Arad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arad (Arad)
A városháza
A városháza
Arad címere
Arad címere
Arad zászlaja
Arad zászlaja
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang megyei jogú város
Polgármester Gheorghe Falcă
(2004–)
SIRUTA-kód 9262
Népesség
Népesség 159 074 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 15 695[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 116,5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Arad (Románia)
Arad
Arad
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 11′, k. h. 21° 19′Koordináták: é. sz. 46° 11′, k. h. 21° 19′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arad témájú médiaállományokat.
Arad weboldala

Arad (románul: Arad, németül: Arad, középkori latinul Aradinum) város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt.

1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.

1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben. 1834-ben lett szabad királyi város.

A honvédsereg a várost 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét, Zala (Mayer) György Szabadság szobrát 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Tűztorony előtti egykori madárpiacon, együtt egy modern román diadalívvel). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.


1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görögkeleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görög katolikus és 4795 izraelita.

1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt.

1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került.

1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a királyi román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar lakosság a rendszerváltás után főleg Szegedre, Gyulára, Budapestre és Nyugatra költözött.

2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 159 074 lakosából 78,77% román, 9,68% magyar, 1,59% roma, 0,79% német, míg 9,16% más nemzetiségű vagy nem válaszolt.[4]

Áruházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

GT4 típusú villamos Aradon
Arad vasúthálózata
BSicon .svgBSicon STR.svgBSicon .svg 200 Kürtös–Békéscsaba–Budapest felé
BSicon .svgBSicon STR.svgBSicon STRrg.svg 317 Brád felé
BSicon STRlg.svgBSicon STR.svgBSicon STR.svg 210 Nagylak felé
BSicon BHF.svgBSicon ABZrg.svgBSicon STRrf.svg Arad Vest
BSicon STRlf.svgBSicon ABZlg.svgBSicon .svg
BSicon .svgBSicon BHF.svgBSicon .svg Arad
BSicon .svgBSicon ABZlf.svgBSicon STRlg.svg
BSicon .svgBSicon STR.svgBSicon BHF.svg Depoul Arad
BSicon .svgBSicon ABZrg.svgBSicon ABZlg.svg
BSicon .svgBSicon BHF.svgBSicon STR.svg Aradul Nou
BSicon STRrg.svgBSicon ABZrf.svgBSicon STR.svg 216 Valkány felé
BSicon .svgBSicon STR.svgBSicon STRlf.svg 200 Brassó felé
BSicon .svgBSicon STR.svgBSicon .svg 310 Temesvár felé

2011 decemberében adták át a dél-erdélyi autópálya 33 km-es Temesvár–Arad szakaszát és a 12 km-es aradi elkerülőt, igaz, egyelőre sebességkorlátozásokkal és utóbbit csak kétszer egy sávon.[5] 2011. október 20-án elkezdődött[6] a Nagylak (országhatár) és Arad közötti szakasz építése is, a 39 km-es szakasz átadására 2015 július 11.-én került sor, egyidejűleg a magyar M43-as autópálya Makó és Csanádpalota (országhatár) közötti szakaszával és a két ország közötti első, autópályán épített közúti határátkelővel, így Arad bekapcsolódhatott az európai autópálya-hálózatba[7].

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arad egykor nevezetes volt szőlő- és bortermeléséről. Európa-hírű felménesi sziklaborát királyok asztalára is tették. 20. század eleji reklámok mutatják Arad neves borászati cégeit

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról (1885–1945) (Concord Media Rt., Arad, 2005) Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat. ISBN 973-86500-9-7
  • Az aradi vár története (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-327-313-7

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. http://www.szatmar.ro/Jelentosen_csokkent_Arad_megye_magyar_lakossaga/hirek/47636
  3. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 108. o. ISBN 963-05-4568-3
  4. Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune (román nyelven). Recensământului Populaţiei şi al Locuinţelor. Institutul National de Statistica, 2011. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
  5. Felavatták a dél-erdélyi autópálya első szakaszát (magyar nyelven). iho, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  6. Pataky Lehel Zsolt: Elkezdődött a Nagylak–Arad autópálya-szakasz építése (magyar nyelven). Krónika, 2011. október 21. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  7. Forgalomba helyezték az M43 autópálya Makó-országhatár közötti új szakaszát - ÚTINFORM, 2015.07.11
  8. ARAD
  9. Foto – Arad Online – Lumea mea: Aradul de ieri si de azi
  10. http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=225

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]