Afrikai erdeibagoly

Afrikai erdeibagoly
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Bagolyalakúak (Strigiformes);
Család:	Bagolyfélék (Strigidae);
Alcsalád:	Striginae;
Nem:	Strix;
Faj:	S. woodfordii;
Tudományos név
	Strix woodfordii; (Smith, 1834)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai erdeibagoly témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. január 6.) ezen a változaton alapul.

Az afrikai erdeibagoly (Strix woodfordii) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1834-ben, a Noctua nembe Noctua Woodfordii néven.^[3]

Alfajai[szerkesztés]

Strix woodfordii nigricantior (Sharpe, 1897)
Strix woodfordii nuchalis (Sharpe, 1870)
Strix woodfordii umbrina (Heuglin, 1863)
Strix woodfordii woodfordii (A. Smith, 1834)^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Afikában, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Namíbia, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 30–35 centiméter, a hím testtömege 240–270 gramm, a tojó nagyobb, eléri a 285–350 grammot. Egyszerű barnás színezetű madár, jellegzetes bélyege sötét szemei.

Életmódja[szerkesztés]

Elsősorban rovarokkal és egyéb ízeltlábúakkal táplálkozik, de elkaphat kisebb gyíkokat, rágcsálókat és apróbb madarakat is.

Szaporodása[szerkesztés]

Költési időszaka júliustól októberig tart. Tojásait fák odvába rakja, fészket nem készít. A tojó 1–3 tojást rak, melyeken 30–31 napig kotlik.A fiatalok három-négy héttel kikelésük után elhagyják az odút és a környező ágakra ülnek ki. Ilyenkor még nem tudnak repülni, arra még heteket várniuk kell. A röpképességük elérése után is sokáig követelnek táplálékot szüleiktől. Sokszor önállósodásuk után is a szülőmadarakkal maradnak, egészen a következő szaporodási időszakig, amikor az öregek elűzik őket a territóriumukból.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 6.)

[1]

[2]

[3]

[4]