A háború, amely véget vet minden háborúnak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Woodrow Wilson amerikai elnök. Legtöbbször (tévesen) neki tulajdonítják ezt a megnevezést.

A háború, amely véget vet minden háborúnak vagy A háború, amely véget vet a háborúnak (angolul: The war to end war vagy The war to end all war) szerkezetet az első világháború megnevezésére használták a kortársak.[1] Az eredetileg optimista, idealisztikus megnevezést a háború után már inkább szarkasztikus, ironikus értelemben használták csak.[2]

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H. G. Wells brit író, újságíró, aki a kifejezést eredetileg megalkotta

A háború kitörése (1914 augusztus) után a brit író, újságíró H. G. Wells számos cikket publikált a háborúról a londoni újságokban, amelyeket később „A háború, amely véget vet a háborúnak” (The war that will end war) című kötetben adtak ki együtt.[3] Wells a központi hatalmakat okolta a háború kitöréséért és úgy vélte, hogy csak a militarisztikus Németország veresége vethet véget a háborúskodásnak.[4] Wells a kifejezés rövidebb formáját (the war to end war) használta az 1918-ban megjelent „A negyedik évben” (In The fourth Year) cikkében is, ahol megjegyezte, hogy a kifejezés 1914 második felében „eléggé elterjedt”.[5] Valójában a háború kezdeti időszakában ez lett az egyik leggyakrabban használt kifejezés a háború megnevezésére.[4]

Az utókor sok esetben Woodrow Wilson amerikai elnöknek tulajdonítja a kifejezést, pedig Wilson csak egyszer használta.[6] Azonban a „tegyük a világot biztonságossá a demokráciáért” kifejezéssel együtt jól összefoglalta Wilson politikai nézeteit azzal kapcsolatban, hogy Amerikának be kell lépnie a háborúba az antant oldalán, hogy biztosítsa az alapvető emberei szabadságjogokat.[6]

Későbbi használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezést, amelyet kezdetben idealisztikus értelemben használtak, már a kortársak is kezdték szkeptikus, ironikus értelemben használni. David Lloyd George miniszterelnök állítólag így használta: „Ez a háború, akárcsak a rákövetkező, lesz az a háború, amely véget vet a háborúnak”.[7] Miután a politikusok, katonák és a közvélemény számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a konfliktus nem tud véget vetni az európai háborúskodásnak, egyre cinikusabb, ironikusabb értelemben kezdték használni. Archibald Wavell brit tábornagy a háború utáni béketárgyalásokra utalva mondta: „A háború után, amely véget vet a háborúnak, most úgy látszik, hogy sikeresen megalkották a békét, amely véget vet a békének”[8][9]

1932-ben kiadott regényében (The Bulpington of Blup) már maga Wells is ironikusan használta a kifejezést.[10] A kifejezést az utókor már nemcsak az első világháborúra, hanem más fegyveres konfliktusokra és általános értelemben is használja. Walter Lippmann 1967-ben írt az amerikai Newsweek hetilapban: „a téveszme, hogy bármelyik háborút is vívjuk, az mindig a háború, amely véget vet a háborúnak”, míg Richard Nixon amerikai elnök egy beszédében azt mondta: „nem állítom azt, hogy a Vietnamban vívott háború lesz a háború, amely véget vet a háborúnak”.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The war to end all wars BBC News 10 November 1998]
  2. ^ a b Safire, William. Safire's Political Dictionary. Oxford University Press US, 792–3. o (2008). ISBN 978-0-19-534334-2. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  3. Wagar, W. Warren. H.G. Wells: Traversing Time. Wesleyan University Press (2004). ISBN 978-0-8195-6725-3. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  4. ^ a b The Collected Papers of Bertrand Russell. Routledge (2003). ISBN 978-0-415-10463-0. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  5. Wells, H. G.. Short Works of Herbert George Wells. BiblioBazaar, LLC, 13–14. o (2008). ISBN 978-1-4375-2652-3. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  6. ^ a b Jamieson, Kathleen Hall. Eloquence in an Electronic Age: The Transformation of Political Speechmaking. Oxford University Press US (1990). ISBN 978-0-19-506317-2. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  7. Stimpson, George William. A Book about American Politics. Harper (1952). Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  8. After the 'war to end war', they seem to have been pretty successful in Paris at making the 'Peace to end Peace'"
  9. Pagden, Anthony. Worlds at War: The 2,500-year Struggle between East and West. Oxford University Press US (2008). ISBN 978-0-19-923743-2. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 
  10. Wells, H. G.. The Bulpington of Blup, 161,163,173. o (1932). Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 24. 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]