Csuang-ce (könyv)
Csuang-ce ( ) | |
A Csuang-ce ( ) Tang-korból származó, jelenleg Japánban őrzött kéziratos változata | |
Szerző | Csuang Csou ( ) |
Eredeti cím | 莊子 / 庄子 |
Ország | ókori Kína |
Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
Téma | taoista filozófia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csuang-ce ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Csuang-ce | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 莊子 |
Egyszerűsített kínai | 庄子 |
Mandarin pinjin | Zhuāngzǐ |
Wade–Giles | Chuang1-tzu3 |
Kantoni jűtphing | Zong1-zi2 |
Taoizmus |
---|
Kínai filozófia |
A taoizmus forrásai |
Út és erény könyve · Csuang-ce · Huaj-nan-ce · Kuan-jin-ce · Változások Könyve |
A tao mesterei |
Lao-ce · Csuang Csou · Lie-ce · Liu An · |
Vallási élet |
Kapcsolódási pontok más vallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak |
Hagyományos kínai orvoslás · tajcsicsuan |
A Csuang-ce ( )
Szerzője
[szerkesztés]Csuang Csou ( ) rövid életrajza A történetíró feljegyzéseinek 63. fejezetében maradt fenn.[1] Ezek szerint a mai Honan ( ) és Santung ( ) tartományok határvidékén, az egykori Szung ( ) (宋) fejedelemségben található Mengben (蒙) született. A Liang-beli (梁) Huj ( ) (惠) király (i. e. 370–319) és a Csi ( )-beli (齊) Hszüan ( ) (宣) király (i. e. 319–301) kortársa volt. Állítólag baráti viszonyt ápolt Huj Si ( )vel (惠施), akivel vitatkozva alakíthatta ki sajátos bölcseletét.[2] A neki tulajdonított mű, a Csuang-ce ( ) szerint (20., 32. fej.) több tanítványa volt, de róluk semmi hitelt érdemlő nem maradt fenn.[3]
A filológia vizsgálatok már régen kimutatták, hogy a Csuang Csou ( )nak tulajdonított, a nevét viselő mű, Csuang-ce ( ) szövege nem homogén, hanem bizonyosan több szerzőtől származik.
Keletkezése
[szerkesztés]Feltehetően már a Han-kortól három részre osztották, úgy is, mint:
- „belső fejezetek” (nej-pien ( ) 內篇)
- „külső fejezetek” (vaj-pien ( ) 外篇)
- „vegyes fejezetek” (ca-pien ( ) 雜篇)
A jelenleg ismert szöveg, melyet Kuo Hsziang ( ) (郭象; i. sz. 252–312) állított össze, 7 belső, 15 külső és 11 vegyes fejezetet tartalmaz. A hagyomány és a modern filológia egyetért abban, hogy az első hét fejezet tekinthető Csuan-ce ( ) eredeti művének, amely stílusában, nyelvtanában és tanításának tartalmában egységes, és felbukkan benne az összes lényegesebb motívum, míg a későbbi fejezetek más szerzőknek a belső fejezetekhez különböző mértékben hasonlító írásait tartalmazza.[4]
A hagyomány és a modern filológia egyetért abban, hogy az első hét fejezet tekinthető Csuang-ce ( ) eredeti művének, amely stílusában, nyelvtanában és tanításának tartalmában egységes, és felbukkan benne az összes lényegesebb motívum, míg a későbbi fejezetek más szerzőknek a belső fejezetekhez különböző mértékben hasonlító írásait tartalmazza. Guan Feng és A. C. Graham a következő rétegeket különíti el a többi (8–33.) fejezetben:
- I. 8–11., illetve részben a 12., 14. fejezet (az úgynevezett „primitivista” anyag): egy i. e. 3. századra datált szerző műve, akit erősen befolyásolt a Tao-tö-csing ( ), különösen annak az egyszerű („primitív”) életmódra utaló leírása (pl. a 80. vers), és aki Jang Csu ( ) (楊朱) és Konfuciusz követőivel szemben a nem-cselekvő kormányzást képviselte.
