„Dráva-sík” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Növényzete: nád, sás |
→Növényzete: Láprétek |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
== Növényzete == |
== Növényzete == |
||
=== A síkságok === |
|||
A terület a [[zárt tölgyes öv]]be tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő [[galériaerdő]]k; ezek a [[Duna-Dráva Nemzeti Park]] részeiként védett természetvédelmi területek. |
A terület a [[zárt tölgyes öv]]be tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő [[galériaerdő]]k; ezek a [[Duna-Dráva Nemzeti Park]] részeiként védett természetvédelmi területek. |
||
76. sor: | 78. sor: | ||
Növényzete alapján a '''Dráva-sík''' – pontosabban, a teljes [[Drávamenti-síkság]] a [[közép-európai flóraterület]] [[Pannonicum flóratartomány]]ának [[Eupannonicum flóravidék|alföldi flóravidék]]éhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a [[Titelicum flórajárás|dél-alföldi flórajárás]] részének tekintik, míg mások önálló, [[Dravense flórajárás]]ként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg. |
Növényzete alapján a '''Dráva-sík''' – pontosabban, a teljes [[Drávamenti-síkság]] a [[közép-európai flóraterület]] [[Pannonicum flóratartomány]]ának [[Eupannonicum flóravidék|alföldi flóravidék]]éhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a [[Titelicum flórajárás|dél-alföldi flórajárás]] részének tekintik, míg mások önálló, [[Dravense flórajárás]]ként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg. |
||
A Dráva-sík somogyi része egyrészt a [[Zákányi-dombság]]gal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a [[Belső-somogyi homokvidék]]kel határos. Zákányi-dombság meredek lejtőinek alapján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az [[Illiricum flóratartomány]] [[Slavonicum flóravidék|szlavóniai flóravidék]]ének [[őrtilosi flórajárás]]a). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány [[Praeilliricum flóravidék]]éhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről a Belső-Somogyra ([[Somogyicum flórajárás]]) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció |
A Dráva-sík somogyi része egyrészt a [[Zákányi-dombság]]gal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a [[Belső-somogyi homokvidék]]kel határos. Zákányi-dombság meredek lejtőinek alapján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az [[Illiricum flóratartomány]] [[Slavonicum flóravidék|szlavóniai flóravidék]]ének [[őrtilosi flórajárás]]a). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány [[Praeilliricum flóravidék]]éhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: a legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről szinte teljesen hiányzik a Belső-Somogyra ([[Somogyicum flórajárás]]) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció. A Dráva-sík somogyi részén megjelenő, de [[Belső-Somogy]] homokvidékéről hiányzó, [[keményfás ligeterdő]]kben és [[gyertyános-tölgyes]]ekben élő növények: |
||
* [[fürtös gyűrűvirág]] ''(Carpesium abrotanoides)'', |
* [[fürtös gyűrűvirág]] ''(Carpesium abrotanoides)'', |
||
* [[bókoló gyűrűvirág]] ''(Carpesium cernuum)'', |
* [[bókoló gyűrűvirág]] ''(Carpesium cernuum)'', |
||
103. sor: | 105. sor: | ||
* [[fehér acsalapu]] ''(Petasites albus)'' |
* [[fehér acsalapu]] ''(Petasites albus)'' |
||
* [[hamvas éger]] ''(Alnus incana)''. |
* [[hamvas éger]] ''(Alnus incana)''. |
||
=== Vízi élőhelyek === |
|||
A terület növényzetének érdekességei a változatos vízi élőhelyek növénytársulásai. Ezek legjellemzőbb előfordulásai: |
A terület növényzetének érdekességei a változatos vízi élőhelyek növénytársulásai. Ezek legjellemzőbb előfordulásai: |
||
162. sor: | 166. sor: | ||
* [[sertelevelű békaszőlő]] ''(Potamogeton trichoides)'', |
* [[sertelevelű békaszőlő]] ''(Potamogeton trichoides)'', |
||
* [[bodros békaszőlő]] ''(Potamogeton crispus)''. |
