Ugrás a tartalomhoz

Csan-kuo cö

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csan-kuo cö
A Csan-kuo cö (Zhanguo ce) hagyományos kiadásának első oldala
A Csan-kuo cö hagyományos kiadásának első oldala
SzerzőLiu Hsziang 劉向 (szerkesztő)
Eredeti címCsan-kuo cö
hagyományos kínai: 戰國策
egyszerűsített kínai: 战国策
OrszágCsin-dinasztia, (Kína)
Nyelvklasszikus kínai nyelv
TémaA Hadakozó fejedelemségek korának története
Műfajtörténetírás
Kiadás
Kiadónem ismert
Kiadás dátumai. e. 209.
A Wikimédia Commons tartalmaz Csan-kuo cö témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Csan-kuo cö
Kínai átírás
Hagyományos kínai戰國策
Egyszerűsített kínai战国策
Mandarin pinjinZhànguó cè
Wade–GilesChan4-kuo2 Ts'e4

A Csan-kuo cö ókori kínai történeti mű, amelynek címéről a kínai történetírói hagyomány a benne tárgyalt, az i. e. 5. századtól az i. e. 3. századig terjedő történelmi időszakot, a Hadakozó fejedelemségek korát is elnevezte utólag.[1] Az ismeretlen szerzők műveinek végleges formába öntője az i. e. 1 században élt Liu Hsziang, ám elkészülte idejeként hagyományosan a második Csin császár, Csin Er Si Huang-ti trónaralépésének második évét, i. e. 209-et tüntetik fel.

Címe, címváltozatai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csan-kuo cönek magyarul egyelőre nincs fordítása, de a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában A hadakozó fejedelemségek politikája[2], vagy A hadakozó fejedelemségek intrikái[3] címen fordítják.

A Csan-kuo cö a történelem során többféle címet is viselt,[4] többféle címváltozatban hivatkoztak rá:[5]

  • Kuo cö 《國策》 („A fejedelemségek politikája”)
  • Kuo si 《國事》 („A fejedelemségek ügyei”)
  • Tuan csang 《短長》 („Hátrányok és előnyök”)
  • Csang su 《長書》 („Előnyök könyve”)
  • Si jü 《事語》 („Az ügyek könyve”)
  • Hsziu su 《修書》 („Hsziu könyve”)

Szerzősége és keletkezési ideje

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Csan-kuo cö végleges változatának összeállítója: Liu Hsziang

.

A mű legteljesebb változata abban a formában maradt fenn, amelyik a Han-kor kiváló tudósának, Liu Hsziangnak (劉向 / 刘向; i. e. 77-i. e. 6.) az előszavát tartalmazza, épp ezért ő az egyetlen személy, akit bizonyosan a műhöz lehet kapcsolni. Azonban Liu Hsziang saját bevallása szerint is csupán összeállítója a műnek. Az i. e. 26-tól i. e. 8-ig tartó munkája során számos, a Hadakozó fejedelemségek korából származó szöveget használt fel.[6] Liu fel is sorol néhány címet azok közül, amelyet az általa felhasznált szövegek viseltek (lásd az előző szakaszt), és valóban ő volt az, aki a művet a ma is ismert Csan-kuo cö címmel ellátta. Az ókori kínai írásbeliség legfontosabb bibliográfiájában, amelyet a Han-dinasztia hivatalos történeti műve, az i. sz. 100 körül már elkészült Han su tartalmaz, már nem is szerepelnek a korábbi címek, amely arra utalhatna, hogy Liu Hsziang szerkesztői tevékenységét követően még léteztek volna szövegvariánsok, vagy legalább részleteiben ismertek lettek volna önálló művek a Csan-kuo cöhöz kapcsolódóan. Az azonban ma már nem állapítható meg, hogy a mű jelenlegi formájában szereplő szövegek, fejezetek kiknek a munkája, és a Hadakozó fejedelemségek korán belül, pontosan mikor keletkeztek.[7]

Kommentátorai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csan-kuo cö Liu Hsziang által összeállított és véglegesített, ma ismert változatának a történelem során több kommentátora, magyarázója is volt. A legkorábbi Kao Jü 高誘 (168-212.), aki a Huaj-nan-ce kommentátoraként is ismert.[8] A mű második legnépszerűbb kommentárja 1147-ből származik és Pao Piao 鮑彪 (1106–1149) munkája.[9] Érdemes még megemlíteni a mongol Jüan-dinasztia idején élt Vu Si-tao 吳師道 (1283–1344) nevét, aki a legkomolyabb kritikai munkát végezte a szövegen, amellyel 1325-ben készült el, és amely majd csak halála után, 1355-ben került kinyomtatásra.[10]