- II. 12–16. és 33. fejezet (az úgynevezett „szinkretista” anyag): egy eklektikus taoista műve az i. e. 2. századból, aki a külvilág felé uralkodóként, befelé bölcsként megjelenő személy számára a benső művelést javasolja, amelynek révén lehetővé válik a tao ( )val való közvetlen kapcsolat, így az Ég és az égalatti spontán mintáira hagyatkozhat a kormányzás során. Ezek a fejezetek a Huang–Lao (黃老) taoizmus nyomait viselik magukon, ami szemben áll a belső fejezetek elképzeléseivel, hiszen ott a társadalmi életben való bármilyen részvétel ellentétes az egyéni kiválósággal, bölcsességgel: az első hét fejezet szerint az uralkodó nem lehet egyben bölcs is, ahogy egy bölcs sem lehet uralkodó vagy miniszter.
- III. 17–22. fejezet: Csuang Csou ( ) későbbi követőinek munkája, gyakori a belső fejezetek stílusának és témáinak utánzása. Guan Feng szerint a 23. fejezet is ide tartozik.
- IV. 23–27. és 32. fejezet: heterogén gyűjtemény, néhány közülük Csuang Csou ( )é.
- V. 28–31. fejezet: Jang Csu ( ) (i. e. 5. sz.) jellegű anyag, melyet Graham i. e. 205-re datál. H. Roth szerint bár hasonlít a Lü-si csun-csiu ( )ban (呂氏春秋) található Jang Csu ( )-féle anyagokhoz, valójában éppen az arra adott válaszként értékelendő.[5]
A Han su ( ) bibliográfiai fejezetfejezete, a Ji-ven-cse ( ) szerint a műnek létezett egy 52 fejezetes változata is, mely feltehetőleg az eredeti lehetett. Az i. sz. 3–4. században keletkezett kommentárok között kettő is található, amely az 52 fejezetes változathoz készült.[6] Erre utal az is, hogy számos enciklopédiában és kommentárban találhatók olyan részletek, melyek nem szerepelnek a jelenleg ismert műben.[7]
A Csuang-ce ( ) a legfontosabb kommentárírói: Kuo Hsziang ( ), Sze-ma Piao ( ) (司馬彪; 238 és 246 között – 306), Lu Tö-ming ( ) (陸德明; 556–627), Cseng Hszüan-jing ( ) (成玄英; működött: 630–660), Csu Po-hsziu ( ) (褚伯秀; kb. 1230–1287), Csiao Hung ( ) (焦竑; 1541–1620) és Kuo Csing-fang ( ) (郭慶藩; 1844–1896).[8]
Filozófiája, jellegzetességei
[szerkesztés]Csuang-ce ( ) műve alapvetően inkább történetekkel, tanmesékkel, hasonlatokkal és metaforákkal fejezi ki mondanivalóját. A Tao-tö-csing ( )hez képest sokkal terjedelmesebb, mind tartalmában, mind nyelvezetében sokszínűbb műben egyedülálló képzelőerővel, humorral, játékossággal és szellemességgel megírt történetek és a bennük megnyilvánuló elvek teoretikus kifejtése, bölcseleti megfogalmazása váltogatja, illetve egészíti ki egymást. Nyelvezetének stilisztikai különlegessége egyedülálló és előzmények nélküli az ókori kínai gondolkodásban és irodalomban egyaránt. A műben a nem Csuang Csou ( ) által írt 33. fejezetben számos bölcseleti irányzat leírása olvasható, egyebek között éppen a Csuang-ce ( )é:
„»Ködösség és formátlanság: az átváltoztatás el nem pihen.
Élő vagyok vagy meghaltam rég?
Vagy úgy lennék tán, mint Föld és az Ég,
s szellemek fényessége kísérne engem?
