeket fog közre. A sorrend a felszíntől lefelé: korallmészkő, zöld homokkő, kék agyag, globigerinás mészkő és végül ismét korallmészkő. A zöld homokkő és a kék agyag csak vékony rétegben települ egyes területeken. A kék agyag - bár csak a dombok lábánál fordul elő - fontos nem csak a termőtalaj-képzés szempontjából, hanem mert vízzáró réteget képezve a felszínre vezeti a kőzetekben összegyűlt esővizet. A réteges szerkezetet sok helyen törések szakítják meg.

Malta szigetének északnyugati részét rengeteg párhuzamosan futó törés szabdalja, irányuk jellemzően délnyugat-északkeleti. Közülük a legnagyobb a Great Fault (Nagy törésvonal), amely Fomm ir-Riħtől Baħar iċ-Ċagħaq-ig tart. Az erózió hatására a törések mélyén termékeny talaj gyűlt össze. A törések képezte öblök és a terep egyenetlenségei miatt ezek a részek sokáig védhetetlennek számítottak, általában a Nagy törésvonal vonalán igyekeztek védekezni az északról jövő támadások ellen. Így az északi - amúgy termékeny - részeket feladva több védelmi rendszer is épült itt, a legfontosabb a britek építette Victoria Lines. A Nagy törésvonaltól délre a táj kevésbé felszabdalt, a Rabat-Dingli-plató korallmészkő tömbje általában kevés termőföldet tart meg, ám kiszögelléseire előszeretettel építkeztek a máltaiak. A sziget többi része északkelet felé enyhén lejtő síkvidék, amelyet wiedek (vízfolyások) szakítanak meg néha. A sziget történelmileg legfontosabb alakzatai a mély öblök: északról dél felé haladva a Marsamxett, a Nagy Kikötő (Il-Port Il-Kbir) és a Marsaxlokki-öböl védett kikötőhelyet jelentettek a szigetek lakóinak.

A szigetet tartó plató körülbelül 15 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a Földközi-tengerből az afrikai kőzetlemez északi mozgásának hatására. A szigeteket egymással és Szicíliával összekötő földhíd nagyjából 15 000 éve újra a tengerbe merült.

Tájai[szerkesztés]

Az északkeleti rész a sziget legnagyobb összefüggő tájegysége, nagyjából a Nagy törésvonal-Rabat-Siġġiewi-Żurrieq-repülőtér-Żabbar vonalig. Ezen belül meg szokták különböztetni a két nagy öböl környékét, ez ma összefüggő agglomerációt alkot. A keleti part dombjai mezőgazdasági művelésre is alkalmasak, öblei ipari és turisztikai szempontból is jelentősek. Ezeken a területeken csak az öblök és félszigetek említhetők meg, mint jellemző geológiai alakzatok. Számos, az év nagy részében száraz vízfolyás kanyarog hosszan a tenger felé, a leghosszabbak Rabat és Mtarfa környékétől futnak a Marsamxettig.

A déli és délnyugati part meredek sziklái, a Dingli Cliffs és a Rdum tas-Sarġ szinte egyenesen húzódnak, fölöttük a sziget legmagasabb része fekszik, kopár tetőkkel és termékenyebb völgyekkel. Errefelé alig található jelentősebb vízfolyás.

Az északi félsziget törésvonalai

A Nagy törésvonalat elérve a táj hullámzani kezd: a párhuzamos törésvonalak mélyedései között dombgerincek emelkednek ki. A tengerpart is ennek megfelelően változik meg, a völgyeknél mindkét parton öblök sorakoznak, míg a gerincek félszigetekként választják el azokat. A Nagy törésvonal két oldalán a Fomm ir-Riħ (nyugat) és a Baħar iċ-Ċagħaq öblök találhatók. Ezután következik a Wardija gerinc, amely nyugaton a Ras il-Pellegrin fokban, keleten a Ras il-Qawra (Qawra Point) félszigetben végződik. A Pwales-völgyben több település is áll, a nyugati Ramla tal-Mixquqa (Golden Bay) Għajn Tuffieħa részétől nem messze Manikata, a keleti Szent Pál-öböl (St. Paul's Bay) partjain pedig Xemxija, San Pawl il-Baħar és Buġibba. Ezt követi az alacsonyabb Bajda-gerinc és a szűk Mistra-völgy. A következő Mellieħa-gerinc jóval magasabb, és keleten egészen a Selmunett szigetig ereszkedik lefelé. A tágas Għadira völgy a sziget legkeskenyebb pontja, Il-Prajjet (Anchor Bay) és a Mellieħa-öböl között a távolság alig több mint egy kilométer. Az utolsó kiemelkedés a meredek Marfa-gerinc, amely észak felé lankásan ereszkedik bele a Comino-csatornába. A partot félköríves öblök (Paradise Bay, Ramla Bay, Armier Bay). Nyugati vége a Ras il-Quammieħ szirt, keleten a Ponta ta' l-Aħrax (Aħrax Point) félszigetben végződik, ez Malta szigetének legészakibb pontja is.