* [[bodros békaszőlő]] ''(Potamogeton crispus)''. |
||
== Mocsarak, partszegélyek == |
|||
A tavakban, [[lápszem]]ekben, [[holtág]]akban és [[morotva|morotvák]]ban élő mocsári növények ugyan a víz alatti iszapban gyökereznek, de asszimiláló felületük a víz színe fölé emelkedik. |
A tavakban, [[lápszem]]ekben, [[holtág]]akban és [[morotva|morotvák]]ban élő mocsári növények ugyan a víz alatti iszapban gyökereznek, de asszimiláló felületük a víz színe fölé emelkedik. |
||
221. sor: | 227. sor: | ||
* [[vízilófark]] ''(Hipuris vulgaris)''. |
* [[vízilófark]] ''(Hipuris vulgaris)''. |
||
=== Mocsárrétek === |
|||
⚫ | |||
Az [[ártéri puhafaliget]]ek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén [[mocsárrét]]eket alakított ki: |
|||
* Deschampsietum caespitosae, |
|||
* Agrostio-Poetum trivialis, |
|||
* Agrostio-Plzalaridetum, |
|||
* Carici Alopecuretum pratensis, |
|||
* Cirsio cani-Festucetum pratensis stb. |
|||
Ezeket rendszeresen elönti az árvíz. Mivel rendszeresen jut rájuk oxigéndús, friss víz, ezekben tőzeg nem képződik és mohaszintjük is jelentéktelen. Fontosabb növényeik: |
|||
* [[sédbúza]] ''(Deschampsia caespitosa)'', |
|||
* [[fehér tippan]] ''(Agrostis stolonifera)'', |
|||
* [[pántlikafű]] ''(Phalaroides arundinacea)'', |
|||
* [[réti ecsetpázsit]] ''(Alopecurus pratensis)'', |
|||
* [[réti csenkesz]] ''(Festuca pratensis)'' |
|||
* [[mocsári nefelejcs]] ''(Myosotis palustris)'', |
|||
* [[fekete nadálytő]] ''(Symphytum officinale)'', |
|||
* [[vízi peszérce]] ''(Lycopus europaeus)'', |
|||
* [[csikorgófű]] ''(Gratiola officinalis)'', |
|||
* [[üstökös veronika]] ''(Veronica catenata)'', |
|||
* [[vízi kányafű]] ''(Rorippa amphibia)'', |
|||
* [[bókoló farkasfog]] ''(Bidens cernuus)'', |
|||
* [[fülemüleszittyó]] ''(Juncus articulatus)'', |
|||
* [[réti szittyó]] ''(Juncus compressus)'', |
|||
* [[vékony szittyó]] ''(Juncus tenuis)'', |
|||
* [[réti harmatkása]] ''(Glyceria fluitans)''. |
|||
== Láprétek == |
|||
A [[láprét]]ek olyan, lefolyástalan élőhelyek, amelyeken a talajvíz időszakonként (tavasszal és ősszel vagy az áradások idején) elönti a felszínt. Az ilyen termőhelyek, oxigénszegények, pangó vízzel és [[tőzeg]]es talajjal. Két alaptípusuk: |
|||
* [[mocsári láprét|mocsári]] vagy ''átmeneti láp'', |
|||
* [[kiszáradó láprét|kiszáradó láp]]. |
|||
Mindkettőre jellemző a tőzegesedés, de míg az előző nem szárad ki (vagy csak ritkán), utóbbival ez rendszeresen megtörténik. A kiszáradó lápréten ritkábbak a nedvességet kedvelő, gyakoribbak a réti elemek. Mohaszintje gazdag; rajta a [[sás]]ok mellett a [[pázsitfűfélék]] is jelentős szerephez jutnak. |
|||
Az átmeneti vagy mocsári lápokban a mocsári növényzet alatt egy idő után tőzeg halmozódik fel: ilyenkor a [[mocsár]] [[láp]]pá alakul. Így alakulnak ki az elláposodott zsombékosok is; ezek két fő növéyntársulása: |
|||
* Caricetum appropinquatae, |
|||
* Caricetum elatae. |
|||
Legjellegzetesebb növényeik: |
|||
* [[zsombéksás]] ''(Carex elata)'', |
|||
* [[rostos tövű sás]] ''(Carex appropinquata)'', |
|||
* [[villás sás]] ''(Carex pseudocyperus)'', |
|||
* [[tóalma]] ''(Ludzuigia palustris)'', |
|||
* [[vidrafű]] ''(Menyanthes trifoliata)''. |
|||
Az átmeneti lápokra jellemző a [[békaboglárkás-csikorgófüves]] társulás ''(Ranunculo flammulae-Gratioletum officinalis)''. Ez leginkább a láptavak homokos szegélyein, vízlevezető árkok oldalain és [[égerláp]]ok szegélyzónáiban alakul ki; [[Magyarország]]on csak a [[Barcs]] és [[Darány]] közötti homokvidéken ismert. Jellemző növényei: |
|||
* [[békaboglárka]] ''(Ranunculus flammula)'', |
|||
* [[csikorgófű]] ''(Gratiola officinalis)'', |
|||
* [[sűrű csetkáka]] ''(Eleocharis carniolica)'', |
|||
* [[tóalma]] ''(Ludwigia palustris)'', |
|||
* [[gázló]] ''(Hydrocotyle vulgaris)''. |
|||
