Vízi harmatkása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vízi harmatkása
Glyceria maxima54 habit3 (8685228520).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak
Család: Perjefélék
Nemzetség: Glyceria
Tudományos név
Glyceria maxima
(Hartm.) Holmb.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vízi harmatkása témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízi harmatkása témájú médiaállományokat és Vízi harmatkása témájú kategóriát.

A vízi harmatkása (Glyceria maxima) a perjefélék családjába tartozó, szinte az egész világon elterjedt, vizek mentén élő növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A vízi harmatkása 60-200 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse hosszú, tarackos, kúszó. Buja növésű levelei élénkzöldek (fiatalon vöröses árnyalatúak lehetnek), 30-60 cm hosszúak, 0,7-2 cm szélesek, szélük kissé fodrozott. A levélhüvely sima, kerek.

Virágzata 20-40 cm hosszú, dúsan szétágazó, terebélyes, laza buga. A füzérkék hosszúkásak, kissé lapítottak, 5-10 virágúak, színük eleinte világoszöld, később ibolyásszürke.

Termése 1,5-2 mm hosszú, tojásdad, sötétbarna, fénylő szemtermés.

Elterjedése és életmódja[szerkesztés]

Eurázsiában őshonos a Brit-szigetektől Japánig és Kamcsatkáig. Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behurcolták. Magyarországon a közönséges nád mellett az egyik leggyakoribb vízparti növény.

Vizes élőhelyen, folyók, tavak mentén, mocsarakban, ártéri területeken él, állományalkotó is lehet. A sekélyebb, 75 cm mély vízben is jól megél, sőt 1,5 méterig előfordulhat.

Magvai tavasszal csíráznak, hajtásai gyorsan növekednek. A második évtől virágzik. Magról vagy vegetatívan, gyöktörzse sarjaival szaporodik. Agresszívan terjedhet, több országban invazív fajként van számontartva.

Jelentősége[szerkesztés]

Szemtermését régen fogyasztották. Hajnalban, amikor az érett szemek nem peregnek ki könnyen, összegyűjtötték, famozsárban hántolták és kásának megfőzték. Kedvelt tápláléka a víziszárnyasoknak.

Csíkos levelű változata kerti tavak mellé ültetett dísznövény.

A fiatal növények mérgezőek, ciánglikozidot tartalmaznak, amely a szervezetben hidrogén-cianidra és cukorra bomlik. Szárítva a mérgező hatás csökken. A mérgezéshez szükséges mennyiséget elsősorban a legelő állatok fogyasztják el. Tünetei: szapora légzés és szívverés, bizonytalan járás, légzési nehézségek, a szem- és nyakizmok és a végtagok görcsös összehúzódásai. Súlyos esetben a légzőizmok bénulása miatt halál is beállhat. A mérgezés lefolyása gyors, az első tünetek 15-30 percen belül jelentkeznek.

Források[szerkesztés]