Crossrail

Crossrail
Az építés alatt álló Crossrail egyik alagútja
Adatok
Vonal hossza	118 km
Állomások száma	40+1 (tervezett)
Kocsiszínek	Old Oak Common, Romford
Nyomtávolság	1435 mm
Megengedett sebesség	140 km/h
Áramellátás	felsővezeték
Feszültség	25kV
Útvonaldiagram
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Reading Twyford Maidenhead Taplow Burnham Slough Langley Heathrow T5 Iver Heathrow T5 Nagy-London határa Heathrow T2&3 West Drayton Hayes & Harlington Southall Hanwell West Ealing Ealing Broadway Acton Main Line Old Oak Common (építés alatt) Old Oak Common kocsiszín 2022 őszén nyíló összekötővágány Royal Oak alagútkapu Paddington nyitás 2022 őszén Bond Street Tottenham Court Road Farringdon Barbican Moorgate Liverpool Street Liverpool Street Whitechapel   Lea, City Mill 2022 őszén nyíló összekötővágány és Waterworks folyók   Canary Wharf Pudding Mill Lane alagútkapu Victoria Dock alagútkapu Stratford Custom House Maryland Royal Docks Forest Gate Temze Manor Park Woolwich Ilford Abbey Wood Seven Kings Tervezett folytatás Gravesend irányába Goodmayes Chadwell Heath Romford irányító központ és kocsiszín Romford Gidea Park Harold Wood Nagy-London határa Brentwood Shenfield
London vasúti közlekedése
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Londoni metróvonalak Bakerloo Central Circle District Hammersmith & City Jubilee Metropolitan Northern Piccadilly Victoria Waterloo & City További vonalak Docklands Light Railway Overground TfL Rail Tramlink Épülő vonalak Elizabeth Bezárt vonalak East London
A Wikimédia Commons tartalmaz Crossrail témájú médiaállományokat.

A Crossrail Londonban, Berkshireben, Buckinghamshireben és Essexben épülő 118 kilométer hosszú vasútvonal. A vonalat 2019 őszén tervezik megnyitni az utasforgalom előtt, a Paddington–Abbey Wood szakasz átadásával, amivel együtt átkeresztelik II. Erzsébet királynő tiszteletére Elizabeth line névre. A vonal egyes szakaszait már korábban használta TfL Rail: 2015 májusában Liverpool Street és Shenfield között, majd 2018 májusában Paddington és Heathrow Terminal 4 között indított vonatokat.

A projekt 2008-ban kapta meg II. Erzsébet királytő jóváhagyását, majd 2009-ben kezdték meg az építkezést a vonal középső szakaszán. 2018. júliusi becslés alapján a projekt költségvetése eléri a 15,4 milliárd angol fontot, amivel ez Európa egyik legnagyobb mérnöki beruházása. Fő jellegzetessége a London alatti új 21 kilométer hosszú ikeralagút, mely Paddingtontól Whitechapelnél ketté ágazva Stratfordig és Canary Wharfig tart. Az alagút mellett egy új, a Temzét keresztező szárnyvonalat is építettek Abbey Wood felé, rajta egy új állomással Woolwichben.

2018 augusztusában kénytelenek voltak az első szakasz átadását kilenc hónappal, 2018 decemberéről 2019 őszére csúsztatni, ezzel az ehhez kapcsolódó Whitechapel–Shenfield és Hayes & Harlington–Reading közti ágak átadását is késleltették, azonban a pontos időpontjuk egyelőre ismeretlen.

A vonalon új kilencrészes British Rail 345 sorozatú motorvonatok fognak közlekedni, melyek egy része már a TfL Rail vonalain teljesítenek szolgálatot. A vonal átadásával várhatóan enyhülni fog a forgalom a kelet–nyugati metróvonalakon, mint például a Central, a District és a Jubilee vonalakon, valamint a Piccadilly repülőtéri ágán. A Crossrailt az MTR Corporation fogja üzemeltetni a London Rail koncessziójában, hasonló módon, mint ahogy az Overgroundot is üzemeltetik. A TfL a forgalom megindulása után 2020/21-re 810 millió, 2022/23-ra pedig már 910 millió font éves jegybevételre számít a vonalról.

Története

Idővonal

Év	Esemény
1941–48	George Dow javaslatot készít egy Londont átszelő vasúti alagútra.
1974	A London Rail tanulmányában egy Paddington–Liverpool Street közötti „Crossrail” alagút megépítését tanácsolja.
1989	A Central London Rail három javaslatot készít London alatti vasútvonalakra, köztük a Paddington/ Marylebone–Liverpool Street-vonalra is.
1991	A London Underground és a British Rail javaslatot nyújt be Paddington és Liverpool Street közötti alagút építésére, amit a Parlament 1994-ben elutasít.
2001	Létrehozzák a Cross London Rail Linkset a Crossrail tervének kidolgozására.
2005	A Crossrail ismét a Parlament elé kerül.
2008	A 2008-as Crossrail törvény királyi jóváhagyásban részesül.
2009	Canary Wharfban megkezdik az építkezést.
2015	A meglévő Liverpool Street és Shenfield közötti szakaszon elindul a TfL Rail.
2017	Új motorvonatok jelennek meg a TfL Rail vonalon.
2018	A Heathrow-i repülőteret kiszolgáló Heathrow Connect átkerül a TfL Railhez.
2019	Megnyílik a középső szakasz Elizabeth line néven.