Hová tűnik minden oly hirtelen,
s hogyhogy újra itt terem? Előttem ím a tízezernyi lény,
hazafelé melyikhez induljak én?«
Hajdanán része volt ez is az Út tudásának. Csuang Csou ( ) hallott valamit felőle, s örömét lelte benne. Beszélt is róla: szava rejtély és furcsaság, beszéde éles és zabolátlan, s gát nem szorította, ha szólt. Olykor szabados volt, de elvakult sosem, s ha ítélt, elfogult büszkeség nem vezette. A világ pocsolyába süllyedt, s az egyenes beszédet nem érti már – úgy tartotta. Szétömlő szavai a határtalanba olvadtak, elősorolta mások mondásait, hogy láttassa igazságukat, s képes beszédei mindent átöleltek. Ég és Föld tiszta szellemével járt-kelt ő, mégsem fordult gőgös megvetéssel a létezők felé. Igazon, hamison nem civódott, a köznapi világ volt szálláshelye. Írásai bármily furcsák is, könnyedén gördülnek, és sebeket nem ejtenek. Szavai bár csapongók, rejtvényei mégis kibogozhatók, s tartalmuk ki nem merülhet. Fent, a dolgok alkotójánál vándorolt, s alant barátja volt, ki életen, halálon, kezdésen és végen kívülre jutott. A gyökereket hatalmasnak és szertebomlónak, mélységesnek és határtalannak tartotta. Az ős-szülőt megbékítőnek és mindent áthatónak mondhatjuk – úgy gondolta. A változásokat követte, és a létezőktől eloldódott ő, tanítása ki nem merül, s jövendő el nem törölheti. Mily rejtélyes és mélységes: ki soha nem fogyatkozik.[m 1][9]”
Alapvető különbség Lao-ce ( )hez képest, hogy Csuang-ce ( ) szerint az igazi bölcs teljesen visszavonul a kormányzás evilági feladataitól, és kizárólag a spirituális „szabad kóborlás”-ban leli örömét, a tao ( ) határtalanságának és spontaneitásának és az eredendő csi ( )nek adva át magát. Csuang-ce ( ) célja, akárcsak valamennyi ókori iskoláé, egyfajta szentség elérése volt, ehhez azonban az erény művelését és az elméleti vitákat elégtelen eszköznek tartotta, helyettük a misztikus intuíciót és az általa is tao ( )nak nevezett teljességgel való egyesülés útját helyezte előtérbe. A Csuang-ce ( ) szerint az érzéki tapasztalás és a szenvedélyek eltávolítanak a tao ( )tól, mivel a megkülönböztetésre építenek, ezzel szemben a külső, érzéki világtól való elszakadás („a szív böjtje”), a meditatív technikák és az eksztatikus állapotok mind a Daoval való egyesüléshez segítik a törekvőt. Ez a szellemi út valójában visszatérés egy eredendő állapotba, az ürességbe, a nem-cselekvésbe, a ‘faragatlan rönk’ (pu 樸) állapotába, ahonnét szemlélve a világi jelenségek, élet és halál csak folyamatos átalakulás és átváltozás egy-egy fázisa, minden létező forrásának tételezett tao ( ) által mozgatott események.[10]
A Csuang-ce ( ) által gyakran felvetett fontosabb témák közé tartoznak a valóság és a tudás relativitását tükröző nyelvi relativitás kérdése, a paradoxonok jellege, égi és emberi különbsége, a tudás természete, a puszta érvelés hatékonyságával szembeni szkepticizmus, aktivitás és nyugalom viszonya és a halhatatlanok (hszien ( ) 仙) állapotának elérése.[11]
A Csuang-ce ( ) antiracionális (de nem irracionális) attitűdje legtisztábban a II. fejezetben („A dolgok egyenlősége”) fogalmazódik meg. Mivel az intellektuális elemzés mindig a megkülönböztetésből indul ki, így Csuang-ce ( ) azon a véleményen volt, hogy minden elemzés és megkülönböztetés elvesz valamit a megismerendő lényegéből. A Csuang-ce ( ) szerint minden elv, amely a viselkedés szabályait hivatott analitikus és diszkurzív módon megalapozni, önmaga megalapozhatatlan, így az egyetlen fennmaradó elv a spontaneitás.[12]
