Kisajátítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kisajátítás polgári jogi fogalom: ingatlannak állami vagy önkormányzati közérdekű célra, a közigazgatási hivatal határozata alapján való igénybevételét jelenti a tulajdonostól, törvényben meghatározott esetekben, célra és módon. A kisajátítás az ingatlanon fennálló tulajdonjog megszerzésének eredeti módja.

A hatályos jogszabályok szerint[szerkesztés]

A szabályozás alkotmányos alapjai[szerkesztés]

  • A kisajátítás intézménye a magyar alkotmány[1] 13. § (2)[2] bekezdésén alapult.
  • A hatályos jogszabály, Magyarország Alaptörvénye szerint "Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."[3]

A kisajátításra vonatkozó részletes szabályozást a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény szabályozza, a Polgári törvénykönyv csak alapelveket rögzít.

A 2007. évi CXXIII. törvény[4] szerint[szerkesztés]

A Polgári Törvénykönyv hatályos rendelkezései[szerkesztés]

Az új Polgári Törvénykönyv XI. fejezetének 5:43. §-a a kisajátításról csupán fogalmi meghatározást tartalmaz. Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg.[5] A kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdont megszerzi.[6]

A kisajátítás konjunktív feltételei tehát: kisajátítással az ingatlan tulajdonjoga csak

  • a) közérdekű célra,
  • b) azonnali,
  • c) teljes és
  • d) feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg.

Története[szerkesztés]

A római jogban[szerkesztés]

"A kisajátítás (expropriatio) már az ókori római jog által is ismert jogintézmény. A római jogtudomány a tulajdon korlátai között tartotta számon, mint a tulajdon legszembetűnőbb, legélesebb korlátozását. Eleinte a rómaiak viszolyogtak a jogintézménytől, ezért csak a posztklasszikus korban jutott teljes elismerésre a közületek joga arra, hogy – rendszerint valamilyen közmű létesítése érdekében – kisajátítsanak magántulajdonban álló dolgokat. A kisajátítás helyett azonban többnyire adásvételi szerződést (emptio venditio) alkalmaztak, melyet szükség esetén állami nyomással (közvetett kényszerrel) hajtottak végre." [7]

A magyar szabályozás a 19. században[szerkesztés]

