Jean Michel Jarre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Michel Jarre
Jean Michel Jarre Milánóban
Jean Michel Jarre Milánóban
Életrajzi adatok
Születési név Jean-Michel André Jarre
Született 1948augusztus 24. (67 éves)
Lyon[1]
Szülei Maurice Jarre
Pályafutás
Műfajok elektronikus zene, szintipop, New Age, Ambient, Chillout, Downtempo, techno
Aktív évek 1969-től
Hangszer szintetizátor, billentyűs hangszerek, harmonika, lézerhárfa, Teremin
Díjak A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (2011. július 13.)
A francia Becsületrend lovagja (1994. május 25.)
Kiadók Disques Dreyfus, Polydor Records/PolyGram, Epic/SME, Warner Bros., EMI

Jean-Michel Jarre weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Michel Jarre témájú médiaállományokat.

Jean-Michel André Jarre (Lyon, 1948. augusztus 24. –) francia zeneszerző, zenész.

Élete és karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jean Michel Jarre a popzene történetének egyik legkreatívabb alkotó zenész-egyénisége. A kilencvenes évek közepéig több mint 75 millió lemeze kelt el világszerte. Alkotásainak stílusát és zeneművészeti jelentőségét tekintve nehéz besorolni.

Apja, Maurice Jarre Oscar-díjas zeneszerző, anyja pedig France Pejot, a II. világháború alatt, a francia ellenállási mozgalom fontos tagja volt. Sokan azt gondolhatják, hogy egyértelmű volt a zenei pályája, de szülei 5 éves korában elváltak. Apja az Egyesült Államokba ment. A kis Jean Michel anyjával és a nagyszülőkkel maradt Lyonban. Azért zenei téren is maradt segítség, a nagypapa részéről, ugyanis André Jarre gyönyörűen játszott oboán.

Ötévesen kezdett el zongorázni, klasszikus zeneelméleti tanulmányait hamar abbahagyta és a jazz felé fordult. Kamaszkorában anyja gyakran elkísérte a Le Chat Qui Pêche párizsi dzsesszklubba (vö. Rue du Chat-qui-Pêche, azaz „a halászó macska utcája”, mely nevét Földes Jolán magyar írónő leghíresebb regénye után kapta), ahol Archie Shepp, John Coltrane és Chet Baker is játszottak. Ebben az időszakban ismerte meg Pierre Soulages festészetét, Stravinsky, valamint Oum Kalthoum arab énekesnő műveit, akik hatással voltak művészetére. Még tinédzserként alapította meg a Mystère IV nevű rockbandát.

Tanulmányait a párizsi konzervatóriumban végezte. 1969-ben a párizsi Groupe de recherches musicales művészeti kutatócsoport tagja lett, mely az elektronikus-akusztikai zeneszerzést is vizsgálta. Itt Pierre Schaeffer tanítványa lett. 1971-ben jelent meg első kislemeze, a La Cage, ezt egy év múlva követte a Deserted Palace című alkotás, melyeken Philip Glass dzsesszes és John Cage elvontabb stílusait is alkalmazta. Ezek a kezdeti, útkereső próbálkozások nem arattak sikert. 1973-ban az Égő pajták, Alain Delon és Simone Signoret filmje zenéjének megkomponálására kérték fel. 1975-ig főleg színházi zenéket, egy balettzenét, valamint egy elektronikus operát komponált AOR címmel. Pop-rockos dalokat írt Françoise Hardy, Gérard Lenorman, Christophe és Patrick Juvet számára.

Egy évre rá jelent meg a lakásukban épített stúdióban felvett Oxygène, a Disques Dreyfus kiadó segítségével, mely hirtelen a szupersztárok közé emelte. Az Oxygène példa nélkül álló nemzetközi sikert ért el, zenei szerkezetével és hangszerelési formáival valóságos zenei forradalmat indított el a popzene történetében. Az űrbéli, sci-fi hangzást hallva az akkori újságok olyanokat írtak róla, hogy az űrben született, ami kapcsolódik ahhoz, hogy Arthur C. Clarke későbbi 2010 Űrodüsszeia könyve utószavában köszönetet mondott Jarre-nak a zenei inspirációért. A korongról két szám is felkerült az angol toplistákra.

