Eurostar e320

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eurostar e320
Eurostar Class 374 on HS1.jpg
Eurostar e320
Általános adatok
Gyártó Siemens Mobility
Gyártásban 2011-2015
Szolgálatba állás 2015. november 20.
Darabszám 10
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 320 km/h
Legnagyobb tengelyterhelés < 17 t
Villamos vontatás
Áramnem 25 kV 50 Hz AC
1500 V DC
3000 V DC
15 kV, 16,7 Hz AC (opcionális)
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Állandó 16 000 kW
Vontatómotorok száma 32
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma kb. 900
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurostar e320 témájú médiaállományokat.
A Siemens Velaro mockup-ja

A Eurostar e320 a Siemens Velaro motorvonatcsalád tagja, mely az angliai Eurostar vasúttársaságnak tervezett a német Siemens. A Csatorna-alagútban közlekednek Londonból Kölnbe és Amszterdamba.[1] Maximális sebessége 320 km/h lesz és 900 utas utazhat egyszerre rajta.[2][3]

A Csalagútban egyedüliként csak az Eurostar közlekedtet személyszállító vonatokat. A bővítéshez 10 új motorvonatot szereztek be, melyeket egy pályázattal választottak ki. A pályázaton a Siemens és a francia Alstom indult. Végül a Siemens nyert a Velaro motorvonattal.

A vonatokból tíz darabot vásárolt az Eurostar 600 millió euró értékben. Ezek kb. 900 utast fognak majd szállítani, ami mintegy 20%-kal magasabb az Alstom vonatainál. A 390 méter hosszú vonatok 2 zárókocsiból és 14 betétkocsiból állnak, alapból három áramrendszerűek 25 kV 50 Hz AC; 1,5 kV DC és 3 kV DC. A 15 kV 16,7 Hz AC opcionális, csak a Németországban is közlekedő vonatok számára szükséges.

A vonatba a Velaro-knál már megszokott megosztott hajtás kerül beépítésre (50%-nál több tengely lesz hajtott), szemben a korábbi Eurostar vonatoknál alkalmazott vonófejes megoldással.

Legelőször a jövőbeli utazóközönségnek a vonófejet Londonban, a Royal Albert Hall előtt mutatták be. Az új vonatok gyártása 2012-ben kezdődött el és az első 2015-ben állt forgalomba.

A vonat többáramnemű, így alkalmas lesz arra, hogy Európa belső területei felé is közvetlen kapcsolatot teremtsen London felől. A tervek között szerepel Hollandia, Svájc, Németország és Dél-Franciaország is.

A szerelvények 16 részesek lesznek és 400 méter hosszúak, hogy megfeleljen a jelenlegi Csalagút előírásoknak. Ezek nem ugyanolyanok, mint a nyolcrészes 200 m hosszú Velaro D szerelvények, amelyeket a Deutsche Bahn akar Londonba közlekedtetni.

Története[szerkesztés]

Egy 2010. október 7-i londoni sajtókonferencián jelentették be, hogy a Euro-alagút vonatokra kiírt pályázatot a Siemens nyerte. A 700 millió angol fontos pályázat a vasúti flotta megújítását tűzte ki célul. A szerződés 2010 decemberi aláírásával egy időben a Eurostar Group vállalta, hogy módosítja a vonófejes vonatok kízárólagosságát előíró Euro-alagút szabályozást, hogy a jóval biztonságosabb megosztott hajtást alkalmazó Velaro is alkalmazható legyen az alagútban.

A Siemens-es pályázatnyerés komoly politikai viharokat kavart, ugyanis az alagútban mindaddig csak a konkurens Alstom vonatai hajthattak be, ráadásul a tulajdonos Eurostar Group is 55%-ban francia tulajdonban van. A szerződést az Alstom bíroság előtt támadta meg. Az Eurostar Group által kiírt pályázaton a Siemens a 100 lehetséges pontból 98-at ért el, míg az Alstom csak 74-et. Ráadásul az Alstom igazán modern megoldást nem tud kínálni az Eurotunnel vonatokra, mert az új fejlesztésű (Alstom) AGV vonatának a tengelyterhelése nagyobb, mint az alagútban megkövetelt.

A Alstom a angol bíróság előtt azzal érvelt, hogy a Siemens alagútbeli térnyerése hátráltatja a cég vasúti fejlesztéseit. A bíróság a keresetet elutasította, szerintük az Alstom vétója a európai szerződési jogot sérti, és az egyenlő bánásmód ellen hat.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Eurostar e320
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurostar e320 témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]