Ugrás a tartalomhoz

Nagy István (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsopacsek (vitalap | szerkesztései) 2021. április 16., 13:26-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Elismerései, díjai)
Nagy István
Született1920. május 25.[1]
Irsa
Elhunyt2017. május 24. (96 évesen)[2][3]
Dörgicse
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
IskoláiMagyar Képzőművészeti Egyetem

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagy István (Irsa, 1920. május 25.Dörgicse, 2017. május 24.) magyar szobrász.

Élete

1920-ban született Irsán. Gyári munkásként 1941-1942-ben id. Szabó István szobrászművész környezetében szerezte első művészeti tapasztalatait. A második világháború idején katona, hadifogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Ismét fizikai munkás lett, közben tanult, érettségi vizsgát tett, és bekerült a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Itt 1956-ban végezte tanulmányait id. Szabó István és Pátzay Pál növendékeként.

1957-ben Szolnokon telepedett le az itteni művésztelep tagjaként, s rövidesen a város egyik illusztris művésze lett. A Varga Katalin Gimnáziumban tanított. A helyi, a regionális és az országos kiállítások állandó résztvevője volt, művei kollektív tárlatok keretében külföldre (Tallinn, Moszkva, Szófia, Bécs, Párizs) is eljutottak. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban és Franciaországban járt tanulmányúton. 1976-ban és 1978-ban részt vett a Villányi Alkotótábor munkájában, s dolgozott a tokaji és a hajdúböszörményi művésztelepeken is.

1977 óta Dörgicsén élt. A szép Balaton-felvidéki táj újabb lendületet adott alkotói tevékenységének.

Művészetére jellemző

Főiskolás korában kisméretű állatfiguráival hívta fel magára a figyelmet, az állatok (macska, csikó, mackó stb.) művészeti megformálása pályája későbbi szakaszában is domináns maradt. Emberábrázolásai az anyasággal és az alföldi falvak mindennapi életével kapcsolatosak. Alkotásai szinte kivétel nélkül zárt, tömör kompozíciók, s legjellemzőbb vonásuk a monumentalitás. Műveiből derű, vidámság és humor árad, ugyanakkor erőteljes belső dinamizmussal bírnak, s harmonikusan egyesítik a természet elemeit és az anyag törvényszerűségeit. A szobrász samott alapanyagú munkáival az iparművészet felé közelít.

Művei

„A Varga Katalin Gimnáziumért, Szolnok, 1930–1980”
  • „Varga Katalin Gimnáziumért” emlékplakett alkotója (1980)

Köztéri művei

Zenélő tágabb környezetében

Művek közgyűjteményekben

Díjak, elismerések

Jegyzetek

Források

További információk