Vizei[szerkesztés]

Természetes állandó vízfolyása nincs. A mészkőrétegek közti agyag miatt a kőzetekben egy időre megmarad az esővíz, ez ideiglenes forrásokat táplál. A magasabb területekről lezúduló esővíz az egyik legfontosabb vízforrás a szigeten.

Élővilága[szerkesztés]

Kaktuszfüge (Opuntia ficus-indica)

Mai élővilága - a víz hiánya miatt is - meglehetősen szegény. Összefüggő erdőségeit már a bronzkorra kiirtották, és mivel az újratelepítések máig sorra kudarcot vallottak, a termőtalajt sok helyen eltüntette az erózió. A második világháború óta igyekeznek olajfafélék, eukaliptusz és más fák telepítésével megmenteni a megmaradt termőterületet, ám sok helyütt csak igénytelen növények, rozmaring, borsikafű és fűfélék élnek meg.

A növényzetnek megfelelően mára kevés nagy testű állatfaj maradt a szigeten. A néhány tízezer éve még itt élő törpe állatfajok (víziló, elefánt) kihaltak, ma a legnagyobb állatfajai a nyulak és gyíkok. A tenger közepén állva a sziget fontos pihenőhelye a vándormadaraknak. Az őshonos madárfajok (rigófélék, fecskék) ma már ritkán láthatók. A széles körű és az állam által is eltűrt vadászat alaposan megtizedeli a sziget madárvilágát.[2]

Története[szerkesztés]

Senglea erődítései

A szigetek történelme szorosan összefügg egymással. Első lakóik kőkori emberek voltak Szicíliából, akik a ma is álló megalitikus templomokat építették. Hirtelen eltűnésük után harciasabb bronzkori népek hódították meg a szigeteket, akiktől a föníciaiak foglalták el Kr. e. 700 körül. Malet szigetén Karthágó uralma Kr. e. 218-ig, a második pun háborúig tartott, amikor Róma elhódította tőle a szigeteket. Az ekkor Melita néven ismert szigeteken szenvedett hajótörést Szent Pál apostol 60-ban. 395-ben a birodalom felosztásakor a Nyugatrómai Birodalom része lett, ám 455-ben elfoglalták a vandálok, akiket néhány évtizeden belül az osztrogótok váltottak. 535-től Bizánc uralta, majd 870-ben elfoglalták az arabok.

Az arab uralom az 1091-es normann hódításig tartott. Ezzel Málta a Szicíliai Királyság része lett. A következő évszázadokban többnyire hűbérbirtok volt. 1530-ban V. Károly német-római császár átadta a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek, akik a következő évtizedekben többször sikerrel védték meg a törököktől (1551, 1565). A lovagrend önálló államot hozott létre Máltán, ám sem anyagi, sem erkölcsi hátterük nem bizonyult elégségesnek. 1798-ban Napóleon francia katonái elfoglalták, és a britek és a helyiek ostromát két évig állva uralták a szigetet. Ekkor vált első ízben függetlenné egymástól Gozo és Malta.

A franciák kiverése után a britek lettek a szigetek urai, akik jól működő gyarmattá, a Földközi-tengeri Flotta központjává építették ki a kikötők környékét. A Krími háború és az első világháború idején hajójavító és egészségügyi központ volt, a második világháború azonban már a szigeten is pusztított. A tengelyhatalmak bombázásai és a tengeri blokád súlyos éveket hoztak a szigetekre. 1943-ban azonban innen indult az offenzíva Olaszország felszabadítására. A háború után két lehetőség kínálkozott: integráció Nagy-Britanniába, vagy a függetlenség. Végül 1964-ben létrejött a független Málta, amely 1974-től köztársaság. 2004-ben belépett az Európai Unióba.

Közigazgatás[szerkesztés]

Málta helyi tanácsainak térképe

A szigeten 54 helyi tanács osztozik:

Gazdaság[szerkesztés]

Művelt földek a jellegzetes kőkerítésekkel

Malta földrajzi adottságai miatt kevésbé alkalmas a földművelésre, mint a szomszédos Gozo. A legjobb termőterületek a dombok lábánál található agyag-kibúvások. A halászat a mai napig sokak megélhetését biztosítja. Földrajzi helyzete és öblei miatt a földközi-tengeri hajózás fontos csomópontja. A lakosság döntő többsége mégis a közalkalmazotti szférában és a turizmusban dolgozik.

Források[szerkesztés]

  • Blouet, Brian. The story of Malta (angol nyelven). Malta: Progress Press (1981) 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Census of Population and Housing 2005: Preliminary Report (PDF), Malta: National Statistics Office (2006) 
  2. Malta adopting but not implementing biodiversity laws - BirdLife”, Times of Malta, 2010. május 22. (Hozzáférés ideje: 2010. május 28.) (angol nyelvű)