Lie Jü-kou
| Lie Jü-kou () | |
 | |
| Született | kb. i. e. 440 Csengcsou |
| Elhunyt | kb. i. e. 370 |
| Állampolgársága | Kína |
| Foglalkozása | |
| Filozófusi pályafutása | |
| Kínai filozófia Ókori filozófia | |
| Iskola/Irányzat | kínai filozófia, taoizmus |
| Családneve (姓): | Lie () 列 |
| Nemzetségneve (氏): | |
| Utóneve (名): | Jü-kou () 圄寇 / 禦寇 |
| Adott neve (字): | |
| Halotti neve (謚): | |
| Tiszteleti neve: | Lie () mester (Lie-ce () 列子) |
| Latinos neve: |
| Taoizmus |
|---|
 |
| Kínai filozófia |
| A taoizmus forrásai |
| A tao mesterei |
| Vallási élet |
| Kapcsolódási pontok más vallásokkal |
| Kapcsolódó fogalmak |
Lie Jü-kou (), illetve a közismertebb tiszteleti nevén: Lie-ce () Laoce () és Csuang-ce () mellett a korai taoizmus kiemelkedő alakja. Életéről meglehetősen kevés konkrétumot árulnak el a klasszikus források, ám annál jelentősebb a neki tulajdonított és a nevét viselő műve, a Lie-ce (), amelynek egyik fontos témája a halálhoz, az elmúláshoz való viszony. Ebben a műben, a Csuang-ce ()hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Számos történettel illusztrálja azt a nézetet, amely szerint a tao ()n (道) kívül minden a születés, a növekedés, a hanyatlás és a pusztulás fokozatait járja be. Mivel más dolgokhoz hasonlóan az ember is az ürességből származó csi ()ből (氣), illetve az ebből létrejött jin-jang () (陰陽) kettősségből keletkezett, így természetes, hogy ez a megszilárdult csi () (az ember) visszatér az ürességbe.[1]
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Lie-ce () szerint Lie Jü-kou () Cseng ()ben (鄭) élt, mestere Hu-csiu Ce-lin () (壺丘子林) és Po-hun Vu-zsen () (伯昏瞀人) volt.[m 1] Liu Hsziang () szerint a Cseng ()-beli Mu (繆) herceg uralkodásának idején élt. A 12. században már számos tudós kétségbe vonta létezését, és csak allegorikus személyként, Csuang-ce () figurájaként kezelte. De Barry és Wing Tsit-Chan szerint a neki tulajdonított művet valójában egy i. sz. 3. századi neotaoista szerző írta. Richard Wilheim nem talál alapot, hogy kételkedjék Lie-ce () történeti létezésében, Lionel Giles szerint a párhuzamos történetek a Lie-ce ()ben jobbak, mint a Csuang-ce ()ben. Sze-ma Csien () nem tesz róla említést, de olyan korábbi művekben, mint például a Si-ce () (尸子), a Csan-kuo cö (), a Lü-si csun-csiu () (呂氏春秋) vagy a Ven-ce (), bölcselőként szerepel.[2]
Műve
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Lie-ce () című művet elsőként Liu Hsziang () (i. e. 77–6) említi i. e. 14-ben, később valószínűleg erre alapozva hivatkozik rá a Han su () bibliográfiai fejezete, a Ji-ven-cse (). Ezután a szöveg következő felbukkanása a műhöz a legfontosabb kommentárt író Csang Csan ()nál (張湛; i. sz. 330–400) található meg, aki talán a szöveg kialakulásában is fontos szerepet játszott. A szöveg egésze tehát minden bizonnyal kései, de egyes részletek származhatnak a Csin ()-kor előttről.
A jelenleg ismert formájában a Lie-ce () a következő 8 fejezetből áll:
- I. Égi jelek (Tien-zsuj () 天瑞);
- II. A Sárga Császár (Huang-ti () 黃帝);
- III. A Csou ()-beli Mu király (Csou Mu-vang () 周穆王);
- IV. Konfuciusz (Csung-ni () 仲尼);
- V. Tang kérdései (Tang ven () 湯問);
- VI. Erő és sors (Li-ming () 力命);
- VII. Jang Csu () (Jang Csu () 楊朱);
- VIII. Az összefüggések magyarázata (Suo-fu () 說符).
Az első hat fejezet alapvetően taoista inspirációra születhetett, ugyanakkor a VII. fejezetben Jang Csu () tanítása található, míg a VIII. fejezet számos konfuciánus és motista elemet is tartalmaz. A Csuang-ce ()hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Az általános stilisztikai hasonlóságon túl a Lie-ce ()ben számos szövegszerű átfedés is található a Csuang-ce ()vel, 16 teljes történet és számos további részlet közös bennük.[3]
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Lásd Lie-ce () IV. 4., I. 1., II. 5., II. 14.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Kósa 2013. 225. o.
- ↑ Kósa 2013. 225. o.
- ↑ Kósa 2013. 225., 226. o.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Dobos 1994.: Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve. (Fordította: Dobos László) Budapest: Ferenczy Könyvkiadó, 1994.
- ↑ Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Liezi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 225–236. ISBN 978-963-284-374-2
