Ugrás a tartalomhoz

Ki–27

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Llz78 (vitalap | szerkesztései) 2021. április 29., 16:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (linkjav.)
Ki–27

Egyéb elnevezésNate, Army Type 97 fighter
Funkcióvadászrepülőgép
GyártóNakajima
TervezőJaszusi Kojama
Gyártási darabszám3400

Személyzet1 fő
Első felszállás1936. okt. 15.
Szolgálatba állítás1937
Szolgálatból kivonva1945 (Japán)
Méretek
Hossz7,53 m
Fesztáv11,31 m
Szárnyfelület18,56 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg1110 kg
Tömeg üzemanyaggal1790 kg
Hajtómű
MotorNakajima Ha-1 kilenc hengeres csillagmotor
Teljesítmény530 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség470 km/h
Utazósebesség350 km/h
Hatósugár627 km
Hatótávolság1710 km
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Ki–27 témájú médiaállományokat.

A Nakajima Ki–27 (九七式戦闘機; Hepburn: Kyūnana-shiki sentōki vagy 97 típusú vadászrepülőgép?) (szövetséges kódneve Nate) a Japán Császári Hadsereg légierejének fő vadászrepülőgépe volt 1940-ig.

Tervezés és fejlesztés

A hadsereg Akeno Repülőiskolájának Ki–27-esei, kb. 1941–42 telén

1935-ben a hadsereg tenderére a Nakadzsima, a Mitsubishi és a Kawasaki cégeket hívták meg, hogy tervezzenek alsószárnyas egyfedelű repülőgépet a Kawasaki Ki–10 kétfedelű vadászgép leváltására. Az új vadászgéptől jobb teljesítményt vártak, mint amilyen a kísérleti Mitsubishi Ki–18 típusé volt. [1]

A pályázók a Nakadzsima Ki–27, a Kawasaki Ki–28 és a Mitsubishi Ki–33 (a Mitsubishi A5M repülőgéphordozó-fedélzeti vadászgép módosítása) voltak. [2] [3] A Nakadzsima konstrukciója a Ki–11 egyfedelű vadászgépén alapult, amely a korábbi tenderen alulmaradt a Ki–10-essel szemben. Amikor a japán döntéshozók túl bonyolultnak ítélték az új javaslatként benyújtott, vízhűtéses motorral és behúzható futóművel rendelkező Nakajima Ki–12 típust, a léghűtéses csillagmotorral és fix futóművel rendelkező Ki–27-est nyújtották be. A repülőgép a Nakajima típusaira jellemző egyenes belépőélű és elvékonyodó kilépőélű szárnnyal rendelkezett, hasonlóan a későbbi Ki–43, Ki–44 és Ki–84 típusokhoz.

A Ki–27 első repülésére 1936. október 15-én került sor. [4] [5] Habár alacsonyabb végsebességgel és rosszabb emelkedési teljesítménnyel bírt versenytársainál,[6] a hadsereg a Nakajima gépét választotta kiemelkedő fordulékonysága miatt, amelyet a szárnyak rendkívül alacsony felületi terhelése tett lehetővé. A hadsereg egy 10 gépes előszériát (Ki–27a) rendelt további tesztelés céljából, ezek zárt pilótafülkét és nagyobb szárnyakat kaptak.

A típust 1937-ben hivatalosan rendszeresítették a hadsereg 97-es típusú vadászrepülőgépeként. A Nakadzsima mellett a Ki–27-est a Tachikawa és a Manshukoku Hikoki Seizo cég is gyártotta, 1942-ig összesen 3368 példány készült belőle.

Kenji Shimada, a 11. ezred 1. százada parancsnokának Ki–27b gépe a halhin-goli csata idején,1939 júniusában

Szolgálatban

A Ki–27 volt a Japán Császári Hadsereg légierejének alapvető vadászgépe a második világháború kezdetéig. Amikor 1938 márciusában Kína északi részén harcba vetették, a Ki–27-es kivívta a légi fölényt, és ez így is maradt, amíg a kínaiak nem rendszeresítették a gyorsabb Polikarpov I–16 vadászgépeket.

