Közönséges angyalcápa
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Squatina squatina (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges angyalcápa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges angyalcápa témájú kategóriát. |
A közönséges angyalcápa (Squatina squatina) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjébe és az angyalcápafélék (Squatinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása:Albánia, Algéria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg.
Rendszertani besorolása
Besorolását már a binomális nomenklatúra bevezetője, Carl von Linné elvégezte a Systema Naturae 1758-as tizedik kiadásában. Nála még Squalus squatina néven szerepelt. 1806-ban André Marie Constant Duméril az összes angyalcápa összefoglaló neveként hasznáta a Squatina genusnevet.
Megjelenése
A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kilogrammos tömegű volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos. A szem feltolódott a koponya tetejére. Alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápák közt szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor van.
Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.
Színe szürke, vöröses vagy barnás.
Életmódja
Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy a homokjában elrejtőzve les zsákmányára, amely halakból, rákokból, és különféle puhatestűekből áll, kedvenc táplálékai a lepényhalak. Éjszaka aktívabb.
 |
Szaporodása
Ovovivipar, vagyis ál-elevenszülő, mint sok más cápafaj. Az összes többi angyalcápafélétől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy a jobb oldali petefészke több embriót termel, mint a másik. Az ovuláció gyakorisága nem ismert kellő pontossággal, a jelenlegi adatok alapján méretfüggő. A szülési időszak az elterjedési terület déli részén decembertől februárig tart, északra haladva ez későbbre tolódik, a Brit-szigeteknél már július. Az újszülöttek 24-30 centiméter hosszúságúak.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
- Fishbase.org
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: pages 233–234.
