„Philippe Berthelot” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor: 15. sor:
Philippe Berthelot 1866. október 9-án született Sèvres-ben, [[Marcellin Berthelot]] híres francia kémikus gyermekeként. Gyermekkora és neveltetése során számos kiemelkedő irodalmi és tudományos személyiséggel ismerkedett meg. 1889-ben diplomáciai pályára lépett. 1902-től 1904-ig [[Kína|Kínában]] látott el szolgálatot, majd a francia külügyminisztérium alkalmazásába lépett. Az [[első világháború]] kitörésekor, a balkáni tárgyalások során a szövetségesek közötti összekötő szerepét töltötte be. A háború befejezése után részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd 1919-ben kinevezték a politikai és kereskedelmi ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt. Ebben a tisztségben aktív tevékenységet fejtett ki a [[trianoni békeszerződés]] feltételeinek kialakításában is.<ref name="Életrajza">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/62791/Philippe-Berthelot|title=Encyclopedia Britannica: Philippe Berthelot|language=angol|accessdate=2012-11-10}}</ref>
Philippe Berthelot 1866. október 9-án született Sèvres-ben, [[Marcellin Berthelot]] híres francia kémikus gyermekeként. Gyermekkora és neveltetése során számos kiemelkedő irodalmi és tudományos személyiséggel ismerkedett meg. 1889-ben diplomáciai pályára lépett. 1902-től 1904-ig [[Kína|Kínában]] látott el szolgálatot, majd a francia külügyminisztérium alkalmazásába lépett. Az [[első világháború]] kitörésekor, a balkáni tárgyalások során a szövetségesek közötti összekötő szerepét töltötte be. A háború befejezése után részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd 1919-ben kinevezték a politikai és kereskedelmi ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt. Ebben a tisztségben aktív tevékenységet fejtett ki a [[trianoni békeszerződés]] feltételeinek kialakításában is.<ref name="Életrajza">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/62791/Philippe-Berthelot|title=Encyclopedia Britannica: Philippe Berthelot|language=angol|accessdate=2012-11-10}}</ref>


1919. november 25-én az [[antant]] képviseletében [[Magyarország]]on tartózkodó [[George Russell Clerk]] a békekonferencia nevében elismerte az egy nappal korábban megalakult [[Huszár Károly|Huszár-kormányt]], majd visszautazott Párizsba. November végi és december elejei jelentéseiben közölte, hogy kedvező benyomást szerzett a magyarokról és [[Apponyi Albert]]ről is, aki valószínüleg a magyar békedelegáció vezetője lesz. Berthelot erre a következő részben túlzó, részben rosszindulatú megjegyzéseket tette:<ref name="Romsics/Berthelot1">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/A Magyar békedelegáció álláspontja és tevékenysége, a 95. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>
1919. november 25-én az [[antant]] képviseletében [[Magyarország]]on tartózkodó [[George Russell Clerk]] a békekonferencia nevében elismerte az egy nappal korábban megalakult [[Huszár Károly|Huszár-kormányt]], majd visszautazott Párizsba. November végi és december elejei jelentéseiben közölte, hogy kedvező benyomást szerzett a magyarokról és [[Apponyi Albert]]ről is, aki valószínüleg a magyar békedelegáció vezetője lesz. Berthelot erre a következő részben túlzó, részben rosszindulatú megjegyzéseket tette:<ref name="Romsics/Berthelot1">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/A Magyar békedelegáció álláspontja és tevékenysége, a 95. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>


{{Idézet 2|'' (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről)''}}
{{Idézet 2|'' (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről)''}}


Véleményét [[Georges Clemenceau]], [[Frank Lyon Polk]] és [[Eyre Crowe|Crowe]] is osztotta, [[Giacomo de Martino]] ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.<ref name="Romsics/Berthelot1" />
Véleményét a francia [[Georges Clemenceau]], az amerikai [[Frank Lyon Polk]] és a brit [[Eyre Crowe|Crowe]] is osztotta, az olasz [[Giacomo de Martino]] ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.<ref name="Romsics/Berthelot1" /> A magyar küldöttség által előadott szempontok meghallgatása után [[David Lloyd George]] brit és [[Francesco Saverio Nitti]] olasz miniszterelnökök a magyar észrevételek részrehajlás
⚫
nélküli kivizsgálását szorgalmazta. Philippe Berthelot, aki jó kapcsolatban állt a cseh [[Edvard Beneš]]-sel, ezt Clemenceau-val együtt elutasította. Véleménye szerint a határkérdési újbóli megvitatása felesleges volt, mivel az „nagyon komoly komplikációkat” eredményezett volna.<ref name="Romsics/Berthelot2">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>