Korai javaslatok

Az első javaslatot egy kelet–nyugati irányú, nagy átmérőjű alagútról George Dow vetette fel a The Star napilapban 1941 júniusában. Dow emellett írt egy észak–déli vasútvonalról is, ami a mai Thameslink első ötletének tekinthető. A Crossrail első tervei 1943-as és 1944-es városrendezési tervekben tűntek fel először. Ezt követően még 1944-ben felállítottak egy szakértői bizottságot, mely 1946-ban és 1948-ban beszámolókat készített több alternatív vonalról. Egyes tervek Euston és Loughborough Junction közé javasolták az alagút megépítését kiváltva a Blackfriars hidat, más tervek Lewisham és Kilburn közé helyezte Fenchurch Street, Bank, Ludgate Circus, Trafalgar Square, Marble Arch és Marylebone érintésével. A több tervből egyet meg is valósítottak, de szűkebb átmérővel a Victoria line részeként.

Magát a „Crossrail” kifejezést először 1974-ben használta a Környezetvédelmi Minisztérium és a londoni tanács által felállított bizottság egy London vasúti közlekedéséről szóló jelentésben, amely a párizsi RER-hez és a hamburgi S-Bahnhoz hasonlította a Crossrailt, valamint egyes irányokban 14 000–21 000 óránkénti utassal számolt csúcsidőben.

Későbbi javaslatok

A Central London Rail az 1989-es tanulmányában a meglévő vasútvonalak föld alatti összekötését vizsgálta, és előállt három vasúti alagút ajánlatával: egy észak–déli, egy belvárosi és egy kelet–nyugatival. Az első alagút a Thameslinket vetítette előre, a második a Cityt kötötte volna be a Great Northern vasútvonalba, a harmadik pedig a Crossrail tervezett vonalát követte és a Liverpool Streettől Paddingtonig, valamint egy elágazással Maryleboneig tartott, bekötve a hálózatba a Great Western fővonalat és a Metropolitan metróvonalat. Ennek az utóbbinak összköltségét 885 millió fontra becsülték, amely már magában tartalmazta a teljes gördülőállományt.

1991. január 22-én új, Liverpool Street és Paddington közötti metróvonal létrehozásáról szóló törvényjavaslatot nyújtottak be a parlament elé. A javaslatot a London Underground, a British Rail és a kormány támogatta, azonban a törvényjavaslati bizottság 1994. május 11-én elutasította azzal az indokkal, hogy az ügyet nem terjesztették elő, ezáltal a Képviselőház el se fogadta, habár a kormány kiemeltként kezelte az javaslatot, nehogy akármi is kockázatot jelentsen az ügy menetében.

2001-ben a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium közösen megalapították a Cross London Rail Linkset (későbbi nevén Crossrail Limited) a Crossrail és a Wimbledon–Hackney-vasútvonal terveinek kidolgozására.

A tervek kidolgozása alatt a GB Railways 2002-ben előállt egy nagyobb kiterjedésű, SuperCrossRail elnevezésű ötlettel, mely egy nyugat–keleti vasútvonallal kötötte volna össze Cambridge-et, Guildfordot, Oxfordot, Milton Keynest, Southend-on-Seat és Ipswichet, Londont pedig egy vasúti alagúton szelte volna át, érintve Charing Cross, Blackfriars és London Bridge állomásokat. 2004-ben egykori vasúti vezetők is készítettek egy javaslatot Superlink néven, ami a SuperCrossRailhez hasonlóan több vidéki állomást is bekötött volna a hálózatba, de ennek már a Crossrail tervezett útvonala adta az alapját. A vizsgáló társaság mindkét javaslatot elutasította, az alacsony hálózati kapacitásuk és az aránylag magas költségeik miatt.

Jóváhagyás

Az új Crossrail törvényjavaslat 2005-ben ismét a parlament elé került, a Képviselőház megszavazta, majd decemberben a különbizottság tárgyalta. A bizottság 2006 júliusában ideiglenes határozatban szólította fel az indítványozókat, hogy a vonalnak legyen egy woolwichi állomása is. A kormány kezdetben ellenezte, mert csak drágítaná a projektet, de később mégis beleegyezett az új állomás tervébe. Amíg a javaslatot még vitatták, Ruth Kelly közlekedési miniszter 2008 januárjában védelem alá vette a javaslatot, hogy előrehaladásában semmi se akadályozhassa meg.

A javaslat 2008 februárjában került a Lordok Háza elé, ahol némi módosítással elfogadták, majd 2008. július 22-én II. Erzsébettől megkapta a királyi jóváhagyást. Az elfogadott törvény már magába foglalja az építéshez szükséges környezeti hatásvizsgálatokat, terveket, hozzá kapcsolódó információkat, valamint az építési engedélyeket. 2008 novemberében a Heathrow-i repülőteret üzemeltető Heathrow Airort Holdings 230 millió fonttal hozzájárult a Crossrailhez, a projekt többi támogatójával még ebben az évben, decemberben kötötte meg a szerződés a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium.

Építkezési munkák

Az építkezést ünnepélyes keretek között 2009. május 15-én kezdték meg Canary Wharf állomásnál. Az eseményen részt vett Gordon Brown miniszterelnök és Boris Johnson polgármester is. A projekt 2009 szeptemberében 1 milliárd fontnyi támogatást kapott az Európai Beruházási Banktól.

A 2010-es választások alatt mind a Konzervatív Párt, mind a Munkáspárt kiállt a Crossrail mellett. A választások után Philip Hammond közlekedési miniszter megerősítette, hogy az új koalíciós kormány elkötelezi magát a projekt mellett. A költségek 2010-es felülvizsgálata során 1 milliárd fontot sikerült megtakarítani azzal, hogy egy egyszerűbb, de lassabb alagútfúrási technikát alkalmaztak, ezzel azonban a tervezett átadás 2017-ről 2018-ra csúszott.