A kistáj több pontján megtalálhatók még a [[tőzegmohás átmeneti láp]]ok ''(Carici lasiocarpae-Sphagnetum, Carici stellulatae-Sphagnetum)'' is, bár ezek mérete egyre zsugorodik. Gyakori növényeik a [[tőzegmoha|tőzegmohák]] ''(Sphagnum lescurü, Sphagnum palustre, Sphagnum subsecundum)''. Ritka és védett növényeik: |
|||
* [[gyapjas magvú sás]] ''(Carex lasiocarpa)'', |
|||
* [[töviskés sás]] ''(Carex stellulata)'', |
|||
* [[hengeres sás]] ''(Carex diandra)''. |
|||
A másik alaptípus a kiszáradó lápréteké (Junco-Molinietum): ezek a lápok részleges lecsapolásával és termőhelyük rendszeres kaszálásával jöttek létre. Jellemző növényeik: |
|||
* Carex leporina, |
|||
* Carex pallescens, |
|||
* [[réti sás]] ''(Carex distans)'', |
|||
* [[deres sás]], ''(Carex flacca)'', |
|||
* [[gyepes sédbúza]] ''(Deschampsia caespitosa)'', |
|||
* [[kékperje]] ''(Molinia coerulea)''. |
|||
A kétszikűek közül gyakori: |
|||
* [[őszi vérfű]] ''(Sanguisorba opcinalis)'', |
|||
* [[ördögharapta fű]] ''(Succisa pratensis)'', |
|||
* [[festő zsoltina]] ''(Serratula tinctoria)'', |
|||
* [[szürke aszat]] ''(Cirsium canum)'', |
|||
* [[csermelyaszat]] ''(Cirsium rivulare)''. |
|||
Védett növényfajok: |
|||
* [[kockás liliom]] ''(Fritillaria meleagris)'', |
|||
* [[tavaszi tőzike]] ''(Leucojum vernum)'', |
|||
* [[szibériai nőszirom]] ''(Iris sibirica)'', |
|||
* [[mocsári nőszőfű]] ''(Epipactis palustris)'', |
|||
* [[mocsári kosbor]] ''(Orchis laxiflora)'', |
|||
* [[hússzínű ujjaskosbor]] ''(Dactylorhiza incarnata)''. |
|||
Lápréteket a Dráva-síkon: |
|||
* [[Barcs]], |
|||
* [[Gyékényes]], |
|||
* [[Sellye]], |
|||
* [[Drávafok]], |
|||
* [[Szaporca]], |
|||
* [[Felsőszentmárton]], |
|||
* [[Révfalu]], |
|||
* [[Piskó]] |
|||
határában találunk. |
|||
⚫ | A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a [[csigolya bokorfüzes]]ek [[fekete nyárliget]]ekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható [[fekete nyár]] ''(Populus nigra)'' fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a [[csigolya fűz|csigolya füzet]] ''(Salix purpurea)'', és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a [[fehér fűz]] ''(Salix alba)'' is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő [[téli zsurló]] ''(Equisetum hiemale)''. A [[nemes nyár]] és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált. |
||
Az alacsony ártér magasabb részein alakultak ki a [[fehér nyárliget]]ek. Ezek lombkoronaszintje elérheti a huszonöt méteres magasságot, uralkodó növényük a [[fehér nyár]] ''(Populus alba)''. A nemes nyár kultúrák térhódítása miatt a fehér nyárligetek is erősen megfogyatkoztak, de faültetvénnyé alakított állományaik többsége viszonylag könnyen regenerálódik. A Dráva hullámterének magasabb szintjein az [[égerliget]]eket [[tölgy-kőris-szil ligeterdő]] ''(Carici brizoidis-Ulmetum)'' váltja fel. Ilyen [[Drávakeresztúr]]on a „Zokoga” erdő, [[Révfalu]] mellett pedig a „Lóka”. |
Az alacsony ártér magasabb részein alakultak ki a [[fehér nyárliget]]ek. Ezek lombkoronaszintje elérheti a huszonöt méteres magasságot, uralkodó növényük a [[fehér nyár]] ''(Populus alba)''. A nemes nyár kultúrák térhódítása miatt a fehér nyárligetek is erősen megfogyatkoztak, de faültetvénnyé alakított állományaik többsége viszonylag könnyen regenerálódik. A Dráva hullámterének magasabb szintjein az [[égerliget]]eket [[tölgy-kőris-szil ligeterdő]] ''(Carici brizoidis-Ulmetum)'' váltja fel. Ilyen [[Drávakeresztúr]]on a „Zokoga” erdő, [[Révfalu]] mellett pedig a „Lóka”. |
A lap 2008. május 8., 11:42-kori változata
A Dráva-sík Magyarország déli határvidékének egyik kistája, a Nagyalföldhöz sorolt Drávamenti-síkság része, a Dráva folyó keskeny balparti völgysíkja. Területe 1143 km² – ennek nyugati része Somogy, keleti része, az Ormánság és a Pécsi-síkság Baranya megyéhez tartozik. Északi határa éles, teraszszerű, déli határa maga a Dráva folyó.
