Liu An

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Liu An
Kínai filozófia
Ókori filozófia
Élete
Született I. e. 179
Elhunyt I. e. 122
Pályafutása
Iskola/Irányzat kínai filozófia, (eklektikus) taoizmus
Átírási segédlet
Liu An
Kínai átírás
Hagyományos kínai 劉安
Egyszerűsített kínai 刘安
Mandarin pinjin Liú Ān

Liu An a Han-dinasztia alapítójának, Liu Pang (i. e. 256–195; 劉邦) volt az unokája, Liu Csang (i. e. 199–174; 劉長) fia, Huajnan hercege (Huajnan vang 淮南王). Legjelentősebb műve a Huaj-nan-ce című filozófiai traktátus összeállítása (i. e. 139), amelyet egyes források taoista műnek, míg mások úgynevezett eklektikus (ca 雜) alkotásnak tartanak, mivel az alapvető taoista szellemisége mellett megjelennek benne a konfuciánus és legista gondolatok is. Mindemellett költőként is számon tartják.

Élete[szerkesztés]

Liu An a Han-dinasztia alapítójának, az első Han császárnak az unokája volt. Apja, Kao-cu császár hetedik fia, Liu Csang (劉長) i. e. 196-ban lett Huajnan (淮南) hercege, amely címet Liu An i. e. 164-ben kapta meg. Liu Csangot idősebb féltestvére, Ven (文) császár uralkodása alatt (i. e. 180–157) felségárulással vádolták meg és Suba (蜀) száműzték, azonban Liu Csang útközben önkéntes éhhalálra ítélte magát, és 174-ben meghalt. Ezt követően Ven császár hercegi címet (hou 侯) adományozott fiainak, majd i. e. 164-ben az egykori Huajnan-birtokot is elosztotta közöttük. Liu An mint a legidősebb fiú a legnagyobb birtokrészt és apja címét („Huajnan királya”) kapta meg. I. e. 139-ben mutatta be művét az új császár, Han Vu-ti (uralk. i. e. 141–87) udvarában. Ekkor már két fiú- és egy lánygyermeke volt.[1]

A Han állam fokozatosan szerette volna teljes mértékben hatalma alá vonni Huajnant, ezért i. e. 124-ben a királyság két területi egységét mondvacsinált ürüggyel elveszik. A fiai közötti hatalmi harc következtében elrendelt császári vizsgálat i. e. 123-ban egy lázadás terveire bukkant, így elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a letartóztatási parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben megölte magát, birtoka pedig a Han-dinasztia adminisztrációs rendszerébe Csiucsiang (九江) tartományként került be. Élettörténetét A történetíró feljegyzéseinek 118. fejezete és a Han su 44. fejezete őrizte meg.[2]

A leírások szerint Liu An már gyermekkorában kitűnt tudásvágyával, előszeretettel foglalkozott zenével és írásművészettel, ugyanakkor kevéssé vonzotta a lovaglás és a vadászat.[3]

Liu An életével kapcsolatban legendák is léteznek. A Lun-heng (論衡) 7. fejezete egy másik műre hivatkozva arról tudósít, hogy Huajnan hercege a megfelelő alkímiai módszerrel elkészített elixírt bevéve csirkéivel és kutyáival együtt halhatatlanként az égbe emelkedett.[4]

Munkássága[szerkesztés]

A Huaj-nan-ce ma ismert formájában összesen 21 fejezetből áll. Kao Ju (高誘; kb. i. sz. 160–220) a műhöz írt előszavában az olvasható, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál (Sou-csun 壽春) tartózkodó vendégek között zajlott. A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal (fang-si 方士) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák (su 術) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus klasszikusokban is éppúgy járatosak voltak, mint az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában. A mű fejezetei eredetileg különböző szerzők művei lehettek, így Liu An mintegy „főszerkesztőként" minden bizonnyal központi szerepet játszott a mű anyagának végső elrendezésében.[5]

Míg Kao Ju taoistának nevezi a Huaj-nan-cet, addig a Han su bibliográfiai fejezetének besorolása szerint az eklektikusok (ca 雜) közé tartozik. Ez utóbbi részben annak a ténynek is köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták, a topográfia, a hadászat vagy a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kósa 2013. 212. o.
  2. Kósa 2013. 212. o.
  3. Kósa 2013. 212. o.
  4. Kósa 2013. 212. o.
  5. Kósa 2013. 213. o.
  6. Kósa 2013. 214. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
  • Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Huainanzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 212-224. ISBN 978-963-284-374-2

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]