2018 augusztusában, négy hónappal az első szakasz tervezett átadása előtt a biztonságos közlekedés érdekében közel kilenc hónappal elcsúsztatták a megnyitást, így legkorábban 2019 őszén indulhat meg rajta az utasforgalom.

Ladbroke Grove terve

Kensington és Chelsea tanácsa egy újabb Crossrail-állomás létrehozására törekedett a kerület északi részén, az Old Oak Commontól keletre, a Ladbroke Grove és a Canal Way mellett. Ezzel együtt a nyugati visszafordítót is Kensalban építették volna meg helyet adva a vasútállomásnak. London akkori polgármestere, Boris Johnson beleegyezett az állomás létesítésébe, amennyiben az nem késlelteti a Crossrail építkezését, nem korlátozza a vasutak forgalmát, valamint nem növeli meg jelentősen a Crossrail költségeit. Így a tanács aláírta a 33 millió fontos projekt kivitelezését, valamint a tanulmányt is, hogy az új állomás nem fog semmilyen késleltetést okozni.

Az állomásról a Trasport for London tanulmányt készített, melyet számos szervezet, intézmény és a lakosok is támogattak. Időközben az állomás már nem teljesítette maradéktalanul a polgármester által kikötött feltételeket, majd 2013 elején a TfL és a Közlekedési Minisztérium is jelezte, hogy nem támogatják az állomás megépítését.

Az állomás ötletét Boris Johnson még egyszer felvetette 2016-ban, de az őt követő Sadiq Khan már nem foglalkozott ezzel.

Nyomvonala

A Crossrail Heathrow-i ága

A Crossrail központi eleme a London központja alatt húzódó, körülbelül 21 kilométer hosszú ikeralagút, végein a vasútvonal két-két ágra oszlik.

Keleten a vonal Whitechapelnél ágazik el, egyik ágon a meglévő Great Eastern fővonalon, Stratfordon keresztül Shenfieldig, a másik ágon Canary Wharfon és az új Temze alatti alagúton keresztül Abbey Woodig fut.

Nyugaton a vonal Paddingtonnál a Great Western fővonalhoz csatlakozik, Hayes & Harlingtonnál pedig újabb két ágra oszlik: az egyik a Heathrow-i repülőtér 2-es és 3-as, 4-es, valamint az 5-ös terminálját szolgálja ki, a másik ág pedig a meglévő vasútvonalon Readingig megy.

Nyugati szakaszok

A nyugati ág mostani végállomása, Paddington jelentős átszállási ponttá fog válni

Nyugaton a fő vonal Redingtől Acton Main Line-ig tart. Ezen a szakaszon helyezkednek el Twyford, Maidenhead, Taplow, Burnham, West Drayton, Hayes & Harlington, Southall, Hanwell, West Ealing és Ealing Broadway állomások.

Actionnél kiépítettek a vonatok számára egy külön szintű elágazást, hogy a személyvonatok forgalmát ne zavarja a teherpályaudvarról ki- és beálló tehervonatok. Az elágazással 2016 júliusára készültek el, 2017-től használhatják a szerelvények.

A Heathrow-i leágazáson három állomás található: a Heathrow Central, a Terminal 4 és a Terminal 5. Ez az ág Hayes & Harlington után ágazik le a fő vonalból.

Hayes & Harlington közelében is készült egy külön szintű elágazás, hogy a Heathrow Expressnek ne kelljen azonos szintben kereszteznie a Crossrail vonalát, mert ez a vonatok bevárása miatt késéseket eredményezett volna.

Kezdetben Maidenhead lett volna a Crossrail nyugati végállomása, tervezett hosszabbítási lehetőséggel, de 2014. március 27-én bejelentették, hogy Maidenhead helyett Reading lesz a végállomás.

Központi szakasz

A központi szakasz Paddingtontól Whitechapelig tart, végig alagútban. Whitechapelt a keleti ág elágazása követi, ahonnan az alagút Stratford, valamint Canary Wharf felé tart tovább.

A szakaszon új föld alatti állomásokat építettek Paddingtonnál, Bond Streetnél, Tottenham Court Roadnál, Farringdonnál, Liverpool Streetnél és Whitechapelnél, ahol át lehet majd szállni a metróvonalakra, valamint a vasútra. Egyes állomások méretük miatt más állomásokkal is kapcsolatban vannak, így Farringdonból Barbican felé, Liverpool Streetből pedig Moorgate felé lehet majd átszállni.

Paddington állomás kihívást jelentett tervezéskor, mivel a Eastbourne Terrace és a süllyesztett taxiállomás alatt kellett elhelyezni, közel három méterre Isambard Kingdom Brunel 150 éves pályaudvarától.

Keleti szakaszok

Liverpool Street a Crossrail átadása után is megmarad egyes vonatok végállomásának

A keleti szakasz egyik ága a whitechapeli elágazás után Pudding Mill Lane-ig alagútban halad, majd utána a felszínen csatlakozik a Great Eastern fővonalhoz. Innen Ilfordon, Romfordon és Gidea Parkon keresztül éri el a shenfieldi végállomást.

A másik ág Custom House-ig alagútban halad, majd utána még kétszer, a dokkok és a Temze alatt ismét alagútba tér, és az Abbey Wood végállomás előtt jön vissza a felszínre. Ezen az ágon új állomást építettek Woolwichben a budapesti 4-es metró állomásainál is használt dobozszerű kialakítással, valamint tervezték a 2006-ban bezárt Silvertown újranyitását, hogy kiszolgálja a City repülőteret, azonban az újranyitás helyett 2012-ben teljesen elbontották a megállóhelyet.