1978-ban jött a folytatás, az Équinoxe, mely hangszerelését tekintve igen hasonló az Oxygène-éhez, és szintén a slágerlisták elején landolt.

1979-ben a francia forradalom évfordulóján, a párizsi Concorde téren rendezett koncertet, ami egyben hatalmas technikai újítás is volt, hiszen addig soha nem hangosítottak be ekkora területet. Szinte egész Párizs élvezhette a koncertet. Hatalmas videokivetítőket helyeztek el a város több pontján, lézersugarak háromdimenziós effekteket és animációkat rajzoltak, az éji égboltot tűzijáték világította be. Mindezt saját zenéjére koreografálták meg. Jarre az egymilliós látogatottsággal először került be a Guinness Rekordok Könyvébe. A televízióban további 100 millióan nézték a koncertet.

1981-ben jelent meg a Magnetic Fields című albuma, mely hangszerelésben még hasonlított az első kettőhöz, de már dzsesszelemeket is tartalmazott, így számai, a slágerlistákon, pop, dzsessz, klasszikus kategóriákban is szerepeltek. Ezt követően jelent meg első válogatáslemeze Essential címmel. Még ugyanebben az évben októberben – első európai popművészként – koncerteket adott Kínában: Sanghajban és Pekingben, a Magnetic Fields című lemez bemutatóturnéjaként. A turnéra új számokat is komponált. A fellépések hanganyagából dupla lemezalbum készült, illetve egy film, melyben a koncert alatti filmrészletek bemutatják az akkori Kínát. Itt dolgozott először együtt Mark Fisherrel, aki a koncert látványtervét és kivitelezését készítette.

Az 1983-ban kinyomott Music for Supermarketsből egyetlen példányt készítettek. Mint ilyen esetben az történni szokott, a lemez egy aukción kelt el 10 000 dollárért. Az összeget a kevésbé tehetős művészek támogatására ajánlották fel.

1984-ben a Zoolook albummal az egyik legösszetettebb, legkidolgozottabb művét hozta létre. A hangszereket több helyen vokális effektekkel helyettesítette. Éjszakai erdőben, barlangban, étteremben érezhetjük magunkat a kompozíciót hallgatva, pedig az album címe magyarul: Állatkerti látogatás. A dzsesszelemeket tartalmazó lemez hangszerelésében is a műfaj szokásaihoz igazodott és szaxofont is megszólaltatott. A lemezen Marcus Miller és Laurie Anderson, Adrian Belew is közreműködik. Ezt követően megjelent válogatáslemezén már a Zoolook albumról is szerepeltek számok.

1986-ban jelent meg a Rendez-Vous című album, amely a régi hangzásvilághoz tért vissza. A lemez utolsó számát, a Last Rendez-vous-t Ron McNair asztronautával, aki kiváló szaxofonos volt, tervezték előadni Houston város és Texas állam megalakulásának 150. évfordulója és a NASA 25. évfordulója alkalmából rendezett gigakoncerten április 5-én. A tervek szerint Ron McNair a szaxofonszólót az űrben játszotta volna el a koncerten adott ritmusra, azonban a Challenger űrrepülőgép katasztrófája meghiúsította ezt a tervet. A koncertet le akarták mondani, de végül úgy döntöttek, hogy az asztronauták emlékére megtartják. A koncert és a látvány híre bejárta a világot. 1986. október 5-én, II. János Pál pápa lyoni látogatásának tiszteletére Jarre koncertet adott a belvárosban, a Rhône folyó partján. A két koncert anyagából CD is született.

