Yello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Yello egy népszerű, elektronikus zenét játszó svájci popegyüttes (sokszor az újhullámhoz sorolják). Tagjai Dieter Meier és Boris Blank. Legismertebb dalaik az „Oh Yeah” (inkább angolszász nyelvterületen), illetve a „The Race” („A verseny”). Az előbbi dal több amerikai filmben is megjelent filmzeneként (Ferris Bueller's Day Off, The Secret of My Success,Soul Plane, Kutyám, Jerry Lee), de a The Simpsons c., itthon is ismert rajzfilmben is. Az együttes egyik különleges ismertetőjele az énekes Dieter Meier rendkívül mély hangja, valamint a főleg sample-kből építkező, kísérletező jellegű és jellegzetes atmoszférát teremtő zeneszerzési technika.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Yello-t Boris Blank és Carlos Peron alapította az 1970-es évek végén. Párosukhoz Dieter Meier, egy milliomos aranyifjú (playboy) csatlakozott, mikor az alapítók felismerték, hogy szükségük lenne egy állandó énekesre is. Meier és Blank 1979-ben adták ki az első kislemez-t („I.T. Splash”); a következő évben az első nagylemezt (Solid Pleasure). 1983-ig nem kaptak különösebb közfigyelmet (közben kiadták az I Love You-t és a Lost Again-t). Peron 1983-ban kilépett, szólókarrierbe vágva.

A csapat vendégvokalistákkal is dolgozott (mint például Rush Winters, az első női énekes, akit alkalmaztak; ezenkívül Billy Mackenzie és Shirley Bassey, MacKenzie és Winters számokat is írtak később). A hangszerelés szinte kizárólag Boris Blank munkája, aki az évek alatt egy több százezres tételt tartalmazó sample tárat hozott létre.

Meier filmek készítésében is részt vesz (írója és rendezője volt a Jetzt und Alles és Lightmaker c. alkotásoknak), a klipek nagyrészt az ő munkái (mellesleg, az Alphaville Big In Japan c. videóját is ő rendezte).

2005-ben, újra kiadták korai albumaikat (Solid Pleasure, Claro Que Si, You Gotta Say Yes to Another Excess, Stella, One Second and Flag), itt-ott modernizált hangzással és bónuszdalokkal bővítve. 2008-ban jelent meg egy dokumentumfilm is róluk (Electro Pop made in Switzerland, rendezte Anka Schmid).

A duó legújabb albuma 2009. október 2-án jelent meg "Touch Yello" címmel [1]. 2010-ben megjelent egy többféle változatban (The Singles Collection / The Anthology) válogatásalbum Yello by Yello néven. 2012-ben újabb stúdióalbumnyi anyagot is kiadtak, The Key to Perfection címmel. Ez azonban nem lemezkiadónál jelent meg, hanem a Volksvagen autógyárral együttműködésben, csak a cég speciális rendezvényein lehet kapni.

Lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb kislemezek

  • Bostich (1981)
  • I Love You (1983)
  • Live at the Roxy (egyoldalas 12") (1984)
  • Desire (1985)
  • Oh Yeah (1985)
  • Vicious Games (feat. Rush Winters) (1985)
  • Goldrush (feat. Billie MacKenzie) (1986)
  • The Rhythm Divine (w/Billie MacKenzie, Shirley Bassey) (1987)
  • The Race (1988)
  • Of Course I'm Lying (1989)
  • Jungle Bill (1992)
  • Squeeze, Please (1999)
  • Jingle Bells (1994)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Touch Yello. Hangadó.hu. Beill. 2010. július 2.