Fiatal fejlődéstörténete
A kistájon a pleisztocén elején és közepén északról érkező vízfolyások rakták le hordalékukat. A Dráva-árok és a Drávamenti-síkság nem egységes szerkezetű árok, hanem kisebb részmedencék, illetve néha enyhén emelkedő felszínek együttese. A. felszínen és a felszín közelében mindenütt holocén kori folyóvízi üledékek települnek; főként iszap.
Természetföldrajzi viszonyai
A Dráva-sík tökéletes síkság. A tengerszint felett 96–110 m-rel terül el, tehát teljes magasságkülönbsége mindössze 14 m. Átlagos relatív reliefe 2 m/km² – ez nyugaton magasabb egy kissé. A Dráva árterülete a Baranya megyei szakaszon erõsen kiszélesedik, ezért a felszín több mint fele ártéri síkság; 35%-a alacsony ármentes síkság – ezt futóhomokkal fedett, enyhén hullámos síksági részek tagolják. Legjellemzőbb formái az elhagyott meanderek.
A terület nagy része a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik.
Vízrajza
A Drávának ez a szakasza (Drávatamási és Old között) 75 km hosszú. Említésre méltó baloldali mellékvizei:
- Korcsina-csatorna (38 km hosszú, l67 km² vízgyűjtővel).
- Gürü (11 km, 76 km²),
- Fekete-víz (76 km, 2021 km², de csak az alsó, Baranyahídvég alatti, 18 km-es szakasza tartozik a kistájhoz.
- Gordisai csatorna (7 km, 43 km²),
- Lánka-csatorna (25 km, 132 km2)
A terület mérsékelten csapadékos, vízfelesleggel. A Dráván tavaszelőn, a nyár elején és ősszel is lehet árvíz, amitől végig gátak oltalmazzák a bal parti árteret. A gátak mögötti terület belvizeit kb. 400 km csatornahálózat vezeti le.
A Dráva vize jelenleg I. osztályú. A kistáj 24 állóvizéből 18 a Dráva holtága. Ezek felszíne összesen 150 ha, közülük a legnagyobb 24,5 hektáros. A három természetes tó együttes területe kb. 5 ha, a három víztározó felszíne összesen 137 hektár területű. A talajvíz mindenhol 2–4 m között található, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, keménysége 15–25 Nk°. A folyó jellemző hordalékanyaga a homok és az iszapos homok.
A rétegvizek nyilvántartott mennyisége 1–1,5 millió m³/km². A 100 m alatti mélységekből az artézi kutak helyenként 500 l/perc feletti vízhozamokat is produkálnak a felső pannon korú folyóvízi üledékekből, de ezek hasznosítását korlátozza a nagy vastartalom. Felsőszentmártonnál 40°C-nál melegebb hévizet tártak fel. A felszínközeli vizek nitrátosodása miatt több kis település vízellátása csak ideiglenes.
Éghajlata
A kistáj éghajlatát alapvetően három hatás határozza meg, így időjárásában
- kontinentális,
- óceáni és
- mediterrán elemeket is megfigyelhetünk.
A fő elemek közül a kontinentális hatás érvényesül a legkevésbé. Ezek a hatások a bonyolult vízrajznak köszönhetően változatos mikroklímákat alakítottak ki. A terület alapvető éghajlata nyugaton mérsékelten meleg és nedves, keskeny, középső részen mérsékelten meleg és mérsékelten nedves, a legnagyobb, kelet felé eső részén pedig meleg és mérsékelten nedves.
A napsütés nyugat és délnyugat felé fokozatosan csökken: kisebb, mint az alföldeken. A hőmérséklet ingadozása ennél kisebb. A nyár kevésbé forró, a tél kevésbé zord, mint az alföldeken. A későtavaszi és koraőszi fagyok ritkábbak.
A csapadék eloszlása kevéssé szeszélyes. Az uralkodó szélirány északi.
Az évi középhőmérséklet a nagyjából 10,5°C. A tél enyhe, így a leghidegebb januári hónapban a középhőmérséklet mindenhol -1°C fölött van. A legmelegebb júliusban a keleti részen 21-22°C az átlagos középhőmérséklet.
