Elbirtoklás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elbirtoklás a dologi jog egyik fontos jogintézménye, a tulajdonjog megszerzésének egyik módja. Elbirtoklás útján az szerzi meg a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot a jogszabályban előírt időszakon át szakadatlanul a sajátjaként birtokolja. Ugyanakkor nem birtokolja el a dolgot mégsem az, aki a dolog birtokába bűncselekménnyel, erőszakkal vagy alattomos módon jutott. Mindezzel a jog az időmúlás következményeit tolerálja oly módon, hogy nem kíván beavatkozni egy olyan állapotba, melyet hosszú ideig tartó nyugodt gyakorlat szentesített.[1]

Története[szerkesztés]

A végül is hatályba nem lépett 2009. évi Polgári törvénykönyvben[szerkesztés]

  • A Polgári törvénykönyvről szóló, 2014. március 15-e előtt hatályos Polgári törvénykönyv az elbirtokolásról a következőket rendelte:

Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.

  • Az elbirtoklás megszakad ha:
    • a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul
    • a tulajdonos a birtokkal rendelkezik (112.§)
    • a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.
  • Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig letelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

A 2014. március 15-étől hatályos magyar Polgári törvénykönyvben[szerkesztés]

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény XII. Fejezetének címe: Az elbirtoklás.

Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása[szerkesztés]

Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.[2]

Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű.[3]

Elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.[4]

Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is.[5]

A jogcímes elbirtoklás[szerkesztés]

Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette.[6]

Jogutódlás az elbirtoklásban[szerkesztés]

Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.[7]

Az elbirtoklás kizártsága[szerkesztés]

Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.[8]


Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg.[9]

Az elbirtoklási idő nyugvása[szerkesztés]

Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.[10]

Az elbirtoklás megszakadása[szerkesztés]

Az elbirtoklás megszakad, ha

a) a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti;

b) a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy

c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.[11]

Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.[12]

Források[szerkesztés]

  • Bednay Rezső: Gazdasági és üzleti jog.
  • 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bednay Rezső: Gazdasági és üzleti jog. 80. old.
  2. 2013. évi V. törvény 5:44. § (1) bek.
  3. 2013. évi V. törvény 5:44. § (2) bek.
  4. 2013. évi V. törvény 5:44. § (3) bek.
  5. 2013. évi V. törvény 5:44. § (4) bek.
  6. 2013. évi V. törvény 5:45. §
  7. 2013. évi V. törvény 5:46. §
  8. 2013. évi V. törvény 5:47. § (1) bek.
  9. 2013. évi V. törvény 5:44. § (2) bek.
  10. 2013. évi V. törvény 5:48. §
  11. 2013. évi V. törvény 5:49. § (1) bek.
  12. 2013. évi V. törvény 5:49. § (2) bek.

További információk[szerkesztés]

  • 2001. évi XIX. törvény A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási határidő módosításáról