Máramarossziget

Máramarossziget (Sighetu Marmaţiei)
Református templom
Máramarossziget címere Máramarossziget zászlaja
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Megye	Máramaros
Rang	megyei jogú város
Községközpont	Máramarossziget
Beosztott falvak	Bácsiláz Határvölgy Kabolapatak Mélypatak Sugó
Polgármester	Eugenia Godja
Irányítószám	435500
Körzethívószám	0262
SIRUTA-kód	106559
Népesség
Népesség	33 122 fő (2011. okt. 31.) +/-
Magyar lakosság	2771 (8%, 2021)
Község népessége	32 793 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	295,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	274 m
Terület	111 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 41″47.930944444444, 23.894694444444
Máramarossziget weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramarossziget témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Máramarossziget (románul Sighetu Marmaţiei, röviden Sighet, németül Maramureschsigeth, röviden Siget, szlovákul Sihoť, ukránul Сигіт‑Мармароський, jiddisül סיגעט-Siget) municípium Romániában, Máramaros megyében. A Tisza-parti város az egykori Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.

Fekvése

Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik.

Nevének eredete

Neve a Máramaros folyónévből való, melynek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város Tisza és az Iza szögében épült.

Története

A város területe a bronzkor óta lakott. Itt vezetett át a fontos Tisza-völgyi kereskedelmi út.

Első említése a 11. században történik, 1231-ben Maramors, 1332-ben Zyget néven említik.

1272 és 1290 között IV. László király románokat telepített ide.

1352-ben szabad királyi város és Máramaros vármegye székhelye lett.

1459-ben Királyi sókamarahivatal és a vármegye gyűléseinek székhelye volt.

1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.

1733-ban III. Károly magyar király (VI. Károly császár) újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi rutének és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett.

Egykor volt jogi akadémiája, valamint katolikus és református gimnáziuma is. 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). 1944. október 17-én került szovjet kézre.

1910-ben 21 370 lakosából 9561 (44,74%) magyar, 7981 zsidó (37,35%) 2001 (9,36%) román, 1257 (5,88%) német, és 532 (2,49%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44 185 lakosából 34 010 (76,97%) román, 8133 (18,41%) magyar, 322 (0,73%) cigány és 190 (0,43%) német volt.

Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjanjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2325, 1880-ban pedig 3380 zsidó élt Máramarosszigeten. A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7981, 1941-ben pedig 10 144 zsidó élt. 1942-1943 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült érkezett, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12 749 zsidót deportáltak Auschwitzba.

Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású személy élt.

Látnivalók

• Római katolikus temploma 1775-ben épült.
• A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját.
• A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
• A Kultúrpalota 1911-ben épült.
• Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
• Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít emléket.

Képgaléria

• 
  Kultúrpalota
• 
  Börtönmúzeum
• 
  Börtönmúzeum, Ceausescu szobor

Híres emberek

Itt született

• 1820. november 11--én Várady Gábor honvéd őrnagy (1848-49), országgyűlési képviselő, testőrtiszt.
• 1821-ben Leövey Klára pedagógus, írónő. Sírja a református temetőben látható.
• 1823-ban Asztalos Sándor honvédezredes, az "aradi hős".
• 1826. június 1-jén Prielle Kornélia színésznő, a színházi élet egyik legkiemelkedőbb alakja.
• 1857. február 2-án Hollósy Simon festőművész, a nagybányai festőiskola alapítója. Sírja a katolikus temetőben látható.
• 1875. március 21-én Krüzselyi Erzsébet költőnő, Krüzselyi Bálint jogakadémiai tanár leánya.
• 1882-ben Gerevich Tibor művészettörténész, az MTA tagja.
• 1894. október 24-én Boda István bölcsészdoktor, egyetemi tanár.
• Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek.
• 1912. április 29-én Árokszállásy Zoltán biológus, író, pedagógus.
• 1928. szeptember 30-án Elie Wiesel Nobel-díjas író.
• 1961. május 8-án Béres István romániai magyar politikus, képviselő

Itt élt

• Thököly Imre, amikor Máramaros vármegye főispánja volt.
• Itt tanított Kőrösi Csoma Sándor és Juhász Gyula is.

Külső hivatkozások

• Máramarossziget anno - fényképek
• Máramarossziget - cikkek és fényképek