1988-ban megjelent új lemeze, a Revolutions az angliai ipari forradalomnak, a hatvanas évek forradalmainak, a számítógépkorszak forradalmának, a kivándorlóknak és Dulcie September-nek állított emléket. Ezen az albumon Jarre érezhetően jóval több digitális szintetizátort alkalmazott, lecserélve a korábbi analóg hangszereket. A lemez két felvétele kislemez formájában is megjelent; a címadó dal, valamint a London Kid, melyet barátjával, Hank Marvinal, a Shadows együttes gitáros frontemberével írtak és adtak elő a lemezen és a lemezbemutató koncerten. A két koncert 1988 októberében a londoni Viktória királynő dokkoknál került megrendezésre. Az eső és a szél ellenére több százezres nézőközönség látogatott el a rendezvényre, ahol Diána walesi hercegné is megjelent.

1989. május 13-án, Hank Marvinnal az Eiffel-torony megnyitásának 100. évfordulójára rendezett eseményen előadták a London Kidet.

1990-ben jelent meg az En attendant Cousteau (’Cousteau-ra várva’) című lemeze, amit a legendás természetvédő és tengerbiológus, Jacques-Yves Cousteau kapitány tiszteletére írt, aki éppen abban az évben ünnepelte 80. születésnapját. Cousteau Palawan című filmjéhez fel is használtak a lemez anyagából, melyek mellé új számokat is komponált. A Calypso című számokban közreműködik a Trinidad és Tobagó-i The Amoco Renegades, steel drums nevű hordószerű hangszereikkel, melyekkel igazi karibi hangulatot teremtettek mind a lemezen, mind pedig a július 14-én tartott koncerten, ahol Jarre és ötven zenésztársa Párizsban, a La Défense városrészben egy óriási, piramis alakú színpadon lépett fel. Városszerte hatalmas kivetítőkön követhette figyelemmel a színpadon zajló eseményeket a közönség. A beszámolók szerint több mint kétmillióan a La Défense-on lévő modern diadalív, a Grande Arche és az Arc de Triomphe diadalív között, az Avenue de la Grand Armée-n és a Champs-Élysées-en. A látvány még gigantikusabb volt, mint a korábbi Jarre-koncerteken.

1991-ben újabb válogatáslemez jelent meg Images címmel. Ezzel párhuzamosan került kiadásra az a VHS kazetta, amely a válogatás videoklipjeit tartalmazza. Az albumon három új szám is található, a Moon Machine, a Globe Trotter és az Eldorado, mely a Tolerancia dala címet viseli Jarre későbbi koncertjein. Több szám is remix változatban került a lemezre. Július 11-én a mexikói Teotihuacan lett volna a helyszíne egy koncertnek, az akkor zajló teljes napfogyatkozás keretében, azonban a piramis alakú színpad, illetve a felszerelés egy része elsüllyedt a teherhajón az Atlanti-óceánban.

1993-ban a Chronologie című album részben visszatért a korábbi analóg hangszerekhez. A lemez létrejöttéért Jarre köszönetet mondott Stephen Hawking professzornak Az idő rövid története című könyvéért, amely inspirálta őt a lemez létrehozásában. Az albumról több szám is megjelent maxi CD-n, remix változatokban. Európai koncertkörút indult, melynek egyik állomása Budapest volt. Magyarországi első koncertje 1993. augusztus 19-én a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) zajlott telt házzal. Ebben az évben Jarre az UNESCO jószolgálati nagykövete lett.

1994-ben a hongkongi új stadion megnyitójára adott koncert anyagából és az előző évi turné anyagából dupla CD készült Hong-Kong címmel.

1995-ben, a francia kulturális minisztérium és az UNESCO felkérésére, az Eiffel-torony előtt adott koncertet az ENSZ és az UNESCO megalakulásának 50. évfordulója és a tolerancia éve alkalmából. Az esemény a Koncert a toleranciáért nevet kapta. A koncerten Khaled énekli az Eldorado című számot, amely az UNESCO himnusza lesz. Ebben az évben egy remixalbum is megjelent Jarremix címmel.

