Konceptuális művészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A konceptuális művészet (conceptual art) (1965-75) (konceptuális, vagyis fogalmi, gondolati művészet) az 1960-as évek közepe táján kialakuló irányzat, mely szakít a művészi kommunikáció hagyományos tárgyias formáival, és a gondolati tényezőket helyezi előtérbe.

Társadalmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eltűnt az 1960-as évek optimizmusa, többek között: Kennedy halála, a vietnami háború, Martin Luther King halála, feketék és fehérek közötti ellentétek és a diáklázadások miatt.

A mozgalom története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uralkodó minimalizmus ’68-ban ellentmondásos helyzetbe került. Világossá vált, hogy az avantgárd konzervatívvá vált. Materialista lett, innovációjuk, utópista hitük a technikában nevetséges lett. A minimalizmusban a modernizmus totális rendszere nyilvánult meg. Optikai, formalista l’art pour l’art elvük erőteljes ellenkezést váltott ki. Tény, hogy az a fajta monokróm, csak önmagára utaló, bezárkózó, elitista festészet, amit a monokrómia képviselt az 1970-es évek elején, valóban nem tudott reagálni a változásokra. Ezért mondta John Perro, minimal-art művész: „jelenleg többre van szükségünk, mint csöndes kockákra, üres vásznakra és ragyogóan fehér falakra. Betegek vagyunk a hideg terektől, monokróm felhőkarcolóktól, az olyan enteriőröktől, melyek inkább kulcstároló dobozokra, mint életre alkalmas szobákra emlékeztetnek.” Az egész minimal art sterilizáltsága rendkívülien irritáló volt ezen nemzedék számára.

A koncept art a hatvanas években szülelett. Kb. Kosuth Egy és három szék c. műve keletkezésétől számítják a mozgalom születését Kezdettől fogva – kb. a ’60-as évek közepétől – a Joseph Kosuth-féle konceptuál-art az egyik legfontosabb felfogás.

A kezdet 1965, és kb. ’75-ig tartott (Magyarországon inkább ’78-ig). 1981-ben már posztkonceptuális művészetről beszélnek. A ’80-as – ’90-es évek végén újra felütötte fejét a koncept és a konceptuális művészet

Az irányzat jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szűkebb kosuthi értelemben vett conceptual art tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről (az alapul vett analitikus filozófia példájára vezette be Terry Atkinson 1970-ben az analytical art, vagyis analitikus művészet elnevezést). Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható „valósággal”, semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészi nyelv, a művészetfogalom és különféle konceptuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilli olasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus (feleslegesen ismétlő) konceptualizmusnak, megkülönböztetve a szélesebb értelemben, úgynevezett „misztikus konceptualizmustól”, melybe már többek között a concept art is beletartozhat.

Koncept art művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]