Az átlagos évi csapadék összege a terület nyugati részén 800 mm-hez közeli; kelet felé 700 mm-re csökken; az éves változékonyság igen jelentős. A legtöbb csapadék május-július között esik. A legesősebb hónap általában a május, a legszárazabb pedig a január és a február.
A tenyészidőszak 250 nap körül alakul. Az első fagyos nap rendszerint október végén köszönt be; az utolsó fagyos tavaszi nap április 5. környékén szokásos. A vegetációs idõszakban mintegy 420–440 mm csapadék hullik. A több esőnek köszönhetően a meleg nyár ellenére is kedvezõ a vízellátottság: az évi átlagos vízhiány 75 mm körüli. Hó is viszonylag sok hull; telente 35-40 hótakarós napra számíthatunk. Az ariditási index 0,94–0,96. Az átlagos középhőmérséklet a teljes vegetációs időszakra számítva eléri a 17,5°C-ot.
A Dráva-sík talajai
A kistáj legnagyobb részén folyóvízi üledékeken kialakult talajokat találunk; a Dráva meandereinek sorozatos kialakulása és lefűződése következtében az egyes típusok többnyire szórtan, mozaikos foltokban helyzkednek el. Másodlagos jelentőségű a holtágak antropogén feltöltése, valamint a kiszáradó felszíneken kialakult defláció. A talajok fejlődésére jelentős hatást gyakorol a talajvíz szélsőséges, a folyóhoz igazodó ingadozása. A Dráva közelében a humuszosodás, kifejlődését a rendszeres hordalékborítás akadályozza, ezért itt magasabb humusztartalmú területek csak a mélyvonulatokban találhatók.
A talajképző üledék a Dráva árterén döntően iszapos vályog, homokos vályog és homok. A mélyebben fekvő részeken agyagos vályog és iszapos-agyagos vályog is előfordul. Jellemző, hogy a mélyebben fekvő részeken az iszapos fedő vastagabb. A folyótól távolodva egyes részeken az agyagos, máshol a homokos jelleg erősödik.
A terület talaja a genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszerben az alábbi fő típusokba sorolható (jellemző előfordulásokkal):
- öntéstalajok – végig a Dráva mentén:
- nyers öntéstalajok a hordalékkal rendszeresen elborított részeken,
- humuszos öntéstalaj a régóta el nem öntött területeken (a humusztartalom 2% alatt marad, a humuszos réteg vékony);
- réti talajok – a folyótól távolabb,
- barna erdőtalajok — a Drávától távolabb, inkább Somogyban,
- homoktalajok – főként Barcs környékén és Somogyban,
- láptalajok – holtmedrek partján, vizenyős részeken, ritkán,
- váztalajok – csak néhány kisebb folton.
Helyenként kétrétegű öntéstalajok is előfordulnak. A nyers öntéstalajok döntő része mára az ármentesítés és a földművelés hatására öntés réti talajjá alakult.
A talajok vízgazdálkodása az aránylag sok és kedvező eloszlású csapadék miatt is viszonylag jó – kivéve a kis területen előforduló homoktalajokat és az elenyésző arányú váztalajokat. A talajok nagy többsége jól vagy közepesen víznyelő és vízvezető, nagy vagy közepes vízraktározó képességű.
A talajok szervesanyag-készlete többnyire közepes (100–200 t/ha), a folyótól távolabb és inkább a somogyi részeken néhol kicsi (50–100 t/ha). A termőréteg vastagsága a váztalajok és az erodált részek kivételével több mint 1 méter. A talajok mészellátása heterogén: a somogyi részek talaja általában savanyú vagy gyengén savanyú, a baranyai szakaszán viszont a talaj általában már a felszíntől karbonátos, a gyengén savanyú részek ritkábbak.
Növényzete
A síkságok
A terület a zárt tölgyes övbe tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő galériaerdők; ezek a Duna-Dráva Nemzeti Park részeiként védett természetvédelmi területek.
Növényzete alapján a Dráva-sík – pontosabban, a teljes Drávamenti-síkság a közép-európai flóraterület Pannonicum flóratartományának alföldi flóravidékéhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a dél-alföldi flórajárás részének tekintik, míg mások önálló, Dravense flórajárásként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg.
A Dráva-sík somogyi része egyrészt a Zákányi-dombsággal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a Belső-somogyi homokvidékkel határos. Zákányi-dombság meredek lejtőinek alapján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az Illiricum flóratartomány szlavóniai flóravidékének őrtilosi flórajárása). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány Praeilliricum flóravidékéhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: a legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről szinte teljesen hiányzik a Belső-Somogyra (Somogyicum flórajárás) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció. A Dráva-sík somogyi részén megjelenő, de Belső-Somogy homokvidékéről hiányzó, keményfás ligeterdőkben és gyertyános-tölgyesekben élő növények:
- fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides),
- bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum),
- kockás liliom (Fritillaria meleagris),
- hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica),
- magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare),
- csermelyciprus (Myricaria gemanica),
- parti fűz (Salix elaeagnos) és a
- hamvas éger (Alnus incana).