1997-ben, a legendás Oxygène album folytatásaként, leporolta az összes analóg szintetizátorát és elkészítette az Oxygène 7-13 albumot, mely méltó 90-es évekbeli folytatása lett a legendás albumnak. Az albumot Pierre Schaeffer, egykori tanára emlékének ajánlotta. Ezt ismét egy európai turné követte, melynek egyik célállomása újfent Magyarország volt. Lemezeit a Vörösmarty téri Hungaroton mintaboltban dedikálta, és a Budapest Sportcsarnokban (ma Papp László Budapest Sportaréna) tartott koncertet. Az album számaiból számos neves DJ készített remixeket, például Hani, Claude Monnet és Takkyu Ishino. Ezek a maxik mintegy előfutárai voltak a következő albumnak, amely egy remixalbum. Még ez év szeptember 6-án került sor egy minden tekintetben fontos eseményre: a 850. születésnapját ünneplő Moszkva a Lomonoszov Egyetem előtti térre hívta koncertezni Jarre-t. A rendezvény egyik látványosságaként élőben kapcsolták a Mir űrállomás lakóit. A koncert 3,5 milliós közönséget vonzott, és ezzel Jarre korábbi saját rekordját megdöntve új csúcsot állított fel az ingyenes szabadtéri koncert kategóriában.

1998. július 14-én az 1998-as labdarúgó-világbajnokság záróakkordjaként, a győzelem okán euforikus hangulatú koncerten ünnepelt az ország a Champ-de-Mars-on, amikor is az Odyssey Through O2 remixalbum élő változatát adták elő, Tetsuya ’TK’ Komuro, az Apollo 440, Resistance D, DJ Cam társaságában. Rendez-vous 4 című száma, melynek a remixét az Apollo 440-nel közösen készítette, a világbajnokság hivatalos zenéje lett. Kifejezetten a világbajnokság apropójára született egy új, közös szerzemény TK-val, Together Now címmel.

1999. december 31-én koncertet szervezett a Gízai piramisoknál, az új évezred és Egyiptom történelmének 5000 éves évfordulójának megünneplésére. A Douze Réves du Soleil, vagyis a The Twelve Dreams of the Sun (’A nap tizenkét álma’) címet viselő koncert két része, a Fő koncert és a Napkelte koncert összesen 4 óra zenéből állt. Az 50 méter hosszú színpadon szimfonikus zenekarok, folkegyüttesek is felléptek, valamint Natacha Atlas is, aki a C’est la vie című számot énekelte az ugyanebben az évben megjelent maxilemezről. A koncert internetes webközvetítését 2 millióan tekintették meg.

Jarre 2000-ben megjelent első vokális albuma, a Métamorphoses (’Átváltozás’) vegyes fogadtatásra lelt a korábbi rajongók körében, ugyanakkor újszerű, kifinomult hangzásával újabb rajongókat is hozott az elődadó számára. A lemez címe korábbi zenei munkásságának és magánéletének változásait is tükrözte. Ebben az évben szakított Charlotte Ramplinggal, és kiadójával, Francis Dreyfussal is vitája alakult ki. A borítón lévő képen immáron rövid hajjal jelent meg Jarre. Az új hangzásvilág részeként meglepő, újszerű effekteket is használt, például mobiltelefon által keltett interferencia-hangot és egy kávéfőzőgép hangját. Laurie Anderson hangjára ismét szükség volt, a Je me souviens című számban, továbbá Sharon Corr a The Corrs-ból hegedűn játszva működött közre a Rendez-vous à Paris című számban.

2001. január 1-jén, Tetsuya "TK" Komuro-val, valamint Arthur C. Clarke író közreműködésével, Okinawa szigetén ünnepelték az új millennium kezdetét. A dátum, Arthur C. Clarke-nak, a 2001: Űrodüsszeia könyve kapcsán volt jelentős. A Rendez-vous in Space című koncert erejéig Jean Michel és TK a The Vizitors együttesnevet vették fel. Ez év nyarán két koncertre került sor, az Akropolisz szomszédságában lévő Heródes Atticus színházban. Az esemény, az Elpida alapítvány támogatására, a daganatos gyermekek megsegítésére jött létre. Egyes újságok információja szerint tervben volt, hogy a koncertre megpróbálják beszervezni Vangelist is némi közös munka erejéig. Ez azonban nem jött létre Vangelis Mythodea albumával kapcsolatos elfoglaltságai miatt. Az Interior Music a Bang & Olufsen felkérésére született, melyet 1000 példányban adtak ki. Két számot tartalmaz, egy atmoszferikus jellegű, hangkollázst aláfestő zenével, illetve annak hangkollázs nélküli változatát.