A II. fejezetben Csuang-ce ( ) általában minden konvencionális megkülönböztetést és dualitást igyekszik felszámolni, hiszen úgy véli, hogy a végső soron egynek tételezett tao ( ) felől nézve az ilyen jellegű megkülönböztetések (nagy és kicsiny, szép és csúnya, igaz és hamis, dicsőség és szégyen, élet és halál stb.) teljesen értelmetlenek. Csuang-ce ( ) tehát nem úgy véli, hogy a valóság álomszerű, hanem hogy semmiféle alapunk nincs jobban valóságosnak tekinteni az ébrenlétkor tapasztalt világot, mint az álomét. Az ébrenlét–álom kettősségével analógiába állítható az élet és halál dualitása, mely szintén felszámolódik a Csuang-ce ( )ben. Bármelyik állapot preferenciája a Csuang-ce ( ) szempontjából már csak azért sem lehetséges, mivel éppen ezek állandó váltakozása, egymásba történő folytonos átalakulása képezi a valóság egyik lényegi elemét.[13] Ezt a legismertebb történetében szereplő pillangó-motívum is mutatja:
„Valamikor régen Csuang Csou ( ) álmában pillangó volt, csapongó pillangó, szabad és boldog, aki mit se tud Csou ( )ról. Aztán egyszer csak felébredt és ráeszmélt, hogy valójában ő Csou ( ). És most nem tudni, vajon Csou ( ) volt-e álmában pillangó, vagy a pillangó volt-e álmában Csou ( ). Pedig kettejük közt mégiscsak kell legyen valami különbség. Mi pedig azt mondjuk: átváltoznak a dolgok.[m 2][14]”
Szerkezete
[szerkesztés]Fejezet | Cím[m 3] | Kínai cím |
---|---|---|
1 | „Szabad kóborlás” | Hsziao-jao jou ( ) 逍遙遊 |
2 | „Értekezés a dolgok egyenlőségéről” | Csi vu lun ( ) 齊物論 |
3 | „Az életerő táplálása” | Jang seng csu ( ) 養生主 |
4 | „Emberek közt” | Zsen csien si ( ) 人間世 |
5 | „Valónk tökéletességéhez mérten” | Tö csung fu ( ) 德充符 |
6 | „Hatalmas ős és mester” | Ta cung si ( ) 大宗師 |
7 | „Királyoknak való” | Jing ti vang ( ) 應帝王 |
8 | „Összenőtt lábujjak” | Pien mu ( ) 駢拇 |
9 | „A lovak patáikkal” | Ma-ti ( ) 馬蹄 |
10 | „A ládák felfeszítése” | Csü csie ( ) 胠篋 |
11 | „Háborítatlanság és engedékenység” | Caj jou ( ) 在宥 |
12 | „Ég és Föld” | Tien-ti ( ) 天地 |
13 | „Az Égi Út” | Tien tao ( ) 天道 |
14 | „Az Égi körforgás” | Tien jün ( ) 天運 |
15 | „Szilárd meggyőződéssel” | Ko ji ( ) 刻意 |
16 | „A természetüket javítgatók” | San hszing ( ) 繕性 |
17 | „Őszi áradás” | Csiu suj ( ) 秋水 |
18 | „Tökéletes boldogság” | Cse lö ( ) 至樂 |
19 | „Az élet megértése” | Ta seng ( ) 達生 |
20 | „A hegyi fáról” | San mu ( ) 山木 |
21 | „Tien Cs Fang” | Tien-ce fang ( ) 田子方 |
22 | „Tudnivágy északon” | Cse pej jou ( ) 知北遊 |
23 | „Keng Szang Csu” | Keng-szang Csu ( ) 庚桑楚 |
24 | „Hszü Vu Kuj” | Hszü vu-kuj ( ) 徐無鬼 |
25 | „Ce Jang” | Cö jang ( ) 則陽 |
26 | „A külső dolgok” | Vaj vu ( ) 外物 |
27 | „Képes beszéd” | Jü jen ( ) 寓言 |
28 | „Nem kell királyság!” | Zsan vamg ( ) 讓王 |
29 | „Rabló Csi” | Tao cse ( ) 盜跖 |
30 | „Kardok öröme” | Suo csien ( ) 說劍 |
31 | „Az öreg halász” | Jü fu ( ) 漁父 |
32 | „Lie Jü Kou” | Lie Jü-kou ( ) 列禦寇 |
33 | „A világ” | Tien-hszia ( ) 天下 |
„Belső fejezetek” (Nej pien ( ) 內篇) |
„Külső fejezetek” (Vaj pien ( ) 外篇) |
„Vegyes fejezetek” (Ca pien ( ) 雜篇) |
Hatása