A Crossrail a Royal Docks alatt az 1878-ban épült Connaught alagúton fog áthaladni, ezért azt 2013-ban felújították. A munkálatokra veszélyt jelentett a meggyengült szerkezet, ezért a kikötőt lezárták, vizét leengedték, hogy felülről hozzáférve megerősítsék az alagutat.

Nagyítás

Dizájn és infrastruktúra

Elnevezés

2019 őszéig működő TfL Rail logója

Lila logó, melyet majd 2019 őszétől használnak a vonal jelölésére

A Crossrail nevet a vasúti projekt és a Transport for London által alapított, az építkezéseket felügyelő cég viseli.

2015 májusától a TfL a Crossrail készen álló szakaszain az Elizabeth line átadásáig átmenetileg elindította a TfL Rail szolgáltatását. Ezt követően a Liverpool Street–Shenfield és Paddington–Heathrow vonalakon közlekedő vonatok megkapták a Crossrail fényezését, valamint a kék TfL Rail logót.

A Crossrail a 2019. őszi átadásán az Elizabeth line nevet fogja megkapni II. Erzsébet királynő tiszteletére. Az átnevezést követően a vonal új logót is fog kapni, melynek az alapja a lila (Pantone 266) kör, melyet egy vízszintes kék (Pantone 072) sáv keresztez, rajta fehér betűkkel, Johnston 100 betűtípussal az „ELIZABETH LINE” felirat.

Alagutak

Az alagúthálózatot öt szakaszra lehet bontani, valamennyi 6,2 méter belső átmérővel rendelkezik (összehasonlításképpen a Victoria line alagútjainak átmérője 3,81 méter), és összhosszúságuk meghaladja a 21 kilométert. Egy 6,4 kilométeres szakasz Royal Oak metróállomás közelében kezdődik, és Farringdonig tart, amit egy másik, 8,3 kilométeres szakasz követ a Victoria Dockig. Az előző szakaszból Whitechapelnél leágazik egy 2,7 kilométeres szakasz, amely Pudding Mill Lane-nél végződik. A többi két szakasz London kikötőnegyedében található: egy 2,6 kilométer hosszú a Temze alatt és egy 900 méter hosszú a Royal Docks alatt.

Szakaszonként két alagútfúró pajzs dolgozott az alagutak építésén, leszámítva a kikötő alatti alagutat, ott a stratfordi elágazás gépeit használták, miután végeztek az eredeti helyükön. Az alagutakat betonelemekkel bélelték, melyeket Chathamban gyártottak le, majd uszályokkal szállították Londonba. Az alagútfúrók hetente közel 100 métert tettek meg. Az alagutak összköltsége körülbelül 1,5 milliárd font volt. Az alagutak nagyobb átmérőjének köszönhetően a mély vezetésű metróvonalak szerelvényinél nagyobb vonatok is közlekedhetnek a vonalon, mint az új 345-ös sorozat, valamint vészhelyzet esetén az utasokat a vonat oldalain is ki lehet menekíteni, nem csak a két végén.

Az alagutak hossza miatt gyakran a párizsi RER-hez szokták hasonlítani a Crosssrailt.

Állomások

Gidea Parkot és számos más állomást kibővítettek, hogy fogadni tudják a hosszabb vonatokat

A Crossrail kilenc új állomásának építésével egy időben a régieket kibővítették, hogy a hosszabb, 200 méteres vonatokat fogadni tudják, míg a központi szakasz új állomásai akár 240 méteres szerelvények kiszolgálására is alkalmasak.

Maryland és Manor Park állomásokat nem hosszabbították meg, előbbit a szűkös költségek, utóbbit a vasúti kitérő közelsége miatt. Mivel így egyik állomásra se fog beférni a teljes szerelvény, ezért ezeken az állomásokon csak azok az ajtók fognak nyílni, melyek biztosan a peron mellé érkeznek.

2011-ben Bedfordshire-ben építettek egy életnagyságú mintaállomást, hogy az érdeklődők megtekinthessék a kialakítását, valamint visszajelzéseket adhassanak, még az állomások építésének kezdete előtt.

Valamennyi állomás akadálymentesen elérhető lesz, ezen belül a központi és a Heathrow-i szakaszok összesen 13 megállójában a peronok egy szintben lesznek a vonatok padlójával. A peronok hossza miatt valamennyi megállóhelyet felszerelnek biztonsági kamerával és a peronok végét monitorokkal, hogy a vonatvezető ezeknek a segítségével beláthassa a vonat menti biztonsági sávot.

Járműállomány

345-ös sorozat az Elizabeth line fényezésével, de átmenetileg a TfL Rail jelzésével

A vonalon 65 darab új, egyenként 200 méteres British Rail 345 sorozatú motorvonat fog közlekedni, melyek egyenként akár 1500 utast is képesek szállítani. Valamennyi vonat akadálymentes lesz, a kerekesszékesek számára külön kijelölt hellyel. Az utasteret hangos és vizuális utastájékoztatóval, kamerarendszerrel és segélykérővel is felszerelik, utóbbi kettő a járművezető segítségét szolgálja majd vészhelyzet esetén. A vonatok a pálya egyes szakaszain akár 140 km/h sebességgel is haladhatnak.

2011 márciusában kiírt pályázatra öt ajánlattevőt hívtak meg új vonatok leszállítására, karbantartására és a kocsiszín megépítésére, de egyikük, az Alstom még júliusban visszalépett. 2012 februárjában tárgyalásokat kezdtek a CAF, a Siemens, a Hitachi és a Bombardier vállalatokkal, melyek pályázataikat 2013 augusztusában adták be. A Siemens 2013 júliusában, még az ajánlatok beadása előtt visszalépett, de a vonatbefolyásoló rendszert így is a német vállalat szállíthatta le.