2002 tavaszán meghívást kapott a Le Printemps de Bourges-ra, Franciaország és Európa egyik legrangosabb fesztiváljára, ahol ízelítőt mutatott be újabb kompozícióiból. A koncert anyagát 2006-ban adták ki CD-n. Ez évben megjelent Sessions 2000 című albuma, mely a szinti-jazz kategóriába sorolható. A számok dinamikája és hangzása merőben eltér bármelyik eddigi munkájától. A számok címei bizonyos napok élményeihez, érzéseihez köthetők, így azokat a dátumokat kapták, amely napon a számok ihletődtek. Októberben Aero címmel a Gammel Vra Enge-i szélerőműparkban, Aalborg városa mellett, Dániában szervezett koncertet, felhíva a figyelmet az alternatív energiaforrások használatának előnyeire. Maga a koncert az energiát is a szélerőműparkból kapta. A koncerten résztvevők válogatásokat hallhattak legjobb slágereiből, valamint a dán Safri Duo közreműködésével a Bourges-béli koncert Alive in Bourges című száma, mely új címet kapott, az Aero-t, közösen adták elő.

A Rendez-vous 4 is Safri Duo-sabb lett, vagyis a dobok és a basszus nagyobb hangsúlyt kaptak. Új hangszerek jelentek meg a szintetizátorarzenálban, mint az elektronikus furulya, a cintányér, az effektpad és a ribbon kontroller. Az esőzések és a sártenger ellenére is 40 ezren vettek részt a koncerten.

2003-ban csak az Egyesült Államokban jelent meg a Geometry of Love című album. Az anyag sokkal spirituálisabb, kevésbé dinamikus, inkább Chill Out jellegű háttérzene. A Near Djaina szám címében, a Djaina az Adjani anagarammája, a lemezt ugyanis Isabelle Adjanihoz fűződő kapcsolata ihlette. Még ez évben számos zenésztársával indítványozták, hogy az EU-n belül, a kulturális termékek árában hajtsanak végre adócsökkentést, ezzel is ösztönözve az embereket több kulturális termék, zenei anyag, könyv vagy akár színházjegy vásárlására. A Nemzetközi Lemezipari Szövetség (IFPI) szerint, mivel csökkent az eladások száma, ezzel a megoldással lehetne ösztönözni a vásárlási kedvet.[2]

2004. október 10-én egy koncertet adott Kínában, két helyszínen. Az első helyszín a Tiltott Város, a második pedig a Tienanmen tér. A koncertek, a kínai Francia Kulturális Év nyitóünnepségének részei voltak. A koncerteket a helyszínen a közönség 5.1-ben hallgatta, a CCTV pedig HD minőségben közvetítette. Az elektronikus hangszerek mellett tradicionális kínai hangszereket is felsorakoztató koncerten Cheng Lin erhun játszotta az Oxygène 2 bevezetőjét. A felvett hang és képanyag megjelent DVD-n, és először koncertjei történetében, 5.1-es DTS, THX minőségű hanggal.

