Ugrás a tartalomhoz

Ánápánaszati

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Buddhizmus

Körvonalakban
Buddhizmus portál

Sablon:Buddhizmus

Az ánápánaszati a buddhista meditáció egyik formája (páli nyelven; szanszkritül ánápánasmrti, szingalézül ආනා පානා සති). Jelentése: „a légzés tudatossága”. Népszerű a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, illetve a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációban a gyakorló a légzés közbeni mozgás okozta tapasztalásokat figyeli a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118).[1]

Eredete a buddhizmusban

[szerkesztés]

Az ánápánaszati alapvető meditációs gyakorlatnak számít a théraváda irányzatban, a tientaj és a csan buddhizmusban, illetve a nyugati pszichológiában is egyre inkább használatos. Ez a testi jelenségekkel kapcsolatos elmélyedés messze a legszélesebb körben alkalmazott buddhista gyakorlat.[2]

Az Ánápánaszati-szutta a belégzés és a kilégzés tudatosságával foglalkozik, amely során a gyakorló a test nyugalma közben figyelmét befelé fordítja és a hét megvilágosodási tényezőn meditál: szati (tudatosság), dhamma-vicsaja (elemzés), virija (kitartás), amely elvezet az örömhöz (píti), majd az elnyugváshoz (passzaddhi), a koncentrációhoz (szamádhi) és végül a bölcs egykedvűséghez (upekkhá). Buddha erre vonatkozó tanításának a végén az áll, hogy ezen tényezők kifejlesztésével az ánápánaszati elvezet a szenvedéstől (dukkha) való megszabadulásig (páli: vimutti; szanszkrit" móksa), amelyben jelentkezik a nibbana állapota.

A gyakorlat

[szerkesztés]

Hagyományos források

[szerkesztés]

A Szatipatthána-szuttában leírt hagyományos leírásban Buddha azt a tanácsot adja, hogy a gyakorló menjen ki az erdőbe, üljön le egy fa alá és figyelje a saját légzését. Ha a belégzés hosszú, figyelje meg, hogy a belégzés hosszú, ha a belégzés rövid, akkor pedig figyelje meg, hogy a belégzés rövid.[3][4]

A be- és a kilégzés közben a gyakorló azt gyakorolja, hogy:

  • a tudat érzékeny legyen a test, az öröm, a tudat és a mentális folyamatok összességére vagy ezek közül legalább egyre
  • a tudat összpontosítson az állandótlanságra, a ragaszkodások megszüntetésére, a befejezésre és a lemondásra
  • nyugtassa le, elégedettséggel töltse el és szabadítsa meg a tudatot.

A ma használatos, népszerű, nem kanonikus módszer, nagyjából a Viszuddhimagga szövegére építkezik, amelynek négy szintje van:

  1. folyamatosan számolni a kilégzéseket tízesével
  2. folyamatosan számolni a belégzéseket tízesével
  3. a légzésre való összpontosítás számolás nélkül
  4. csak arra a pontra összpontosítani, ahol a légzés belép majd elhagyja az orrnyílást[5]

A Vaszubandhu által írt Abhidharma-kosa-bhasja szövegében szintén a légzés tízesével történő számolása szerepel, hasonlóan az An Si-kao által kínai nyelvre lefordított Dhjána szútrákhoz. Ezt a tanítást úgy nevezik, hogy a „hat aspektus” vagy a „hat mód”.[6]

Ánápánaszati-szutta

[szerkesztés]

Részletesen elmagyarázza az ánápánaszati technikát az Ánápánaszati-szutta:

„Hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’ – így gyakorolja magát. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’ – így gyakorolja magát. ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ – így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ – így gyakorolja magát.[7] ”

Az Ánápánaszati-szútra szerint aki megfelelően gyakorolja ezt, annak nagy haszna fog származni belőle:

„…A légzés tudatosítása, szerzetesek, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, hatalmas gyümölcsöt hoz és hatalmas előnyökkel jár. A légzés tudatosítása, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti az Éberség Négy Alapzatát; az Éberség Négy Alapzata, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti a hét meg világosodási tényezőt; a hét megvilágosodási tényező, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre viszi a bölcsességet és a megszabadulást..[7]”

A gyakorlattal kapcsolatban a következőket mondja a szutta:

„Valahányszor a szerzetes éber tudatossággal lélegzik be, vagy lélegzik ki, hosszan, illetve röviden; avagy amikor a [légzés] testi működését tapasztalva, illetve e működést elnyugtatva gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, a testet tudatosítva szemléli a testet, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A kilégzés és a belégzés ugyanis, én mondom néktek, szerzetesek, egyike a testi folyamatoknak.[7]”

Modern források

[szerkesztés]

Ahhoz, hogy a gyakorlat sikeres legyen először is valaki számára fel kell ajánlani a gyakorlatot és ki kell tűzni a meditáció célját.[8] A ánápánaszati meditáció végezhető ülve, menés közben vagy a kettő kombinálásával is.[9] A gyakorló koncentrálhat az orrán keresztülmenő lélegzeten: belégzéskor az orrlyukakra eső nyomáson és a felső ajak mentén történő mozgás érzetén kilégzéskor.[10] A kezdőknek azt tanácsolják, hogy számolják a kilégzéseket tízesével, de számolható minden be- és kilégzés is.[10] A számolás elveszítése elején a számolást egyről kell kezdeni. A zen három pillérében azt tanácsolják, hogy a gyakorló kezdje a belélegzések számolásával, majd térjen át a kilélegzések számolására, végül hagyja el a számolást és csak a lélegzésre koncentráljon. Olyan gyakorlók is vannak, akik egész életükben számolják a lélegzetüket.[11] A kezdőknek napi 10-15 percet javasolnak.

Amikor a légzésről elterelődik a figyelem, akkor azt tanácsolják, hogy a gyakorló ismerje fel, hogy a gondolatai elkalandoztak és nyugodtan térjen vissza a lélegzésre való összpontosításra. Philippe Goldin a visszatérés pillanatát tartja a gyakorlatban a legfontosabbnak.[12]

Aktív és passzív lélegzés

[szerkesztés]

Az ánápánaszati gyakorlata során legtöbbször a figyelem a légzésre irányul anélkül, hogy a gyakorló szándékosan megváltoztatná a légzését.

A tibeti és a mongol buddhista szerzetesek torokéneklésében[13] a kántálás közbeni hosszú és rövid kilégzések jelentik a gyakorlat lényegét. A kántálás hangja jelenti a tudat fókuszpontját, miközben az önvaló beleolvad a tiszta hang birodalmába.

A japán zen meditációban a hangsúly a légzésnek a köldöktájékon (tanden) megtartott erősségen van[14] illetve a lassú és mély kilégzésen. A cél itt is az egyhegyű koncentráció elérése.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A páli kánonban az ánápánaszatival kapcsolatos instrukciókat egy vagy négyszer négyes csoportban (tetrádban) határozzák meg. Ez utóbbiak közül a leghíresebb az Ánápánaszati-szutta, amely a Maddzshima-nikája 118. szuttája (lásd pl: Thánisszaró, 2006).
  2. ↑ Satipaṭṭhāna : the direct path to realization, Repr., Birmingham: Windhorse, 125. o. (2003. november 3.). ISBN 1-899579-54-0 
  3. ↑ Maddzshima-nikája, 118. szutta, Páliról fordította: Pressing Lajos
  4. ↑ Szatipatthána-szutta
  5. ↑ Kamalashila. Meditation: The Buddhist Way of Tranquillity and Insight. Birmingham: Windhorse Publications; 2r.e. edition (2004). ISBN 1-899579-05-2 
  6. ↑ Deleanu, Florin; Mindfulness of Breathing in the Dhyāna Sūtras. Transactions of the International Conference of Orientalists in Japan (TICOJ) 37, 1992, 42-57. https://ahandfulofleaves.files.wordpress.com/2012/02/mindfulness-of-breathing-in-the-dhayana-sutra_florin-deleanu_1992.pdf
  7. ↑ a b c MN 118 Aanāpānasati Sutta - Beszéd a légzés tudatosításáról. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
  8. ↑ John Dunne beszéde http://ccare.stanford.edu/node/21 Archiválva 2012. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ A zen buddhizmus három pillére
  10. ↑ a b "The Three Pillars of Zen" Philip Kapleau (szerk.)
  11. ↑ a b "Zen Training: Methods and Philosophy" - Katsuki Sekida
  12. ↑ Philippe Goldin videója a meditációról: https://www.youtube.com/watch?v=sf6Q0G1iHBI
  13. ↑ Hangminta - torokéneklés. [2007. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
  14. ↑ Tanden: a spirituális erő forrása. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Nyomtatott

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ánápánaszati&oldid=27206493”