A Transport for London és a Közlekedési Minisztérium 2014 februárjában kötötte meg a szerződést a pályázat győztesével, a Bombardierrel. A vonatokat 2015 és 2018 között gyártották a Bombardier derbyi gyárában. Az első motorvonat 2017. június 22-én állt forgalomba a TfL Rail vonalán.

Villamosítás és biztosítás

A Crossrail vonalán végig 25 kV-os ipari frekvenciájú váltakozó áramú vontatási rendszert fognak használni, az áramot pedig felsővezetéken keresztül fogják felvenni a vonatok. A Great Eastern és Great Western fővonalakat a Crossrail projektén kívül, 2010 és 2017 között villamosították.

A vonalon többfajta vonatbefolyásoló rendszert fognak használni: a központi szakaszon és az Abbey Wood-i ágon CBTC-t, a keleti szakaszon AWS-t és TPWS-t, valamint a nyugati szakaszon ETCS 2-t.

Kocsiszínek

A Crossrail két kocsiszínnel fog rendelkezni: nyugaton az Old Oak Commonnál, keleten pedig Romfordnál, ahol egy irányító központot is kialakítottak.

Építkezés

Építkezés Royal Oak közelében

Építkezés Tottenham Court Roadnál

2009 áprilisában hirdették ki a 17, Crossrailt építő társaságok neveit, mely cégek összesen 14 000 munkavállalójára szükség volt az építkezések alatt.

A munkálatokat 2009. május 15-én kezdték meg Canary Wharfnál.

Az építkezés alatt középkori tömegsírokat tártak fel, ami magában hordozott egy járvány esetleges felbukkanását az ott dolgozók körében. Sir David James a Lordok Háza előtt beszámolt, hogy a szennyezett húsok miatt a lépfene 1520-ban 682 áldozatot szedett Smithfieldben, és őket az építkezés környékén temették el. 2009. június 24-én bejelentették, hogy a tömegsír csontmaradványai között nem észlelték sem a lépfene, sem a bubópestis jelenlétét.

Az alagutak építésére a pályázati felhívást 2009 augusztusában tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A felhívásban az alagutakat felosztották Farringdontól keleti és nyugati szakaszokra. A szerződéseket 2010 végén kötötték meg: nyugaton BAM Nuttall, Ferrovial Agroman és Kier Construction, keleten pedig Dragados és John Sisk & Son építhették az alagutat. A fennmaradó két rövidebb alagútra a kikötőnegyedben 2011-ben kötötték meg a szerződést Hochtief és J. Murphy & Sons vállalatokkal.

2009 szeptemberére elkezdték a Tottenham Court Road egymilliárd fontos fejlesztésének előkészítését, ennek során több környék béli épületet, köztük az Astoria Színházat is kisajátították, majd lebontották.

2010 februárjában több vád is érkezett a Crossrailt építtető cégre, hogy lakosokat fenyegetnek meg, amennyiben ők nem akarták az építkezés útjába eső ingatlanjaikat piaci áron alul eladni. Ezt a londoni közgyűlés jelentésében elfogadhatatlannak tartotta, és kártérítésre szólította fel a céget.

A második fúrópajzs, Ada Royal Oaknál

Az alagútépítés alatt kitermelt földet Wallasea-szigetre szállították, a kitermelt 7 millió tonna földből 4,5–5 millió tonnát használtak fel itt új vizes élőhely létrehozására.

Az alagútépítést 2015. június 4-én fejezték be Farringdon állomáson David Cameron brit miniszterelnök és Boris Johnson londoni polgármester jelenlétében.

A pálya építésével 2017 szeptemberére végeztek, a Hearthrow-i ágon az ETCS rendszer próbáit 2017/18 telén végezték el. A délkeleti szakaszt 2018 februárjában helyezték feszültség alá, és még ebben a hónapban megkezdődtek a próbafutások Abbey Wood és Plumstead között, májusban az alagút nagy részét is feszültség alá helyezték, így már a föld alatt is megindulhatott a próbafutás.

A Paddington és Heathrow közötti Heathrow Connectet 2018 májusában átvette a TfL Rail. Az alagutakat és a hozzájuk tartozó infrastruktúrákat még ugyanennek az év nyarán vette át a Transport for London, hogy utána megkezdhessék a sötétüzemet.

Fúrópajzsok

Az alagútépítésnél 7,1 méter átmérőjű fúrópajzsokat használtak, melyeket a német Herrenknecht AG gyártott. Két fajta alagútfúrót használtak: egyet a Temze alatti puhább, krétás talajhoz, és egy másikat a vonal többi részére jellemző agyagos, homokos, kavicsos talajhoz. Egy-egy ilyen fúrópajzs tömege elérte akár az 1000 tonnát, hosszúsága pedig a 100 métert.

2012 januárjában pályázatot hirdettek ki alagútfúró pajzsok elnevezésére, melyre több, mint 2500 nevezés érkezett, amiből a legjobb 20-at szavazásra bocsájtották februárban. A szavazást követően az első három pár alagútfúró nevét március 13-án hirdették ki, a negyedik párét pedig 2013. augusztus 16-án.