A Dráva-sík baranyai részén is megjelenik, illetve gyakori számos olyan faj, amely a környező dombságokon hiányzik, illetve nagyon ritka. Ilyen növények:
- téli zsurló (Equisetum hiemale),
- ligeti szőlő (Vitis sylvestris),
- jerikói lonc (Lonicera caprifolium),
- gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata),
- fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides),
- bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum),
- békaliliom (Hottonia palustris),
- kockás liliom (Fritillaria meleagris),
- nyári tőzike (Leucojum aestivum),
- kálmos (Acorus calamus).
Ide tartoznak még a Dráva mentén levándorolt dealpin elememek:
- hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica),
- magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare),
- fehér acsalapu (Petasites albus)
- hamvas éger (Alnus incana).
Vízi élőhelyek
A terület növényzetének érdekességei a változatos vízi élőhelyek növénytársulásai. Ezek legjellemzőbb előfordulásai:
- Darány (Tündérrózsás-tó)),
- Felsőszentmárton (Borjencei morotvák),
- Drávakeresztúr (Kiserdei-holtág),
- Drávakeresztúr-Révfalu (Tökleveles, Felsőlókai holtág),
- Drávasztára (Nagy-szigeti mellékág, Nagy-szigeti morotva, Kis-vájási morotvák, Vájás-tó, Nagy-füzesi mellékág),
- Zaláta (Adravica, János-szigeti mellékág, János-szigeti holtágak),
- Kemse, Piskó (Gyöngyszigeti-mellékág, Kemsei morotvák, Gyöngyszigeti morotvák), Vejti (Csárdai holtág),
- Hirics (Mérnökházi-tó),
- Cún, Kémes-Szaporca (Szilahi-tó, Sárga-víz, Belső-hobogy, Külső-hobogy, Kisinci-tó, Lanka-tó),
- Tésenfa (Roza-tó),
- Drávapalkonya (Kenderáztató, Dázsonyi-tó),
- Alsószentmárton (Parancsnoki-tó),
- Old (Boros-Dráva),
- Adravica,
- Hótedra,
- Mrtvica.
Jellemző növénytársulásaik a lebegő hínártársulások:
- Lemno-Utricularietum,
- Hydroclzari-Stratiotetum,
- Wolffio-Lemnetum gibbae,
- Salvinio-Spirodeletum,
- Ceratophylletum demersi,
- Ceratophylletum submersi;
és a gyökerező hínártársulások:
- Batrachio trichophylli-Callitrichetum cophocarpae,
- Myriophyllo-Potametum,
- Nymphaeetum albo-luteae,
- Nymphoidetum peltatae,
- Trapetum natantis.
A lebegő hínártársulások növényei közvetlenül a vízből veszik fel a tápanyagot. Jellemző növényeik:
- közönséges rence (Utricularia vulgaris),
- lápi rence (Utricularia brem),
- békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae),
- kolokán (Stratoides aloides)
- békalencse (Lemna minor, Lemna trisulca, Spirodela polyrhiza).
- vízidara (Wolffia arrhiza)
- rucaöröm (Salvinia natans).
A gyökerező hínártársulások növényeit gyökerek, rizómák rögzítik az iszapos aljzathoz. (A) Helyenként tömegesen jelenik meg:
- fehér tündérrózsa (Nymphaea alba),
- sulyom (Trapa natans),
- úszó békaszőlő (Potamogeton natans),
- tündérfátyol (Nymphoides peltata),
- vízitök (Nuphar lutea),
- hínáros víziboglárka (Batrachium trichophyllum).
(B) Alámerült gyökerező hínárok:
- mocsárhúr (Callitriche palustris)
- imbolygó békaszőlő (Potamogeton granzineus)
- füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum),
- gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum verticillatum),
- sertelevelű békaszőlő (Potamogeton trichoides),
- bodros békaszőlő (Potamogeton crispus).
Mocsarak, partszegélyek
A tavakban, lápszemekben, holtágakban és morotvákban élő mocsári növények ugyan a víz alatti iszapban gyökereznek, de asszimiláló felületük a víz színe fölé emelkedik.
- Jellemző, nádas típusú növénytársulásaik:
- valódi nádas (Phragmitetum communis),
- széleslevelű gyékényes (Typhetum latifoliae),
- keskenylevelű gyékényes (Typhetum angustifoliae).