Az AERO (Anthology of Electronic Revisited Originals) stúdióalbum nem kapcsolódik az Aero koncerthez, legalábbis címében nem, hangzásában viszont annál inkább. 2004-ben újrahangszerelte régi klasszikusait, kiegészítette újabb effektusokkal, illetve három új számmal, melyek az Aero, Aerology és Aerozone. Az anyagot 5.1-es DTS és sztereó Dolby Digital hangzásban rögzítették, és az év végén kiadták DVD + CD formátumban. Az AERO korszakalkotó a zene hangzásának kategóriájában, ugyanis az első zenei hanganyag, amely 5.1-es hangzással készült. Kiadót váltott, így a lemez a Warner Bros. Records és saját, AERO productions nevű cégének a kiadványa lett. A DVD-n szereplő film, mely a DVD-n a zene alatt megy, egy közeli kép Anne Parillaud színésznőről, későbbi feleségéről, akinek a szemei reakcióit vették fel, hogy hogyan reagált a zenére, amikor egy az egyben lejátszották neki az albumot. A kiadványhoz tartozó füzetben Jarre-rajongók képei láthatók.

2005. április 2-án, Andersen meseíró születésének 200. évfordulójára rendezett emlékműsoron, UNESCO jótékonysági nagykövetként lépett fel és adta elő Rendez-Vous 2 című számát. Augusztusban, a Solidarność 25. évfordulójára a lengyelországi Gdańsk-ban adott koncertet. Az esemény vendége a színpadon Lech Wałęsa, a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, Nobel-békedíjas volt lengyel államfő. Erre az alkalomra a hajógyári munkások és a Solidarność tiszteletére külön számokat ír, II. János Pál pápa emlékét pedig az Akropolis és a Rendez-vous 2 számok alatt óriási kivetítőkön idézik fel. 2005. szeptember 10-én egy rövid koncert erejéig a belgiumi Eurocam Media Centre megnyitóján vesz részt. A Lynx koncertet a belga HDTV közvetíti Lint városából.

2006 szeptemberében megjelenik egy különleges feldolgozása legjobb slágereiből, dupla lemezen. A The Symphonic Jean Michel Jarre 20 számát dolgozza fel, és az albumon, mely limitált változatban 5.1-es hanggal is megjelent, a Prágai Filharmonikusok játszották slágereit. UNESCO Jótékonysági Nagykövetként, szervezett egy koncertet Merzouga mellett, a marokkói sivatagban, a homokdűnék között, Water for Life címmel, melyet december 16-án tartott meg. A világ elsivatagosodására szerette volna felhívni a figyelmet, illetve ezzel kapcsolatosan az ivóvíz beszerzésének nehézségeire, valamint hiányára.

A következő stúdióalbum a Téo & Téa, mely 2007. március 26-án jelent meg. Az ismét újat hozó Jean Michel egy igazán dinamikus, fiatalos, energikus zenei anyagot hozott létre, mellyel ismét új tábort toboroz maga köré, a fiatalokat, akik nem annyira ismerik zenéjét. A technós, diszkós stílusú lemez ismét megosztottságot eredményez régi rajongói közt. A CD + DVD kiadvány DVD része 5.1-es hangot tartalmaz. Akárcsak az Oxygène: Live in your living room, melyet Oxygène albuma kiadásának 30. évfordulójára jelentet meg. A kiadvány DVD lemezén az 5.1-es hangzás mellett a mellékelt szemüvegekkel 3D-ben is élvezhetjük a belgiumi Lintben felvett előadást. A párizsi Marigny színházban adott koncertsorozat 2008-ban európai turnéval folytatódik. Eredetileg a turnét koncerttermekbe, operaházakba szervezik, de 2008. november 12-én Budapesten, a Papp László Budapest Sportarénában telt ház előtt játssza el újrakevert Oxygène című albumát.

2009 a Csillagászat Nemzetközi Éve keretében Brian May barátjával, aki a zene mellett asztrofizikával is foglalkozik, felkérték egy koncertre a Kanári-szigetek La Palma szigetén a Gran Telescopio Canarias csillagvizsgálónál, 2400 méteres magasságban. Az esemény a felhők felett igazán különleges lett volna, de a szervezés folyamata elakadt, így a koncert sajnos nem jött létre.

2009. május 4-én a debreceni Főnix Csarnokban kezdi In-Doors Arena Tour turnéját.

A Tour 2010 / 2011 keretében, 2010. május 24-én a Papp László Budapest Sportarénába ismét ellátogatott.