⚫
<ref name="Romsics/Berthelot2">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>


1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az [[Industrial Bank of China]]-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte [[Aristide Briand|Briand]]-t [[Locarno|Locarnóba]], valamint [[London]]ba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az [[Egyesült Királyság]]gal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a [[Németország]]hoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el [[Párizs]]ban.<ref name="Életrajza" />
1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az [[Industrial Bank of China]]-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte [[Aristide Briand|Briand]]-t [[Locarno|Locarnóba]], valamint [[London]]ba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az [[Egyesült Királyság]]gal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a [[Németország]]hoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el [[Párizs]]ban.<ref name="Életrajza" />

A lap 2012. november 11., 14:18-kori változata

Philippe Berthelot
Philippe Berthelot
Philippe Berthelot
Született1866. október 9.
Sèvres
Elhunyt1934. november 22. (68 évesen)
Párizs
ÁlneveLubin
Állampolgárságafrancia
HázastársaHélène Berthelot (1914–)[1]
SzüleiSophie Berthelot
Marcellin Berthelot
Foglalkozásadiplomata
Tisztsége
  • ambassador of France to the United States
  • Permanent secretary of the French Foreign Affairs Ministry (1920. szeptember 30. – 1933. február 28.)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje[2]
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (1925. március 24.)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Berthelot témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Philippe Berthelot (Sèvres, 1866. október 9. - Párizs, 1934. november 22.) francia diplomata volt. Hosszú pályafutása során jelentős befolyásra tett szert és a francia külpolitika egyik meghatározó alakja volt. Különösen aktív szerepet játszott az első világháború során és az azt követő időszakban Aristide Briand kormányzása alatt. Jelentős szerepet játszott a trianoni békeszerződés feltételeinek kialakításában.

Élete

Philippe Berthelot 1866. október 9-án született Sèvres-ben, Marcellin Berthelot híres francia kémikus gyermekeként. Gyermekkora és neveltetése során számos kiemelkedő irodalmi és tudományos személyiséggel ismerkedett meg. 1889-ben diplomáciai pályára lépett. 1902-től 1904-ig Kínában látott el szolgálatot, majd a francia külügyminisztérium alkalmazásába lépett. Az első világháború kitörésekor, a balkáni tárgyalások során a szövetségesek közötti összekötő szerepét töltötte be. A háború befejezése után részt vett a versailles-i békekonferencián, majd 1919-ben kinevezték a politikai és kereskedelmi ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt. Ebben a tisztségben aktív tevékenységet fejtett ki a trianoni békeszerződés feltételeinek kialakításában is.[4]

1919. november 25-én az antant képviseletében Magyarországon tartózkodó George Russell Clerk a békekonferencia nevében elismerte az egy nappal korábban megalakult Huszár-kormányt, majd visszautazott Párizsba. November végi és december elejei jelentéseiben közölte, hogy kedvező benyomást szerzett a magyarokról és Apponyi Albertről is, aki valószínüleg a magyar békedelegáció vezetője lesz. Berthelot erre a következő részben túlzó, részben rosszindulatú megjegyzéseket tette:[5]

„ (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről) ”

Véleményét a francia Georges Clemenceau, az amerikai Frank Lyon Polk és a brit Crowe is osztotta, az olasz Giacomo de Martino ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.[5] A magyar küldöttség által előadott szempontok meghallgatása után David Lloyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnökök a magyar észrevételek részrehajlás nélküli kivizsgálását szorgalmazta. Philippe Berthelot, aki jó kapcsolatban állt a cseh Edvard Beneš-sel, ezt Clemenceau-val együtt elutasította. Véleménye szerint a határkérdési újbóli megvitatása felesleges volt, mivel az „nagyon komoly komplikációkat” eredményezett volna.[6]

1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az Industrial Bank of China-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte Briand-t Locarnóba, valamint Londonba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az Egyesült Királysággal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a Németországhoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el Párizsban.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb15622648f
  2. ↑ Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture
  3. ↑ https://www.prazskyhradarchiv.cz/file/edee/vyznamenani/cs_rbl.pdf
  4. ↑ a b Encyclopedia Britannica: Philippe Berthelot (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 10.)
  5. ↑ a b Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/A Magyar békedelegáció álláspontja és tevékenysége, a 95. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 
  6. ↑ Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Philippe_Berthelot&oldid=12593390”