- vízi harmatkásás (Glycerietum maximae),
- tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris).
Barcstól délkeletre található egy
- kálmos társulás (Acoretum calami) is.
A fűzlápok (Calamagrostio-Salicetum cinereae) felé vezető szukcessziós út fontos állomása a tőzegpáfrányos-keskenylevelű gyékényes társulás (Thelypteridi-Typhaetum angustifoliae) a maga jellegzetes, úszó szigeteivel.
A nádasok általánosan elterjedt növényei:
- széleslevelű békakorsó (Sium latifolium),
- mocsári galaj (Galium palustre),
- réti füzény (Lythrum salicaria),
- sövényszulák (Calystegia sepium),
- közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris),
- vízi lórom (Rumex hydrolapathum),
- egyszerű békabuzogány (Sparganium simplex),
- tavi káka (Schoenoplectus lacustris),
- vízi harmatkása (Glyceria maxima),
- rizsfű (Leersia oryzoides),
- nád (Phragmites australis),
- pántlikafű (Phalaroides arundinaceum),
- parti nádtippan (Calamagrostis pseudophragmites),
- széleslevelű gyékény (Typha latifolia),
- keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia).
Ritka fajok:
- gyökerező erdei káka (Scirpus radicans)
- kálmos (Acorus calamus).
A part felé közeledve, a sekélyebb vizű termőhelyeken a nádasokat magas sásosok váltják fel. A leggyakoribb sásos növénytársulások:
- éles sásos (Caricetum gracilis),
- parti sásos (Caricetum riparicce),
- hólyagos sásos Caricetum vesicariae,
- zsombéksásos (Caricetum elatae);
ezek domináns növényei értelemszerűen:
- éles sás (Carex gracilis),
- parti sás (Carex riparia),
- hólyagos sás (Carex vesicaria),
- zsombéksás (Carex elata).
Mivel sekélyebb a víz, mások a kísérő fajok is:
- mocsári zsurló (Equisetum palustre),
- torzsikaboglárka (Ranunculus sceleratus),
- mételykóró (Oenanthe aquatica),
- hídőr (Alisma plantago-aquatica),
- virágkáka (Butomus umbellatus),
- nyílfű (Sagittaria sagittifolia),
- háromélű káka (Schoenoplectus triqueter),
- szemcsés csetkáka (Eleocharis mamillata),
- sárga nőszirom (Iris pseudacorus),
- vízilófark (Hipuris vulgaris).
Mocsárrétek
Az ártéri puhafaligetek kiirtása és a termőhely rendszeres kaszálása, valamint a legeltetés ezek helyén mocsárréteket alakított ki:
- Deschampsietum caespitosae,
- Agrostio-Poetum trivialis,
- Agrostio-Plzalaridetum,
- Carici Alopecuretum pratensis,
- Cirsio cani-Festucetum pratensis stb.
Ezeket rendszeresen elönti az árvíz. Mivel rendszeresen jut rájuk oxigéndús, friss víz, ezekben tőzeg nem képződik és mohaszintjük is jelentéktelen. Fontosabb növényeik:
- sédbúza (Deschampsia caespitosa),
- fehér tippan (Agrostis stolonifera),
- pántlikafű (Phalaroides arundinacea),
- réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis),
- réti csenkesz (Festuca pratensis)
- mocsári nefelejcs (Myosotis palustris),
- fekete nadálytő (Symphytum officinale),
- vízi peszérce (Lycopus europaeus),
- csikorgófű (Gratiola officinalis),
- üstökös veronika (Veronica catenata),
- vízi kányafű (Rorippa amphibia),
- bókoló farkasfog (Bidens cernuus),
- fülemüleszittyó (Juncus articulatus),
- réti szittyó (Juncus compressus),
- vékony szittyó (Juncus tenuis),
- réti harmatkása (Glyceria fluitans).
Láprétek
A láprétek olyan, lefolyástalan élőhelyek, amelyeken a talajvíz időszakonként (tavasszal és ősszel vagy az áradások idején) elönti a felszínt. Az ilyen termőhelyek, oxigénszegények, pangó vízzel és tőzeges talajjal. Két alaptípusuk:
- mocsári vagy átmeneti láp,
- kiszáradó láp.
Mindkettőre jellemző a tőzegesedés, de míg az előző nem szárad ki (vagy csak ritkán), utóbbival ez rendszeresen megtörténik. A kiszáradó lápréten ritkábbak a nedvességet kedvelő, gyakoribbak a réti elemek. Mohaszintje gazdag; rajta a sások mellett a pázsitfűfélék is jelentős szerephez jutnak.