A fúrópajzsok nevei az alábbiak:

• Ada és Phyllis: Royal Oak és Farringdon közti szakasz, Ada Lovelace és Phyllis Pearsall után elnevezve
• Victoria és Elizabeth: Farringdon és Victoria Dock közti szakasz, Viktória és II. Erzsébet királynők után elnevezve
• Mary és Sophia: Temze alatti szakasz, Isambard Kingdom Brunel és Marc Isambard Brunel után elnevezve
• Jessica és Ellie: Whitechapel és Pudding Mill Lane közti szakasz, Jessica Ennis és Ellie Simmonds után elnevezve

Régészet

Az építkezés lehetőséget adott a régészek számára, hogy London utcái alatt olyan helysíneken kutassanak, melyek megközelíthetetlenek lettek volna a felszínről, ezzel a Crossrail építésével egy időben zajlott az Egyesült Királyság egyik legnagyobb régészeti feltárása. A 40 ásatási helyen több, mint 100 archeológus dolgozott, és több tízezer tárgyat találtak. A leletek többségét 2017 szeptemberében a Museum of London Docklandsben helyezték el. Pár lelet, melyet az építkezés során találtak:

• 1665–66-os pestis áldozatainak tömegsírját Liverpool Streetnél
• őskori pattintott kőeszközöket North Woolwichnél
• középkori korcsolyákat Liverpool Street közelében
• bölény- és rénszarvascsontokat
• Tudor-korabeli bőrcipőket
• római érméket és medálokat
• gyapjas mamut állkapcsának darabjait
• Nagy-Britannia legnagyobb borostyánkövét Canary Wharfnál
• viktoriánus kori ágytálat Stepney Greennél

Forgalom

A Trasport fot London vonalai, köztük a TfL Rail és az épülő Elizabeth line is

A teljes Elizabeth line menyitása után úgy tervezik, hogy a központi és a keleti szakaszokon a metróhoz hasonlóan a vonatok minden állomáson megállnak, nyugaton pedig egyes járatok gyorsított személyvonatok módjára csak a kijelölt állomásokon állnának meg. A kezdeti menetrendek szerint Acton Main Line és Hanwell állomásokon csak a Heathrow-i ág vonatai állnának majd meg.

A Thameslinkhez hasonlóan egyes szakaszokon az Elizabeth line más vasútvonalakkal közös pályát és állomásokat használ. Az ilyen párhuzamos vonalak egy részét a vonal megnyitása után tovább üzemeltetik, többek között a Heathrow-i repülőtér és Paddington közti expresszvonatot, a Heathrow Expresst is.

A vonatok nagy részének Paddington lesz a végállomása, csúcsidőben pedig akár a vonalon közlekedő vonatok fele itt fog végállomásozni. Rásegítésként Liverpool Street és Gidea Park között csúcsidőben óránként négy vonatpár fog közlekedni, melyek végig a Great Eastern fővonalon fognak haladni, ezért nem fogják érinteni Whitechapelt.

Tervezett forgalom az Elizabeth line teljes megnyitása után:

▲ = Ezeken az állomásokon a vonat meg fog állni

Útvonal	V/Ó (CS/CSK)	Nyugati szakaszok																		Központi szakasz						Keleti szakaszok
Reading	Twyford	Maidenhead	Taplow	Burnham	Slough	Langley	Iver	West Drayton	Heathrow Terminal 4	Heathrow Terminal 5	Heathrow Central	Hayes and Harlington	Southall	Hanwell	West Ealing	Ealing Broadway	Acton Main Line	Paddington	Bond Street	Tottenham Court Road	Farringdon	Liverpool Street	Whitechapel	Canary Wharf	Custom House	Woolwich	Abbey Wood	Stratford	Maryland	Manor Park	Ilford	Seven Kings	Goodmayes	Chadwell Heath	Romford	Gidea Park	Harold Wood	Brentwood	Shenfield
Reading–Abbey Wood	2/0	▲	▲	▲			▲			▲								▲		▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Reading–Abbey Wood	2/2	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲				▲	▲		▲	▲		▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Maidenhead–Abbey Wood	2/2			▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲				▲	▲		▲	▲		▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Heathrow Terminal 4–Abbey Wood	4/4										▲		▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Heathrow Terminal 5–Abbey Wood	2/2											▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲		▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Paddington–Shenfield	12/10																			▲	▲	▲	▲	▲	▲					▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲
Liverpool Street–Gidea Park	4/0																							▲						▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲	▲

Idővonal

Az alagutak megnyitását megelőzően a Transport for London átvette a Crossrail szélső ágain már meglévő vonalak üzemeltetését. Első lépésként 2015 májusában TfL Rail név alatt új szolgáltatást indított az átvett Liverpool Street–Shenfield vonalon. Az új vonatnem bevezetése mellett a TfL új jegyautomatákat és Oyster-olvasókkal ellátott beléptetőkapukat telepített az állomásokra, valamint a járműállomány megkapta a TfL Rail arculatát.

A központi szakaszon többszöri halasztás után várhatóan 2019 őszén meg a forgalom, a teljes vonalon pedig a Great Western fővonal munkálatai befejezése után.

TfL Rail és Elizabeth line (2015–19)

Stádium	Térkép	Dátum	Megjegyzés	Státusz
0		2015. május 31.	Liverpool Street és Shenfield közti vonalat átveszi a TfL az Abellio Greater Angliától, és elindítja a TfL Railt.
1		2017. június	Az új British Rail 345 sorozatú motorvonatok fokozatosan forgalomba állnak.
2		2018. május 20.	Paddington és Heathrow Terminal 4 között közlekedő Heathrow Connect is a TfL-hez kerül.
3		2019. ősz	Paddington és Abbey Wood között elindul az Elizabeth line.
4		nem ismert	Paddington és Shenfield között is elindul a forgalom.
5		nem ismert	Teljes vonalon elindul az üzem, Abbey Wood és Shenfield végállomásoktól Paddingtonon keresztül Heathrow-i repülőtérig közlekedik az Elizabeth line, továbbá átveszik a Reading és Paddington közötti szakaszt is.