[szerkesztés]A Csuang-ce ( )hez hasonló jellegű részeket tartalmazó művekből úgy tűnik, hogy Csu ( ) (楚) és Csi ( ) (齊) államban nagy népszerűségnek örvendett, és fontos szerepet játszhatott a Han-korban az úgynevezett Huang–Lao iskola kialakulásában. A Tao-tö-csing ( ) és a Csuang-ce ( ) közös iskolához való tartozása csak a Han-kori Si csi ( )től és Huaj-nan-ce ( )től fogva merült fel, a taoizmusnak ezt a vonalát két nagy képviselőjéről Lao–Csuang ( ) (老莊) hagyománynak nevezik (szemben a Huang–Laoval). A határozottan legista Csin ( )-dinasztia alatt és a teoretikusan legalábbis fokozatosan konfuciánussá váló Han-korban nem értékelték különösebben nagyra, a Han-kor végén és az ezt követő Hat Dinasztia korában azonban már számos csodálója akadt. Az ebben a korban népszerűvé váló, Vang Pi ( ) (王弼) és Kuo Hsziang ( ) által fémjelzett hszüan-hszüe ( ) (玄學) iskola különösen nagy hangsúlyt fektetett a Tao-tö-csing ( ), a Csuang-ce ( ) és a Változások könyve kommentálására, és már ekkor jelentős befolyást gyakorolt a korabeli költőkre és kalligráfusokra, sőt egyes beszámolók szerint vallásos tiszteletben is részesült. Tang-kori népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Hszüan-cung ( ) császár 742-es ediktuma a „Déli Virágzás Igaz Klasszikusa” (Nan-hua csen-csing ( ) 南華真經) címet adományozza a Csuang-ce ( )nek, Csuang Zhou ( )nak pedig a „Déli Virágzás Igaz Embere” (Nan-hua csen-zsen ( ) 南華真人) titulust. Csuang-ce ( ) műve nagy hatást gyakorolt a később taoista szektákra és azok eksztatikus gyakorlataira, a tájképfestészetre, a költészetre, a csan ( )-buddhizmusra (禪) és a Jüan ( )-kori drámákra.[15]
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Shi ji (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 19.)
- ↑ Fung 2003. 142. o.
- ↑ Kósa 2013. 186. o.
- ↑ Kósa 2013. 187. o.
- ↑ Kósa 2013. 187., 188. o.
- ↑ Kósa 2013. 188. o.
- ↑ Kósa 2013. 189. o.
- ↑ Kósa 2013. 189. o.
- ↑ Dobos 2010. 186., 187. o.
- ↑ Kósa 2013. 190., 191. o.
- ↑ Kósa 2013. 191. o.
- ↑ Kósa 2013. 201. o.
- ↑ Kósa 2013. 202. o.
- ↑ Dobos 2010.25. o.
- ↑ Kósa 2013. 205., 206. o.
Irodalom
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Csuang Ce bölcsessége; összeáll., jegyz., tan. Brelich Angelo; ABC, Bp., 1944
- Csuang Ce bölcsessége; összeáll., jegyz. Brelich Angelo; magánkiadás, Bp., 1991
- A virágzó délvidék igaz könyve, 1-2.; ford., jegyz., utószó Dobos László; Palatinus, Bp., 1997–2000
- ↑ Angelo 1995.: Angelo, Brelich (ford.). Csuang Ce bölcsessége. Budapest, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995
- ↑ Dobos 2010.: Csuang-ce: A virágzó délvidék igaz könyve. XVII–XXXIII. fejezet. Fordította: Dobos László. Budapest, Noran Libro Kiadó, 2010
- ↑ Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003 ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Zhuangzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 186–211. ISBN 978-963-284-374-2
- ↑ Tőkei Ferenc 1986.: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1
Idegen nyelven
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Zhuangzi Kétnyelvű (kínai-angol) változat (James Legge fordításával)
- The Zhuangzi "Being Boundless", Nina Correa angol fordítása
- Selection from The Zhuangzi Patricia Ebrey angol fordítása
- The Complete Works Of Chuang Tzu Burton Watson angol fordítása
- Zhuangzi A. Charles Muller angol fordítása