A halhin-goli csatában használt Ki–27

Az 1939-ben Mongóliában a Szovjetunió ellen vívott halhin-goli csatában a Ki-27 a I–15 kétfedelű és I–16 egyfedelű vadászgépekkel nézett szembe. A konfliktus kezdeti szakaszában teljesítménye megfelelőnek bizonyult az I–16 korai változatai ellen, és jelentősen felülmúlta az I–15-ösét. Jobban képzett pilótái révén a Ki–27-es légi fölényt vívott ki. A Ki–27 fegyverzetét két 7,7 mm-es géppuska alkotta, és a korszak legtöbb repülőgépéhez hasonlóan nem rendelkezett a pilótát védő páncéllal, öntömítő üzemanyagtartályokkal vagy az üzemanyagtüzeket oltó berendezéssel.

Később a szovjet légierő továbbfejlesztett I–16-osokat kapott, amely már tűzerőben (a két félszárnyba épített 20 mm-es SVAK gépágyúval) és páncélozásban is felülmúlta a Ki–27-est, zuhanórepülésben el tudott előle menekülni. A szovjetek új taktikát vezettek be, amely nagyméretű, szoros kötelékekben való repülésből, magasság- és/vagy sebességelőnyből történő támadásból, valamint üss és fuss (energiamanőverezéses) taktikából állt, amely sokban hasonlított a Claire Chennault által 1941-ben a Repülő Tigrisek számára (ugyancsak a japánok ellen) kidolgozott taktikához.

Ki–27-esek Nomonhanban, 1939-ben

A japánok veszteségei nőttek, de ennek ellenére 1340 légi győzelmet jelentettek (ami a szovjetek által beismert veszteség hatszorosa, és háromszor annyi, mint amennyi a szovjetek szerint a repülőgépeik teljes száma volt a hadszíntéren). [7] A japán veszteségek száma 120 volt (a Ki–10-eseket is beleértve), míg a szovjetek 215 légi győzelmet jelentettek, bár a jelenlévő japán vadászgépek legnagyobb darabszáma 200 volt. (A második világháborúban a pilóták győzelmi jelentéseinek a fényképezőgép- vagy fotogéppuska-felvételek, illetve a lelőtt gépek roncsai, a többi pilóta beszámolói és a felderítési, hírszerzési információk alapján történő igazolása ellenére is mindennapos volt a lelőtt ellenséges repülőgépek számának felülbecslése, és természetesen az eredmények propagandisztikus eltúlzása is.) A konfliktus legeredményesebb pilótája és a legeredményesebb Ki–27-pilóta, egyben a japán hadsereg légierejének legeredményesebb ásza a második világháborúban Hiromichi Shinohara zászlós volt, akinek 58 szovjet repülőgép lelövését tulajdonítják (köztük egyetlen napon 11 légi győzelmet, ami japán rekord). Őt magát 1939. augusztus 27-én, több I–16-ossal vívott légi harcban lőtték le. [8]

A Ki–27 kiváló fordulékonyságának a japán vadászpilóták általi előnyben részesítése miatt a hadsereg vezetése túlzottan is a vadászgépek manőverezőképességére fókuszált, ami a későbbiekben hátráltatta a gyorsabb és erősebb fegyverzetű típusok fejlesztését. A Ki–27 a második világháború első időszakában szolgált a csendes-óceáni harcokban, kísérővadászként részt vett a Malájföld, Szingapúr, Holland Kelet-India, Burma és a Fülöp-szigetek elleni bombázásokban (ez utóbbi hadszíntéren kezdetben rosszul szerepelt a Brewster F2A Buffalo típus ellen). [9]

Jegyzetek