Drozdik Orsolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drozdik Orsolya
Orshi Drozdik Brains on High Heels, 1993 installation, photo 2006.jpg
Született 1946. február 15. (71 éves)
Abda
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása grafikus,
szobrász,
festőművész,
egyetemi docens
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Díjak Munkácsy Mihály-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Drozdik Orsolya témájú médiaállományokat.

Drozdik Orsolya (külföldön: Orshi Drozdik) (Abda, 1946. február 15. –) magyar grafikus. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének habilitált egyetemi tanára, számos külföldi képzőművészeti intézmény vendégelőadója.

Performanszokat, installációkat, fotókat, rajzokat, szobrokat, festményeket készít.

Életrajz[szerkesztés]

197077-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei: Iván Szilárd, Raszler Károly. 197677-ben a Rózsa nevű posztkonceptuális művészeti csoporttal dolgozott együtt.

1978-ban elindult nyugati országokba és a tengeren túlra, hogy tapasztalatokat szerezzen. 197879-ben Amszterdam-ban, 197980-ban Kanadában, 1980-tól New Yorkban élt. 1975-től műveiben a nők reprezentációjának kérdése foglalkoztatta. Individuális mitológia[1] (197577) című performansz-, fotó-, rajz- és ofszetsorozatában foglalkozik először a nőiség ábrázolásának problematikusságával. Korai sorozat performanszaiban: az Individuális Mitológia és az AktModell címűben, a kortárs képzőművészek között elsőként tette szisztematikus kritikai elemzés tárgyává a művészettörténet és a művészeti oktatás nőábrázolásának problematikusságát. A Megpróbálok átlászó lenni (I Try To Be Transzparent) 1980, Kettős arckép (Double), 1980, Átlóeltérítés (Diverted Shadow) Géniusz (Geniu) című performanszaiban a nőművész kirekesztettségét állítja szembe, az egyetemes művészet patriarhális értékrendjével.

Munkáiban a női test a kritikai tereket kijelölő, meghatározó vonatkoztatási rendszer. A nőművész nézőpontjának elemző módszerét a Szituáció, Identifikáció (1976), az AktModell (1976–77), az Individuális Mitológia (1975–77), a Pornográfia (1978–79) című sorozataiban fektette le. Későbbi munkásságának is központi kérdése marad ez a téma. A nőiség ábrázolási módszerét nemcsak művészeti, de tudományos diskurzusban is elemzi. A Biológiai metaforák[2] (198385) festményinstallációjában saját belső testrészeit – egy kommunista párttitkár és egy amerikai üzletember portréjával –, saját ironikus önarcképeivel állítja ki. 1983-tól természettudományi és orvosi múzeumokban készített Disztópium Infinit (1984/2002) című sorozatfotóit a Kaland a Technikai Disztópium-ban című installációsorozatban dolgozza fel. Ebből a szisztematikusan gyűjtött és elemzett anyagból építi fel a hiányzó tudósnőt, Edith Simpsont, mint saját, 18. századi „pszeudó perszonáját”. A Népszerű Természetfilozófia (1988) című installációja a valóság és igazság tudományos reprezentációját dekonstruktív módszerrel elemzi, a Morbid Condition (1989) a nő testének 1819. századi természettudományos és orvosi diskurzusát vizsgálja. A Fragmenta Naturae (1990) Linné növényekre – társadalmi modell alapján – kidolgozott szexuális taxonómiai rendszerét, nőnézőpontú posztmodern kritikai módszerrel elemzi. Az 1990-es években, Az Én manufakturálása (Manufacturing the Self)[3] című installációi sorozatában ismét a női test ábrázolási kérdéseivel foglalkozik. Vizuális kutatásainak elemzéséből hozta létre, a nemzetközileg ismert Az én manufakturálása: a testi én című installációját. Munkáit New York neves galériáiban, múzeumaiban is kiállította, amelyeket New York Times, Art in America, Art Forum stb. értékelése kísért. Ezekből a művekből válogatotta retrospektív kiállítását a Ludwig Múzeumban (2001/02). Egy Mária Terézia csillár[4] című nagy volumenű munkáját 20092010-ben a Kiscelli Múzeum mutatta be, majd 2012-ben Debrecenben a Modern és Kortárs Művészeti Központban A másik Vénusz[5] címmel új és régebbi munkáiból rendezett tematikus retrospektív kiállítást. A 20002008-as években készült Rúzsfestmények A’La Fontana,[6] majd később TestHajlatok[7] Mindennek vége Baba kék (2012/14) című sorozatai a festészeti modernizmus módszerét és technikáját elemző festmény installációk.

A hazai nőnézőpontú gondolkodás aspektusainak megalapozását szolgálta Sétáló agyak című könyvének összeállítása (1998, Kijárat Kiadó), ezt később szépirodalmi írásai is megerősítik. Számos elbeszélése Forgács Zsuzsa szerkesztésében jelent meg. Az Individuális Mitológia, konceptuálistól a posztmodernig című könyvében művészeti módszerét és annak közvetlen közegét foglalja össze, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2006-ban.

Műfajai: performansz, installáció, fotó, festmény, szobor, rajz, rézkarc, ofszet.[8]

Művészetének stílusát a konceptuális művészet, a posztkonceptuális művészet és a posztmodern művészeti irányzatokba sorolják.