Korai töredékek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973-ig csupán a Liu Hsziang által összeállított Csan-kuo cö volt ismert. Azonban ebben az évben, a Hunan tartományban található Mavangtuj 馬王堆 településen végzett régészeti feltárás során egy, az i. e. 168-ban lezárt sírból nagy mennyiségű írott szöveget tartalmazó selyem került elő. A rendkívül jelentős leletegyüttes ma a „mavangtuji selyem-kéziratok” (Mavangtuj po-su 馬王堆帛書) néven ismert. A mintegy 28 különböző mű hosszabb-rövidebb szövegtöredékét tartalmazó selymeken, az Út és erény könyve és a Változások könyve legkorábban feljegyzett töredékes szövegein kívül a Csan-kuo cö számos fejezete is napvilágot látott. 27 előkerült fejezet az addig ismert szöveg mintegy 60%-át teszi ki. A szöveg keltezését nagyban segítette, hogy nem szerepel, illetve azonos hangzású szóval helyettesítették az i. e. 202 és i. e. 195. között uralkodott Kao-cu 高祖 császár (i. e. 256/247-i. e. 195.) személynevét a pang 邦 írásjegyet, amit a „névtabu” gyakorlata tett szükségessé, mely szerint az aktuális uralkodó nevét nem volt szabad leírni. Az 1976-ban publikált anyag máig rendkívül fontos és nélkülözhetetlen forrás a Csan-kuo cö szövegének filológiai kutatásaihoz.[11]

Tartalma

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liu Hsziang előszavában azt állítja, hogy a mű a Tavasz és ősz korszak végétől a Csu 楚 és Han 漢 fejedelemség felemelkedéséit tartó 245 év eseményeit rögzíti. Ez, a mai tudásunk szerint az i. e. 454-től i. e. 209-ig tartó időszakot jelentené. Ezzel szemben a műben szereplő legrégebben élt személy a Vej-házbeli 衛 Ling 靈 herceg, aki i. e. 534 és i. e. 493. között uralkodott, míg az utolsó tárgyalt esemény a Csin Si Huang-ti ellen végrehajtott i. e. 221-es merényletkísérlet. A szakértők ezt az ellentmondást a Liu Hsziang munkáját követő későbbi átszerkesztésekkel magyarázzák.[12]

A mű szövege tartalmi szempontból a Hadakozó fejedelemségek korának politikai szövetségeinek és széthúzásainak eseményeit szövi lendületes, ritmikus prózába.[13]

Ecsedy Ildikó a következőképpen jellemzi:[14]

„A történeti hősök sorsában azonban csak az »elfajult« utókort ragadta meg a kaland; a kortársi írástudó hagyomány a bennük rejlő erkölcsi példázat kedvéért idézgette őket, epikus ihlet helyett filozófiai tanulságokat merített belőlük.”

A mű modern kori kiváló ismertetője, Tsien Tsuen-hsuin (Csien Cun-hszin 錢存訓) pedig a következőket írja:

„A sajátos stílusú könyv diplomáciai jellegű érvelésekkel és példákkal alátámasztva fejti ki a hatalmi politikák stratégiáit. A színes jellemzésekkel tarkított okos meggyőzés módszere szellemességet és humort kölcsönöz a műnek, melynek irodalmi értéke nagyobb, mint a történeti.[15]”

Szerkezete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 120 ezer írásjegy terjedelmű szöveg alapvetően 33 fejezetre (csüan 卷) van osztva, amely további 497 alfejezetre vagy szakra oszlik. A nagyobb tartalmi egységeket a korszak fejedelemségeinek történései jelölik ki, bár gyakorta előfordul, hogy egy-egy fejedelemségnek akár 3-6 teljes fejezetet is szentelnek, míg arra is van példa (32. fejezet), hogy egy fejezeten belül két kisebb, jelentéktelenebb fejedelemség történetei vannak összekapcsolva. A mű szerkezetét az alábbi táblázat szemlélteti:

FejezetszámKínaiulMagyarulA mavangtuji fejezetekkel
való egyezés[16]
01.东周策Keleti Csou politikájanincs
02.西周策Nyugati Csou politikája
03.秦策Csin fejedelemség politikája19. fejezet/Csin 3:2
04.
05.
06.
07.
08.齐策Csi fejedelemség politikájanincs
09.
10.
11.
12.
13.
14.楚策Csu fejedelemség politikája23. fejezet/Csu 4:13
15.
16.
17.
18.赵策Csao fejedelemség politikája21. fejezet/Csao 1:9
18. fejezet/Csao 4:18
19.
20.
21.
22.魏策Vej fejedelemség politikája15. fejezet/Vej 3:3
16. fejezet/Vej 3:8
23.
24.
25.
26.韩策Han fejedelemség politikája23. fejezet/Han 1:16
27.
28.
29.燕策Jen fejedelemség politikája05. fejezet/Jen 1:5 és Jen 1:12
20. fejezet/Jen 1:11
04. fejezet/Jen 2:4
30.
31.
32.宋卫策Szung és Vej fejedelemség politikájanincs
33.中山策Csung-san fejedelemség politikája

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Salát 2013 18. o.
  2. ↑ Grenet 2001 138. o.
  3. ↑ Tokaji 2003 20. o.
  4. ↑ Ecsedy 1992 113. o.
  5. ↑ Tsien 1993 2-4. o.
  6. ↑ Tsien 1993 5. o.
  7. ↑ Tsien 1993 5. o.
  8. ↑ Tsien 1993 5., 6. o.
  9. ↑ Tsien 1993 6., 7. o.
  10. ↑ Tsien 1993 7. o.
  11. ↑ Tsien 1993 8., 9. o.
  12. ↑ Tsien 1993 4. o.
  13. ↑ Ecsedy 1992 113. o.
  14. ↑ Ecsedy 1992 113. o.
  15. ↑ Tsien 1993 1. o.
  16. ↑ He 2001 36., 37. o.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Zhan Guo Ce témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csan-kuo_cö&oldid=24260850”