"Kisajátítás (expropriatio). A tulajdonjog fogalmánál fogva a tulajdonos a tulajdonát képező dologgal és pedig úgy annak állagával, mint haszonvételeivel korlátlanul szabadon rendelkezhetik s abból minden mást kizárhat. A tulajdonjognak ezt a feltétlenségét korlátolja a kisajátítás, amelynek erejénél fogva valamely dolgot a tulajdonostól annak akarata ellenére is el lehet venni. A közérdek ezt néha elkerülhetetlenné teheti s ez a közérdeknek elsőbbsége a magánérdek fölött képezi a kisajátításnak jogi igazolását. De éppen azért, mert a kisajátítás kétségtelenül a magánjognak sérelme s a magánjognak a közérdeknek feláldozása, a jogbiztonság a kisajátításnak törvény által való szabályozását követeli, mely szabályozásnál a jogállamnak két főszempontot kell szem előtt tartani. Először, hogy kisajátítás csak akkor engedtessék meg, ha azt a közérdek követeli, másodszor hagy a kisajátítás a magánjognak lehető kíméletével történjék s az elkobzott magánjogért a tulajdonos kártalaníttassék. Hazánkban a kisajátítást először az 1868. évi LV. t.-c., Budapestre nézve az 1868. LVI. t.-c. szabályozta, melyek helyébe később az 1881. XLI. t.-c. lépett. A törvény szerint kisajátításnak csak közérdekből és ebből is csak a törvény által taxitive felsorolt esetekben van helye. Ilyen esetek p. közutak, közhidak, vasutak építése, folyóvizek szabályozása, mocsarak lecsapolása, árvíz elleni védelem, távírdák, állami épületek s intézetek felállítása, hadi erődítések; községekben új utcák, terek, víz-, gázvezetékek létesítése; még tovább terjed a kisajátításjog törvényhatósági joggal felruházott és 10 ezernél több lakossal bíró rendezett tanácsú városokban s még tovább Budapest székes főváros területén; amott jelesül utcák és közterek szabályozására, közegészségügyi, forgalmi, kereskedelmi és közbiztonsági, Budapesten ezeken felül még közművelődési, szépítési vagy bármely más közcélra szolgáló középületek és intézetek létesítésére, nagyobbítására, berendezésére. A kisajátításjogot a kereskedelmi, illetőleg a földmívelési miniszter engedélyezi. Tárgyát csak ingatlan dolog képezheti, de a kisajátítást sem az ingatlannak, sem a tulajdonosnak minősége nem akadályozhatja. A kisajátítás célja v. a tulajdonjognak v. az ingatlan ideiglenes használatának megszerzése. A tulajdonjog megszerzése mindig tehermentesen, tehát az ingatlanon fekvő terhek elenyésztetésével történik. A kisajátítást valódi és teljes kártalanítás mellett kell eszközölni. Számításba veendő tehát nemcsak a kisajátított ingatlannak értéke, hanem a kisajátítás folytán a tulajdonosnak okozott s a törvényben körülírt egyéb értékveszteség és költségtöbblet. A kártalanítást rendszerint készpénzben kell kifizetni. A kisajátítási eljárásra, mely a kisajátításra jogosított által a törvény rendeleteinek megfelelően készítendő kisajátítási terv alapján történik, a közigazgatási hatóság, jelesül az illetékes közigazgatási bizottság kebeléből alakítandó bizottság, melynek határozatai ellen a miniszterhez lehet felfolyamodni, a kártalanítási eljárásra a birtokbíróságot képező kir. törvényszék illetékes. Egyezség hiányában a kártalanítási összeg becslési eljárás útján állapítandó meg. A kir. törvényszék határozatai ellen a kir. táblához és a m. k. Kuriához, két fokú fellebbezésnek van helye, a kézbesítést követő 8 nap alatt. A kisajátításra jogosult a kártalanítási határozat jogerőre emelkedése után lép birtokba, melyben őt az illetékes közigazgatási hatóság megvédeni tartozik, viszont a kártalanítási összeget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles lefizetni. A kisajátítási eljárással járó költségeket a kisajátító viseli. Az ideiglenes kisajátítás tartama a tulajdonos beleegyezése nélkül 3 éven túl nem terjedhet. A kártalanítást itt évi haszonbér képezi, melyhez az ideiglenes használat megszűntével esetleg mutatkozó értékcsökkenésért adandó kártérítés járul. Ez a törvény azokban az esetekben, melyekben a kisajátítás oly vállalatok vagy munkálatok céljaira történik, amelyek a magyar korona országainak közös, tehát Horvátországra is kiterjedő törvényhozásának v. kormányának vannak fenntartva, Horvátországra is érvényes."[8]

A második világháború előtt[szerkesztés]

A kártalanítás kérdését az 1928-as Magánjogi törvényjavaslat is rendezni kívánta.

A kisajátítás szabályai 1991 előtt[szerkesztés]

A Ptk. 178.§-át az 1992. évi XII. törvény 2.§-a hatálytalanította. A kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. és végrehajtására kiadott 33/1976 MT rendelet.[9] Mindkettő hatályos volt 2007. december 31-ig benyújtott kérelmekre.

A korábbi Ptk. szerint[szerkesztés]

A korábban hatályos Ptk. 177.§-ának a szövegét az 1991. évi XX. törvény 47.§ (3) bekezdése állapította meg.

  • Ingatlant kivételesen, közérdekből – törvényben megállapított esetekben, módon és célokra – lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. (Ptk. 177.§ (1))
  • A kisajátítás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik. (Ptk. 177.§ (2))

Az Alkotmánybíróság 2006. évi határozata[szerkesztés]

Az Alkotmánybíróság a 35/2005. (IX. 29.) AB határozatában mulasztásos alkotmánysértést állapított meg a kisajátítás szabályaival kapcsolatban. A 22/2006. (VI. 15.) AB határozatában megállapította, hogy a kiszolgáló- és lakóút céljára történő lejegyzés szabályozása tekintetében szintén mulasztásos alkotmánysértés valósult meg. Többek között ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére alkotta meg az Országgyűlés a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvényt, amely 2008. január 1-jén lépett hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult kisajátítási eljárásokra kellett alkalmazni.

Források[szerkesztés]

  • A többször módosított 1949. évi XX. törvény
  • Magyarország Alaptörvénye
  • Projektjeink.birosag

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A többször módosított 1949. évi XX. törvény
  2. A Magyar Köztársaság Alkotmánya
  3. XIII. cikk (2) bek.
  4. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700123.TV
  5. 5:43. § (1) bek.
  6. 5:43. § (2) bek.
  7. http://www.kormanyhivatal.hu/download/6/cc/00000/HT_Kisajatitas.pdf
  8. A Pallas nagy lexikona
  9. 3/1976. (IX. 5.) MT rendelet a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

További információk[szerkesztés]