Állandótlanság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az állandótlanság (páli: अनिच्चा aniccsa; szanszkrit: अनित्य anitja; tibeti: མི་​རྟག་​པ་ mi rtag pa; kínai: vúcsáng; japán: 無常 mujō; thai: อนิจจัง anitcsang, a páli "aniccaŋ"-ból) a létezés három jellegének egyik fontos tana a buddhizmusban. Ezen a buddhista fogalom azt fejezi ki, hogy kivétel nélkül minden függő létezés folyamatosan változó állapotot mutat. A páli aniccsa szó jelentése "állandótlan", amely két különálló szó összefonódásából keletkezett: 'niccsa' (folytonosság, tartósság) és az 'a' fosztóképző.[1]

Állandótlanság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állandótlanság (vagy aniccsát) a buddhisták szerint a létezés három jellemzője közül az egyik (a másik kettő a dukkha (kielégíthetetlenség) és anatta (nem Én).[2] A buddhisták szerint a világegyetem minden dolga ezzel a három jellemzővel jellemezhető. Az állandótlanságról szóló tan szerint az emberi élet magába foglalja az öregedés folyamatát, a születés és újjászületés körforgását és mindenféle veszteség megtapasztalását. Ez alkalmazható minden érző lényre, melybe beletartoznak a dévák (halandó istenek) is. Buddha azt tanította, hogy mivel a függő dolgok állandótlanok, ezért a hozzájuk való kötődés válik a szenvedés (dukkha) okává.

Az állandótlanság szorosan kapcsolódik az anatta tanához, amely szerint a dolgoknak nincs állandó természete, lényege vagy énje. Például a mahájána buddhizmusban úgy tartják, hogy mivel a jelenségek mulandóak és folyamatosan változnak, ezért valódi éntől (sunjata) mentesnek, azaz üresek.[3]

Gyakorlati alkalmazások - meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A valóság tiszta természetének megértéséhez a buddhisták a vipasszana meditációt alkalmazzák, melynek gyakorlásával figyelmesebbé válhatnak és meg is értetik azt. A valóság tiszta természete a létezés három jellegére utal (lásd föntebb): (trilaksana/tilakkhana): állandótlanság (anitja/aniccsa), szenvedés (duhkha/dukkha) és éntelenség (anátma/anatta). Valóban belátni ezt a hármat egyenlő azzal, hogy felhagyunk a „sosem elég” gondolatával.[4] Az állandótlanságon való kontempláció a függő dolgok keletkezésének és elmúlásának megfigyelésére vonatkozik. A Viszuddhimagga kommentárjai szerint az állandótlanság három aspektusát kell megérteni: az állandótlanságot (aniccsa), az állandótlanság jellemzőjét (aniccsa -lakkhana) és az állandótlanságban való elmélyülést (aniccsa-nupasszana).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Monk Sasana; (1999) Anicca (the impermanence):http://www.dhammadana.org/en/dhamma/3_characteristics/anicca.htm: angolra fordította Thierry Lambrou.
  2. Monk Dhamma Sami: (2001): 'Three Characteristics' http://www.dhammadana.org/en/dhamma/3_characteristics.htm: angolra fordította Thierry Lambrou.
  3. O'Brien. B; (2009) 'Anicca' http://buddhism.about.com/od/buddhismglossarya/g/Aniccadef.htm
  4. www.dharma.blog.hu - Nirvánikus szamszára

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddhism[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]