Új Teológus Szent Simeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Új Teológus Szent Simeon
Symeon the New Theologian2.jpg
Ortodox ikon.
szerzetes
Születése
949
Galate
Halála
1022. március 12. (73 évesen)
Paloukiton
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Ünnepnapja március 12.
Ortodox kereszténység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Új Teológus Szent Simeon témájú médiaállományokat.

Új Teológus Szent Simeon (ógörögül: Συμεὼν ὁ Νέος Θεολόγος), (9491022. március 12.) görög szerzetes, a bizánci egyház egyik legnagyobb misztikusa.

A paphalagóniai Galatéban született nemes és gazdag családból. Már gyermekkorában a konstantinápolyi nagyszülőkhöz került, akik kiváló nevelést biztosítottak számára. A szép kiállású fiatalt nagybátyja be akarta juttatni a császári udvarba, de erre – Simeon könnyei miatt – nem került sor.

Simeon 14 éves korában be akart lépni a hírneves Sztudion monostorba, de ott várakozásra intették. 20 éves kora körül érte első misztikus élménye. 977 körül mégis bekerült a Sztudion monostorba. Az idős Sztudita Szent Simeon vezette be a szerzetesi élet gyakorlataiba. Rövid pontokba foglalta tanácsait, egyben kezébe adta Márk remete a lelki élet törvényeiről szóló könyvét. Az ifjú Simeonnak azonban társai féltékenysége és az apát ellenséges magatartása miatt nemsokára távoznia kellett. Sztudita Simeon átvitte őt a Szent Mamasz kolostorba, ahol három év mulva Antoniosz apáttól megkapta a monasztikus tonzúrát. Két évvel később a pátriárka parancsára – bár ő ellenkezett – pappá szentelték, egyben kinevezték az elhunyt apát utódjává.

Simeonnak sikerült a válságos állapotú monostort virágzó közösséggé alakítania. Reformtörekvései olykor ellenállásba ütköztek. Egyszerre 30 lázadó szerzetes hagyta el a kolostort. Simeon szóval, türelemmel valamennyit visszatérítette.

Egyéb, a pátriárkáig jutó rágalmak miatt 1005 körül Simeon lemondott, s elítélten száműzetésbe ment. Szkutari (ma Shkodra, Albánia) mellett új monostort alapított. 13 évig tartó száműzetése után az általa előre megmondott napon, 1022. március 12-én hunyt el.

Legtöbb írása élete utolsó két évtizedében készült: lejegyezte misztikus élményeit, éjjeleken át fogalmazta teológiai tanulmányait, katekétikai beszédeit; számos himnuszt írt, és széles körű levelezést folytatott. Halála előtt tanítványára, Niketasz Sztétoszra bízta jegyzeteit, aki később megírta mestere életrajzát. Aszkétikus-misztikus jellegű művei a hészükhazmus irodalmába tartoznak, egy részük bekerült a népszerű Philokalia gyűjteménybe.

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Huszonöt fejezet az istenismeretről és a teológiáról, Kairosz Kiadó, 2000, 102 oldal, ISBN 963-9302-49-X
  • Az isteni szerelmek himnuszai, L'Harmattan Kiadó, 2011, 411 oldal, ISBN 978-963-236-369-1

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995 ISBN 9637819622  920. o.

Kacsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]