Ars poétikája[szerkesztés]

"A nő nézőpontja mindig a legfontosabb volt a munkáimban. Installációim posztmodern feminista stratégiákra építettek. Az írást és a vizuális tevékenységemet nem választom szét, számomra ugyanannak a dolognak különböző megfogalmazásai ezek. Amit nem írok meg verseimben, azt megrajzolom, amit nem rajzolhatok meg, elbeszéléssé alakítom, ha elkeseredem, gipszbe öntöm sebeimet, és így telik az életem."[9] (Drozdik Orsolya)

Társasági tagság[szerkesztés]

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztáy[10]

Díjak[szerkesztés]

Katalógusok[szerkesztés]

  • Drozdik Orsolya, Az Alteregók prelűdje, katalógus, Budapest Galéria, Budapest, 1984
  • CEPA, Adventure in Technos Dystopium, Orshi Drozdik, CEPA jurnal, Buffalo, 1988, USA
  • Strange Attractors: Signs of Chaos, New Museum of Contemporary Art, New York, NY, USA, 1989. Laura Trippi írásával.
  • Tierra Encantada, Kansas City Art Institute, Kansas City, MO, USA, 1990. Susan Hapgood esszéjével.
  • New Art, Harry N. Abrams Inc. New York, 1990
  • Adventures in Technos Dystopium - Kaland a Technikai Disztópiában, Ernst Múzeum, Budapest, 1990.
  • Annie Novanta, it:Galleria d'arte moderna di Bologna, Bologna, Olaszország, 1991, Renato Barilli írásával.
  • The Interrupted Life, en:New Museum, The New Museum of Contemporary Art New York, NY, USA, 1991.
  • Beelden In De Keopel, Arnhem Múzeum, Arnhem, Hollandia, 1991. Anneke Oele and Eleanor Heartney esszéjével.
  • The Body - A test, en:Renaissance Society at the University of Chicago, Chicago, IL, USA, 1991.
  • Science Fiction, en:List Visual Arts Center, Massachusetts Institute of Technology, MIT, Cambridge, MA, USA, 1992.
  • Essays by Jan Avgikos, Kathy Kline, Helaine Posner and John Tower.[11]
  • Manufacturing The Self, The Non Self, en:Maubuisson Abbey, fr:Herblay, Herblay, Franciaország, 1993.
  • Time and Tide, The Tyne International Exhibition of Contemporary Art. Mike Collier, Corinne Diserens, Brian Hatton, írásaival, Newcastle, Anglia, 1993.
  • Boundary Rider, Sydney biennálé en:Sydney Biennial, Anthony Bond kurátor, Sydney, Ausztrália, 1992-1993.
  • Manufacturing the Self; Body Self/Medical Erotic, Orshi Drozdik in Peter Kilchmann Gallery, Zürich, Svájc Anderson Gallery[12], Commonwealth University, Richmond, VA, USA, 1994. John Welchman, Rene Amman irásaival.
  • Sao Paulói biennálé en:São Paulo Art Biennial (International Biennal Sao Paulo), katalógus, Sao Paulo, Brazília, 1994
  • Le corps pathologique; Orshi Drozdik, La salle Blanche, Museé des Beaux-Arts de Nantes, 1995 március, Nantes Franciaország, Jonas Storsve esszéje.[13]
  • Kunst Hallék: nyitó kiállítás a felújított Műcsarnokban, Műcsarnok Budapest, 1995
  • Body (A test), New South Wales Contemporary Art Museum [2], Sydney, Anthony Bond írásával[14], 1997
  • Sarajevo 2000, MUMOK [3] Ludwig Múzeum, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásával, 1998
  • La Casa, Il Corpo, il Cuore, de:Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, Wien, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásaival, 1999
  • Modern Magyar nőművészet, szerk. Keserű Katalin, Kijárat Kiadó, 2000. Budapest
  • Kortárs Gyűjtemény a Ludwig Múzeumban, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, LUMU, Budapest 2001
  • Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. Kaland az appropriáció/kisajátítás után, Retrospektív katalógus 1975–2001. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2002
  • Orshi Drozdik, Passion After Appropriation, Szenvedély az appropriáció után, Kortárs Művészeti Múzeum és Művészeti Pavilon, 2003, Zágráb, Horvátország

Esszék, cikkek, könyvek[szerkesztés]

  • Drozdik, Orshi: Adventure in Technos Dystopium. Budapest, 1990, Ernst Múzeum.
  • Drozdik, Orshi: Manufacturing The Self: Medical Erotic. Manufacturing the Self: Body Self. Peter Kilchmann Galéria, Zürich és Anderson Galéria, Richmond, Virginia, 1994, Commonwealth University.
  • Drozdik Orsolya: Kulturális amnézia, avagy a történelmi seb. In Balkon, 1995. január, 4–7. o.
  • Drozdik Orsolya (szerk.): Fátyol alatt, feminista tanulmányok. Kézirat. 1995, 1996.
  • Drozdik Orsolya: A történelmi seb. Az én fabrikálása. A testi én. In Balkon, 1995. október–november, 21–24. o.
  • Drozdik Orsolya (szerk.): Sétáló agyak. Feminista tanulmányok, Budapest, 1998, Kijárat Kiadó.[15]
  • Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. 1975–2001. Budapest, 2002, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum.
  • Drozdik, Orshi: Individuális Mitológia, Konceptuálistól a posztmodernig, Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 9639567795[16]
  • Drozdik Orsolya: Vallomás[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 500–501. o. ISBN 963847744X

További információk[szerkesztés]