Menetidők alakulása

Menetidők (perc)

Útvonal	Elizabeth line
	átadása előtt	átadása után
Paddington–Tottenham Court Road	20	4
Paddington–Canary Wharf	34	17
Bond Street–Paddington	15	3
Bond Street–Whitechapel	24	10
Canary Wharf–Liverpool Street	21	6
Canary Wharf–Heathrow	55	39
Whitechapel–Canary Wharf	13	3
Abbey Wood–Heathrow	93	52

Díjszabás

A Crossrailt integrálni fogják a londoni viteldíj rendszerbe, és el fogják fogadni rajta az Oyster kártyát, viszont a Travelcard utazókártyát csak Nagy-London határain belül. Csakúgy, mint a Heathrow Connectet leváltó TfL Rail esetében, a Crossrailen is extra díjat fognak felszámolni Heathrow-i repülőtér megközelítésekor a repülőtér és a Hayes & Harlington közti vasúti alagút használatáért, de bérletekre, valamint a napi és a heti jegyekre a 6-os viteldíjzóna díjszabása fog vonatkozni.

Utasszám

A Crossrail megnyitása után évente 200 milliós utasforgalmat várnak, amivel több metróvonalról levenné a terhet, különösképpen a Central line-ról. Farringdon várhatóan az Egyesült Királyság egyik legforgalmasabb állomásává fog válni, mivel számos metróvonal mellet a Thameslinkre is átszállási lehetőséget jelent. A Transport for London a teljes átadás után 2020/21-re 810 millió, 2022/23-ra 910 millió font éves jegybevételre számít a vonalról.

Fejlesztések

Új állomások

Woolwich

Woolwich építés alatt

Az új állomás átadásával jelentősen le fog csökkenni a menetidő Woolwichból London különböző pontjaira: az eljutás Canary Wharfig 8 percet, Bond Streetig 21 percet és a Heathrow-i repülőtérig 47 percet vesz majd igénybe. Ez az állomás eredetileg nem szerepelt a tervek között, a Képviselőház különbizottsága 2006 júliusában kérte, hogy Woolwichben is létesítsenek egy állomást, melyet 2007 márciusában erősítettek meg. A vonal átadása után óránként 10–12 vonat fogja érinteni az állomást egyes irányokban, összeköttetést nyújtva Délkelet-London, Royal Docks és Közép-London irányába.

Woolwich a Crossrail délkeleti szakaszán épült Custom House és Abbey Wood között. Az állomás építésével egy időben egy ingatlanfejlesztési hullám indult a kerületben mintegy 30 hektáron, közel 2500 új lakóépületet magába foglalva. Emellett egy kulturális negyedet is kialakítottak két múzeummal: Greenwich Heritage Centre és Royal Artillery Museum, valamint számos üzleteket, éttermeket, kávézókat, irodákat, szállodákat és egy mozit is.

Old Oak Common

A Crossrail és a High Speed 2 tervezett közös állomása

Az egykori, Gordon Brown által vezetett munkáspárti kormány a leendő High Speed 2 nagysebességű vasútvonal és az épülő Crossrail közös állomásának tervezte az új Old Oak Common állomást Acton Main Line és Paddington közé. Mivel a nagysebességű vasút építését kezdetét eleinte 2017-re tervezték, ezért ez az állomás nem is szerepelt a Crossrail első szakaszában. A 2010-es választásokat követően alakult konzervatív–liberális kormány is támogatta a tervet, de ekkorra az állomás és a vasútvonal átadása már 2026-ra csúszott. Az új állomás elkészültével csatlakozást biztosít majd a nagysebességű vonalon kívül a Central és az Overground vonalakra, valamint a Great Western fővonal vasútvonalaira.

Silvertown

A London City Airport a bezárt Silvertown újranyitását kezdeményezze, hogy a repteret is kiszolgálja a Crossrail. A terv megvalósítására Newham 50 millió fontos önerőt ígért. Mindezek ellenére a Crossrail terveiben már nem szerepelt Silvertown, és 2012-ben teljesen elbontották a megállóhelyet. Később a Transport for London tagadta, hogy érkezett volna hozzájuk hivatalos megkeresés Silvertown újranyitásának ügyében.

2018-ban a City repülőtér fejlesztési vezetője kihagyott lehetőségnek nevezte, hogy nem nyitották újra Silvertownt, azonban nem tartotta kizárhatatlannak, hogy a jövőben mégis újjáépítik az állomást. Robert Sinclair, a reptér vezérigazgatója pedig egy interjúban monda, hogy az állomás újranyitása nem kulcsfontosságú a repülőtér sikeréhez.

Folytatások

A Crossrail lehetséges folytatásai

Reading felé

A Crossrail eredeti tervei szerint a vonal nyugati végállomása Maidenheadben lett volna. Több felvetés is született a vonal nyugati irányú, Readingig való bővítésére, amihez külön indokot adott a Great Western fővonal 2009 júliusában elindított nagyszabású felújítása, emellett a Network Rail a 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában is javasolta a readingi hosszabbítást.

A brit kormány és a Trasport for London kiértékelték a hosszabbítás lehetőségét, majd 2014 márciusában bejelentették, hogy a Crossrailt Maidenhead helyett egészen Readingig fogják építeni.

Reading munkáspárti tanácsa támogatta az új terveket, azonban Kelet-Reading konzervatív parlamenti képviselője, Rob Wilson aggodalmát fejezte ki, hogy az új Crossrail vonatok, melyek minden állomáson megállnak lassabbak lesznek, mint az éppen üzemelő Reading–Paddington személyvonatok. Az aggodalmak ellenére a Crossrail indulása után a gyorsított vonatok meg fognak maradni a lassabb személyvonatok mellett.

