Ugrás a tartalomhoz

Sebastião Salgado

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sebastião Salgado
Született1944. február 8. (80 éves)[1][2][3][4][5]
Aimorés[6]
ÁlneveSalgado, Sebastiao
Állampolgársága
HázastársaLélia Wanick Salgado (1967–)
GyermekeiJuliano Ribeiro Salgado
Foglalkozása
  • fotóriporter
  • festőművész
  • fotográfus
TisztségeUNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái
  • ENSAE Paris
  • São Pauló-i Egyetem
  • Federal University of Espírito Santo
Kitüntetései
  • Premios Internacionales de Periodismo Rey de España
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka[8]
  • Commander of the Order of Rio Branco
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Oskar Barnack Award (1984)
  • Dr. Erich Salomon Prize (1988)
  • Hasselblad-díj (1989)[9]
  • Oskar Barnack Award (1991)
  • Asztúria hercegnője művészeti díj (1998)
  • Alfred Eisenstaedt Awards for Magazine Photography (1998)
  • Ordem do Mérito Cultural (1998)[8]
  • Lucie Award (2004)
  • Cherry Kearton Medal and Award (2015)
  • Knight of the Order of Cultural Merit (2018. november 18.)[10]
  • A német könyvszakma békedíja (2019. október 20.)[11][12]
  • Crystal Award (2021)[13]
  • Praemium Imperiale (2021)[14][15]

Sebastião Salgado aláírása
Sebastião Salgado aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastião Salgado témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sebastião Ribeiro Salgado Júnior (Aimorés, 1944. február 8.) brazil fotográfus.

Élete és karrierje

[szerkesztés]

Brazília Minas Gerais államának Aimorés nevű városában született. Kezdetekben színes, később kizárólag fekete-fehér felvételeket készített, melyek védjegyévé váltak, akárcsak leghíresebb képsorozata, mely a brazil Serra Pelada aranybányánál készült.

1993-1999-ig az Exodus projekt keretében, száműzötteket, menekülteket fényképezett, akik üldözöttekké váltak hazájukban vallási okból, politikai nézeteik, származásuk miatt, vagy az éhezés elől menekültek. Rajtuk keresztül mutatta be a 20. század végének fájdalmas történelmét. 2000-ben világszerte kiállításokat rendeztek a képeiből. 2001-ben UNICEF jótékonysági nagykövet lett. 2004 és 2011 közötti Genezis projektjének célja a természet és az emberiség arcainak bemutatása, mely tájakról, vadvilágról, ősi hagyományokkal és kultúrákkal élő emberi közösségekről készült fotósorozatból áll. 2014-ben Wim Wenders A föld sója című filmje Salgado életét és munkásságát mutatja be.[16] 2021-ben Amazônia címmel 7 év fotográfusi munkájával az amazoniai esőerdők védelmére szerette volna felhívni a figyelmet. A fotókiállítás Jean-Michel Jarre zeneszerző zenei kísérőanyagával nyílt meg.[17]

Több mint 120 országban készített fotósorozatokat. Legtöbbjük számtalan publikációban és könyvkiadásban helyet kapott. A képeiből összeállított kiállítások körbejárták a földet.

Magyarországon a World Press Photo kiállításokon, 2004-ben a Ludwig múzeumban,[18]2017-ben a Műcsarnokban [19] kaptak helyet képei.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 27.)
  7. https://www.courrierinternational.com/article/leur-france-revee-sebastiao-salgado-le-petit-pays-aux-si-grandes-idees
  8. a b http://www.arabnews.com/news/photographer-sebasti%C3%A3o-salgado-show-opens-jeddah, 2019. május 13.
  9. https://www.hasselbladfoundation.org/wp/hasselblad-priset-2/award-winners/, 2022. március 19.
  10. Journal de Monaco (francia nyelven), 2018. november 23. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  11. https://www.deutschlandfunk.de/friedenspreis-des-deutschen-buchhandels-meine-sprache-ist.691.de.html?dram:article_id=461419, 2019. október 21.
  12. https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/die-preistraeger/2010-2019/sebastian-salgado
  13. https://www.weforum.org/agenda/2021/01/cultural-leaders-meet-the-winners-of-the-crystal-award, 2020. április 16.
  14. https://www.institutdefrance.fr/actualites/annonce-des-laureats-du-praemium-imperiale-a-linstitut-de-france/
  15. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
  16. A föld sója. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  17. Salgado Amazonia. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  18. Ludwig Múzeum. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  19. Műcsarnok. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

Források

[szerkesztés]