KGB
Állambiztonsági Bizottság Комитет государственной безопасности | |
A KGB emblémája | |
Lubjanka téri főhadiszállás | |
Alapítva | 1954 |
Megszűnt | 1991 |
Típus | titkosszolgálat |
Jogelőd | NKVD |
Jogutód |
|
Székhely | Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Oroszországi SzSzK, Moszkva |
Vezető |
|
Dolgozók száma | 480 000 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Állambiztonsági Bizottság Комитет государственной безопасности témájú médiaállományokat. |
Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki a Minisztertanácsnak felelt.
Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).
Helye a politikai és állami rendszerben
[szerkesztés]A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.
A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem közvetlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.
Elődszervezeteinek története
[szerkesztés]A KGB elődszervezeteinek története 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.
- 1917: Cseka (VCSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
- 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
- 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
- 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
- 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
- 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
- 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
- 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből
A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.
Felépítése
[szerkesztés]A KGB volt a Szovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint a tagköztársasági szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója (amikor ilyenek léteztek). A KGB tevékenységét ténylegesen a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelsőbb vezetése irányította és felügyelte.
A KGB kollégiumának (vezető testületének) tagja az elnök, az egy-két első elnökhelyettes, a további elnökhelyettesek, illetve néhány más külön kijelölt személy volt.
A KGB főcsoportfőnökségekre és csoportfőnökségekre tagolódott. Például:
Főcsoportfőnökségek
[szerkesztés]- Első Főcsoportfőnökség – hírszerzés és külföldi műveletek
- Második Főcsoportfőnökség – belső biztonság és kémelhárítás
- Harmadik Főcsoportfőnökség – kémelhárítás a szovjet fegyveres erőkön belül
- Nyolcadik Főcsoportfőnökség – rejtjelzés/rejtjelfejtés, a kormányzati kommunikációs technika fejlesztése.
- Határőr Főcsoportfőnökség – A Szovjetunió határőrsége (1954–1991) 220 000 főt (1991 augusztus) számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.
Csoportfőnökségek
[szerkesztés]- Ötödik Csoportfőnökség – gazdasági biztonság (1954–1960); az „ideológiai diverzió” elleni harc, a szovjetellenes és az „egyházi-szektás elemek” elleni küzdelem (1967–1989 augusztus 29.)
- Hetedik Csoportfőnökség – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének, mozgásának megfigyelése, követése a KGB többi részlegének megrendelésére
- Kilencedik Csoportfőnökség – az SZKP és a szovjet kormány legfőbb vezetőinek testőrsége
- Tizenhatodik Csoportfőnökség – elektronikus felderítés (SIGINT, ELINT), rejtjelfejtés (1973–1991)
A KGB elnökei
[szerkesztés]Hivatal kezdete | Hivatal vége | Név | Rendfokozat |
---|---|---|---|
1954. március 13. | 1958. december 8. | Ivan Alekszandrovics Szerov | vezérezredes, 1955-től hadseregtábornok |
1958. december 25. | 1961. november 13. | Alekszandr Nyikolajevics Selepin | |
1961. november 13. | 1967. május 18. | Vlagyimir Jefimovics Szemicsasztnij | 1964-től vezérezredes |
1967. május 18. | 1982. május 26. | Jurij Vlagyimirovics Andropov | 1973-tól vezérezredes, 1976-tól hadseregtábornok |
1982. május 26. | 1982. december 17. | Vitalij Vasziljevics Fedorcsuk | vezérezredes |
1982. december 17. | 1988. október 1. | Viktor Mihajlovics Csebrikov | vezérezredes, 1983-tól hadseregtábornok |
1988. október 1. | 1991. augusztus 22. | Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov | hadseregtábornok |
1991. augusztus 22. | Leonyid Vlagyimirovics Szebarsin | ||
1991. augusztus 23. | 1991. november 6. | Vagyim Viktorovics Bakatyin | vezérőrnagy |
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Комитет государственной безопасности СССР című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve; ford. H. Prikler Renáta; Alexandra, Pécs, 2004
További információk
[szerkesztés]- KGB Information Center, fas.org
- A KGB, www.mult-kor.hu
- David E. Murphy–Szergej A. Kondrasov–George Bailey: A láthatatlan front. A CIA és a KGB háborúja a megosztott Berlinben; ford. Kőszeghy Miklós, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1998
- Vitalij Sentalinszkij: A feltámadott szó. A KGB irodalmi archívuma; franciából ford. Szilágyi András, Vajda Lőrinc; Nagyvilág, Bp., 2000
- Christopher Andrew–Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton; ford. Bruhács Kinga, M. Nagy Miklós, Szabó Mária; sajtó alá rend., jegyz., utószó Kun Miklós; Talentum, Bp., 2000
- Amy Knight: A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül; Hamvas Intézet, Bp., 2002 (Arc és álarc)
- Földi Pál: Fejezetek a KGB titkos történetéből. "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz."; Anno, Bp., 2003
- Rupert Butler: A sztálini terror eszközei. CSEKA, OGPU, NKVD, KGB 1917-től 1991-ig; ford. Füsti Molnár Zsuzsa; Gabo, Bp., 2008
- Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba, Magyar deportáltak a KGB fogságában – 1956; ford. Fedinec Csilla; Argumentum, Bp., 2012
- Bernard Lecomte: KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2022
- Catherine Belton: Putyin emberei. Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot; ford. Bujdosó István; Libri, Bp., 2022