2010 novemberében bejelentették válásukat Anne Parillauddal.

2011 nyarán Rarities & Essentials néven megjelenik egy dupla album, amelynek egyik lemezén az Oxygène előtti, eddig kiadatlan számai találhatók, a másikon pedig válogatást találunk leghíresebb számaiból. Július 1-jén Monacóban II. Albert monacói herceg és Charlene Wittstock esküvőjére volt hivatalos, hogy biztosítsa az esti parti zenei hátterét.

Hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak több zenésztársa, ő is nagyon fontos a hangszergyártó cégeknek, akiknek sokszor konkrét fejlesztési tanácsokkal szolgál. A régi, öreg kedvencek, az analóg szintetizátorok, melyek az űrbéli, sci-fi hangzást képesek kiadni magukból és sikerre vitték pályáját, a szekrényméretű ARP 2600; a VCS3, az effektgép; az AKS a bugyborékolós és a túlvilági effektekért felelős; az Eminent adja az űrbéli alaphangzást; vagy az első sampler a Mellotron. Az egyik kedvence a Moog, amelyet az elektronikus zene Stradivariusának nevez. Hangszerei között még a Korg, a Roland, a Kurzweil szintetizátorai találhatók. A Teremin, mely az első elektronikus hangszer, az Oxygène 7-13 bemutató turnéja óta szinte állandóan szerepet kap. A '80-as évek végén elektronikus szintikkel is bevásárolt és a hangzást a régikkel kombinálta. Az Oxygene Tour 2008-on csak analóg hangszerek szólaltak meg. A 2000-es évek elején, új hangszerekkel bővült a stúdiója, ekkor került be az elektronikus furulya és a ribbon kontroller, amelyből elnyújtott hangokat lehet könnyedén kicsalogatni. Leghíresebb és leglátványosabb hangszere, melynek fejlesztésébe is rengeteg munkát és pénzt fektetett bele, a lézerhárfa, mely minden koncertjén más-más dizájnnal jelenik meg. Hangzásvilágát tekintve, az egyik legváltozatosabb, többször megújulni képes művész, a hangszerelését rendkívül változatossá téve. Ennek példája a merőben különböző a légies Oxygène anyaga, a távol-keleti jellegű Fishing junks at sunset, az arabos Revolution Revolutions, az akusztikusabb 60-as éveket, 70-es éveket idéző London Kid, a karibi hangzású Calypso-k, a tecno-dance-es Téo & Téa.... Emellett sikerrel ötvözi a különböző zenei stílusokat.

Koncertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden koncertje különleges hangzású. Különböző korszakaiban, más-más hangszerek dominálnak a hangzásban. Ez, a különböző stílusú dobok és dobosok közreműködésének eredménye is, mint Joe Hammer, Chris Deschamps, Laurent Faucheux, Dominic Mahut vagy Gary Wallis. Vagy éppen hűséges gitárosa, Guy Delacroix basszusgitáros részvétele illetve a keményebb, metált képviselő Patrick Rondat szereplése az elektromos gitárral. Sokkal, közülük régóta jó barátságot ápol, akárcsak a sokat segítő Michel Geiss hangmérnökkel, Dominique Perrier-vel és Francis Rimberttel, aki minden koncertjén a színpadon zenélt. 1986-os első nagyszabású koncertjén, is fellépett a színpadon szimfonikus együttes illetve kórus, melyek közreműködésével, több színt visz a hangzásba, de őket is többféle variációban hívja meg. Egyiptomi koncertje óta koncertjei hangzását, gyakran a folkelemekkel díszíti, helyi népi, tradicionális zenét képviselő művészek közreműködésével. Koncertjein, nem sűrűn fordul elő, azoknál a számoknál sem, amelyet különösképpen nem vegyít klasszikus, folk vagy egyéb elemekkel, hogy ugyanúgy szólalnának meg. Előszeretettel remixeli saját számait és rajongói körében köztudott, hogy a legjobb Jarre remixek, a saját keze alól kerülnek ki. A legtöbb koncertjének látványossága, nagy részben, Mark Fisher-nek köszönhető. A lézerfény, a lézeres rajzok, az óriásreflektorok, a tűzijáték illetve az épületekre való vetítések, elmaradhatatlan részei koncertjei látványosságának.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975. január 20-án kötött házasságot Flore Gillarddal, akivel 1977-ig éltek együtt.[3] Később, 1978. október 7-én Charlotte Ramplingot vette feleségül. 2002-ben eljegyezte Isabelle Adjanit, de rövidesen szakítottak. 2005. május 12-én házasodott össze Anne Parillaud színésznővel. Charlotte Ramplinggal a mai napig jó, baráti kapcsolatot ápol.

