Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Ferenc[1] az olasz Francesco név latinosított Franciscus formájából származik, jelentése: francia. Eredetileg Assisi Szent Ferenc gyerekkori beceneve, melyet azért kapott, mert anyja francia származású volt.[2] Női párja: Franciska.

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ferenc név nem csak Magyarországon, de más országokban is már a 13. századtól népszerű név volt. A 16. században a 6., a 18. században a 8., a 19. században Budapesten a 3. leggyakoribb név volt. 1967-ben országosan a 9. helyen állt, a 80-as években pedig a 16. helyen.[3] Az 1990-es években is még igen gyakori név, a 2000-es években a 41-51. leggyakoribb férfinév.[2][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok helyen az október 4-ei Ferenc-nap jelzi a szüret kezdetét, előző nap a szőlőhegyen kanászostor durrogtatásával űzték el a gonosz szellemeket.[3]

Egyes helyeken ferenchetében a kotlóst fészekbe ültették, a gazdaasszonyok pedig nyírfaágakat tettek a fészekbe, hogy a kiscsirkék el ne pusztuljanak.[3]

Híres Ferencek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Külföldiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Szentek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb Ferencek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ferenc, és különféle változatai családnévként is ismertek, melyek közül a leggyakoribbak a Ferenc, Ferencz, Ferenci, Ferenczi, Ferenczy, Ferentzy, Ferencei, Feri, Ferkó.[3]

Gyakoriak az idegen nyelvi változatokból kialakult családnevek is: Ferkovics, Ferenczik, Frankó, Frankel, Frank, Franek, Frankovics, Franyó.[3]

Földrajzi névként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népnyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • nyelvtörő: Faragó Ferkó fafokost faragott fafaragó fejszével[3]
  • ferkótánc: Udvarhely környékén a gyors férfitáncot, csűrdöngölőt hívják így[3]
  • ferkóolaj: a szíjgyártó szakmában használt olaj[3]
  • kakukkferkó a neve a hallgatag embernek a Kiskunság egyes részein[3]
  • ángyánferkó a neve az ügyetlen, gyámoltalan embernek a Kiskunság egyes területein[3]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g h i j k l Ladó-Bíró, 57. old.
  3. ^ a b c d e f g h i j Fercsik-Raátz, 127. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)