West Coast fővonal felé

A Network Rail 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában ajánlotta a Crossrail bővítését a West Coast fővonalon keresztül Milton Keynesig, hogy a szakasz forgalmát más Crossrail-állomások között eloszlassa, és ezzel kapacitást szabadítson fel Eustonban a tervezett High Speed 2 nagysebességű vasút számára. Ezzel közvetlen összeköttetés teremne az északnyugati fővonal és Shenfield, valamint Abbey Wood között, enyhítené a metróvonalak forgalmát Euston környékén, kihasználtabbá válna a Paddingtontól nyugatra eső vonalszakasz és javulna a Heathrow-i repülőtér északi irányú megközelíthetősége. A javaslat szerint az eredetileg Paddingtonban végállomásozó vonatok továbbhaladnak majd Heathrow, Maidenhead és Reading, illetve Milton Keynes irányába.

Patrick McLoughlin közlekedési miniszter 2014. augusztusi nyilatkozatában elmondta, hogy a kormány támogatja a fejlesztést, amennyiben a Crossrail megáll Wembley Central, Harrow & Wealdstone, Bushey, Watford Junction, Kings Langley, Apsley, Hemel Hempstead és Berkhamsted állomásokon is, továbbá kikötötték, hogy semmiképp sem korlátozhatja a Crossrail fő vonalának a forgalmát, valamint megfizethető maradjon. A bővítést 2016 augusztusában felfüggesztették, mivel az nem volt eléggé megtérülő.

Gravesend felé

A gravesendi hosszabbítást kezdetben a Közlekedési Minisztérium szorgalmazta, de 2008 februárjára ez az ág már kikerült a Crossrail tervei közül. A tervezett ág Abbey Woodnál csatlakozott volna a Crossrail vonalához, ahonnan a meglévő vasútvonalon haladt volna Belvedere, Erith, Slade Green, Dartford, Stone Crossing, Greenhithe, Swanscombe és Northfleet megállókkal Gravesendig. 2018 januárjában Sadiq Khan londoni polgármester a 2021 és 2041 közötti közlekedési fejlesztési tervében ismét elővette a hosszabbítás tervét, de ezúttal Ebbsfleet lenne a végállomás.

Heathrow Express

A Network Rail a 2011-es útvonalhasznosítási stratégiájában javasolja a Heathrow Terminal 5 és Paddington között közlekedő Heathrow Express expresszvonat Crossrailbe integrálását.

Új vonalak

Crossrail 2 (Chelsea–Hackney)

A Crossrail 2 egy tervezett vasútvonal délkelet-angliai Surrey és Hertfordshire megyékben, új észak–déli kapcsolatot nyújtva Londonon keresztül. A déli South Western fővonalat kötné össze az északi West Anglia fővonallal Victoria és King’s Cross St. Pancras érintésével azzal a céllal, hogy a 2030-ra megnőtt vasúti és közúti forgalmat enyhítse. A tervek szerint a Crossrail 1 és a Crossrail 2 közötti átszállás Tottenham Court Road állomáson lesz lehetséges.

Menedzsment és franchise

A vonal építtetését a Crossrail Ltd végzi, melyet 2001-ben a Transport for London és a Közlekedési Minisztérium alapították, és kezdetben közösen birtokolták, majd 2008 decemberétől teljesen átkerült a TfL-hez. A vonal megépítésére egy 15,9 milliárd fontos finanszírozási csomagot különítettek el. A vonal keleti és shenfield ágát a Network Rail, a Heathrow-i leágazást a Heathrow Airport Holdings, az alagutakat és az Abbey Wood-i leágazást pedig a TfL birtokolja és tarja karban.

2014. július 18-án az MTR Corporation nyerte el a franchise (Crossrail, valamint az előd TfL Rail) üzemeltetését nyolc, kedvező tapasztalatok esetén további két évre. A franchise-t 2015 májusában indították el, amikor átvették a Liverpool Street és Shenfield közti vonatok üzemeltetését a Abellio Greater Angliától, majd ehhez csatlakozott 2018-ban a Great Western Railwaytől átvett Heathrow-i és readingi vonatok egy része.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Crossrail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Jackson-Croome 1962: Alan A. Jackson, Desmond F. Croome. Rails Through the Clay: A History of London's Tube Railways, 2nd Revised edition (angol nyelven), London: Capital Transport Publishing [1962] (1993. május 10.). ISBN 978-1854141514 
• ↑ Dow 2005: Andrew Dow. Telling the Passenger Where to Get Off (angol nyelven). London: Capital Transport Publishing (2005. augusztus). ISBN 978-1854142917 
• ↑ RUS 2011: London and South East Route Utilisation Strategy (angol nyelven) (PDF). London and South East Route Utilisation Strategy. Network Rail, 2011. július. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
• (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Crossrail Act 2008 (angol nyelven). National Archives. Her Majesty’s Stationery Office. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Crossrail Bill supporting documents (angol nyelven). [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Government backs £10bn Crossrail (angol nyelven). BBC, 2004. július 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Tom Geoghegan: Will Crossrail beat the Tube? (angol nyelven). BBC, 2004. július 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Crossrail link 'to get go-ahead' (angol nyelven). BBC, 2005. február 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• First Crossrail bill for Commons (angol nyelven). BBC, 2005. február 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Election holds up Crossrail bill (angol nyelven). BBC, 2005. április 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Crossrail plan in Queen's Speech (angol nyelven). BBC, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Richard Lister: Crossrail's giant tunnelling machines unveiled (angol nyelven). BBC, 2012. január 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Crossrail: A rare look deep under London (angol nyelven). BBC, 2013. január 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Crossrail témájú médiaállományokat.

• A Crossrail hivatalos oldala (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
• Interaktív térkép (angol nyelven). Crossrail Ltd. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)