Az átmeneti vagy mocsári lápokban a mocsári növényzet alatt egy idő után tőzeg halmozódik fel: ilyenkor a mocsár láppá alakul. Így alakulnak ki az elláposodott zsombékosok is; ezek két fő növéyntársulása:
- Caricetum appropinquatae,
- Caricetum elatae.
Legjellegzetesebb növényeik:
- zsombéksás (Carex elata),
- rostos tövű sás (Carex appropinquata),
- villás sás (Carex pseudocyperus),
- tóalma (Ludzuigia palustris),
- vidrafű (Menyanthes trifoliata).
Az átmeneti lápokra jellemző a békaboglárkás-csikorgófüves társulás (Ranunculo flammulae-Gratioletum officinalis). Ez leginkább a láptavak homokos szegélyein, vízlevezető árkok oldalain és égerlápok szegélyzónáiban alakul ki; Magyarországon csak a Barcs és Darány közötti homokvidéken ismert. Jellemző növényei:
- békaboglárka (Ranunculus flammula),
- csikorgófű (Gratiola officinalis),
- sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica),
- tóalma (Ludwigia palustris),
- gázló (Hydrocotyle vulgaris).
A kistáj több pontján megtalálhatók még a tőzegmohás átmeneti lápok (Carici lasiocarpae-Sphagnetum, Carici stellulatae-Sphagnetum) is, bár ezek mérete egyre zsugorodik. Gyakori növényeik a tőzegmohák (Sphagnum lescurü, Sphagnum palustre, Sphagnum subsecundum). Ritka és védett növényeik:
- gyapjas magvú sás (Carex lasiocarpa),
- töviskés sás (Carex stellulata),
- hengeres sás (Carex diandra).
A másik alaptípus a kiszáradó lápréteké (Junco-Molinietum): ezek a lápok részleges lecsapolásával és termőhelyük rendszeres kaszálásával jöttek létre. Jellemző növényeik:
- Carex leporina,
- Carex pallescens,
- réti sás (Carex distans),
- deres sás, (Carex flacca),
- gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa),
- kékperje (Molinia coerulea).
A kétszikűek közül gyakori:
- őszi vérfű (Sanguisorba opcinalis),
- ördögharapta fű (Succisa pratensis),
- festő zsoltina (Serratula tinctoria),
- szürke aszat (Cirsium canum),
- csermelyaszat (Cirsium rivulare).
Védett növényfajok:
- kockás liliom (Fritillaria meleagris),
- tavaszi tőzike (Leucojum vernum),
- szibériai nőszirom (Iris sibirica),
- mocsári nőszőfű (Epipactis palustris),
- mocsári kosbor (Orchis laxiflora),
- hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata).
Lápréteket a Dráva-síkon:
határában találunk.
A durva homokkal fedett kavicszátonyok részleges feltöltődésével a csigolya bokorfüzesek fekete nyárligetekké alakulnak úgy, hogy a csigolya bokorfüzesekben általában megtalálható fekete nyár (Populus nigra) fokozatosan túlnövi és beárnyékolja a csigolya füzet (Salix purpurea), és az kiszorul az élőhelyről. A mintegy 20 méter magas, közepesen zárt lombkoronaszint kialakításában a fekete nyár mellett a fehér fűz (Salix alba) is részt vesz. A fekete nyárligetek jellegzetes, védett növényük a gyakran tömegesen megjelenő téli zsurló (Equisetum hiemale). A nemes nyár és nemesített fűz kultúrák térhódítása miatt a fekete nyárligetek a Dráva hullámterén már csak szórványosan fordulnak elő. Megmaradt állományaik túlnyomó része kicsiny, többségük degradált.
Az alacsony ártér magasabb részein alakultak ki a fehér nyárligetek. Ezek lombkoronaszintje elérheti a huszonöt méteres magasságot, uralkodó növényük a fehér nyár (Populus alba). A nemes nyár kultúrák térhódítása miatt a fehér nyárligetek is erősen megfogyatkoztak, de faültetvénnyé alakított állományaik többsége viszonylag könnyen regenerálódik. A Dráva hullámterének magasabb szintjein az égerligeteket tölgy-kőris-szil ligeterdő (Carici brizoidis-Ulmetum) váltja fel. Ilyen Drávakeresztúron a „Zokoga” erdő, Révfalu mellett pedig a „Lóka”.
Állatvilága
Társadalom- és településföldrajz
Gazdaságföldrajzi viszonyai
Leglényegesebb, hasznosítható nyersanyaga a kovácshidai tőzeg (0,5 M m³). A Drávához és mellékpatakjaihoz simuló, ármentesített felszínen igen egysíkú a gazdálkodás.