Három gyermeke van:

Két féltestvére van, akik az apai ágról, Kevin Jarre színész és Stéphanie Jarre színházi díszlet- és jelmeztervező.

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezei borítójának nagyobb részét Michel Granger képei tették híressé.

Nagylemezek

Koncertlemezek

Válogatáslemezek, Speciális kiadások

Kislemezek, maxi CD-k

  • La Cage / Eros Machine (1971)
  • Les Granges brûlées (1973)
  • Oxygène 4 (1976)
  • Oxygène 2 (1977)
  • Equinoxe 5 (1978)
  • Equinoxe 4 (1979)
  • Magnetic Fields 2 (1981)
  • Magnetic Fields 4 (1981)
  • Orient Express (1982)
  • Souvenir of China (1982)
  • Zoolook (1984)
  • Zoolookologie (1984)
  • Rendez-Vous 4 (1986)
  • Revolutions (1988)
  • London Kid (1988)
  • Oxygène 4 (Remix) (1989)
  • Calypso (1990)
  • Chronologie 4 (1993)
  • Chronologie 2 (1993)
  • Chronologie 6 (1993)
  • Chronologie 8 (1993)
  • Chronologie 6 Slam & Gat Decor Remixes (1994)
  • Chronologie 6 Hong Kong (1994)
  • Oxygène 8 (1997)
  • Oxygène 10 (1997)
  • Oxygène 7 (1997)
  • Rendez-Vous '98 (1998)
  • Together Now (1998)
  • C’est La Vie (1999)
  • Tout Est Bleu (2000)
  • J’te Flashe, J’Te Love (2001) (Pierre Palmade-dal a My Name Is Arthur átirata)
  • Aerology (Promo) (2003/2004)
  • Téo & Téa (2007)
  • Vintage Remixes (2007)

DVD-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik nagy koncertjéről készült film vagy közvetítés, 1993-ig VHS-en kiadták őket, de csak a következők jelentek meg DVD-n:

Koncertjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi koncertjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak és elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cros Akadémia Nagydíja (1976 - Oxygène, 1984 - Zoolook)
  • Zeneszerzők, Szerzők és Zeneműkiadók Társaságának aranyérme (SACEM France)
  • Guinness Rekordok Könyve (1979, 1986, 1990, 1997 - legnagyobb közönség a szabadtéri ingyenes koncert kategóriában)
  • Victoires de la Musique (1985 - Zoolook, 1986 - Rendez-vous, 1986 - Rendez-vous Houston koncert, 1994 - Chronologie)
  • UNESCO Jótékonysági Nagykövete (1993)
  • Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi cím (1995)
  • Nemzetközi Lemezipari Szövetség (IFPI) Platinum Európa Díj (1998)
  • Lengyel Televíziós Akadémia "Super Wiktor" díja (2005 - Space of Freedom koncert)
  • Gdańsk Tiszteletbeli Polgára
  • Gdańskban az Év Embere Díj (2005)
  • Mengyelejev Egyetem tiszteletbeli doktora (2008)
  • MOJO magazin Életműdíj (2010)
  • SACEM Elektronikus Zenei Nagydíj (2010)
  • Francia Köztársaság Becsületrendje Tiszti rendjele (2011. július 14.)
  • 4422 Jarre, 3,35 évente visszatérő kisbolygó, apjával közösen a nevüket viseli.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]