Ugrás a tartalomhoz

Kijó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kijó (Kyjov)
Kijó zászlaja
Kijó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1390
PolgármesterJuraj Chamila
Irányítószám065 48
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség737 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság670 m
Terület15,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 56′ 23″49.216667°N 20.939722°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 56′ 23″49.216667°N 20.939722°E
Kijó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kijó (szlovákul: Kyjov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Palocsától 12 km-re délkeletre, Héthárstól 10 km-re északra, a Tarca és a Poprád folyók között fekszik.

Története

[szerkesztés]

1477-ben „Kyo” néven említik először, de a falu már a 15. század első felében létezett, a tarkői uradalomhoz tartozott. A 16. században ruszinokkal telepítették be, 1538-ban a tizedjegyzék már ruszin faluként említi. 1600-ban a bíró házán kívül 26 adózó portája volt. 1787-ben 63 portával rendelkezett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KIJO. Orosz falu Sáros Várm. földes Urai Dezsőfi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tarkóhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának fele termékeny, réttye, legelője meg lehetős, fája van, tsigák is teremnek itten.[2]

1828-ban 95 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal, szénégetéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kijow, Sáros vm. orosz falu, Héthárshoz éjszakra 1 mfld: 23 rom., 625 g. kath., 33 zsidó lak. Gör. paroch. templom. Két kastély. Sok legelő a hegyeken. Erdő. Liszt- és fürészmalom. F. u. a Dessewffy nemz. Ut. p. Eperjes.[3]

A 19. század második felében lakói tömegesen települtek ki a tengerentúlra. A 20. századig a Dessewffy és a Bornemissza család birtoka volt. 1919-ben lakói ellenálltak a rekvirációknak. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.

1941-ben tífuszjárvány pusztított, melynek 33 áldozata volt. A szlovák nemzeti felkelés idején a falu támogatta a partizáncsoportokat, ezért a németek körbevették a falut, a lakosságot a kocsma elé terelték és mindenkit agyon akartak lőni. Végül 1945. január 22-én foglalta el a Vörös Hadsereg.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 534, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 769 lakosából 675 szlovák és 53 ruszin volt.

2011-ben 729 lakosából 326 szlovák, 210 cigány és 166 ruszin.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1868-ban épült klasszicizáló barokk stílusban.
  • A Felsőkánya felé vezető út mellett 1905-ben épített kápolna áll.

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született 1906. június 7-én Dezider Milly pedagógus, festő, grafikusművész.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]