Okkerszínű tinóru
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Hemileccinum impolitum | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Okkerszínű tinóru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Okkerszínű tinóru témájú médiaállományokat és Okkerszínű tinóru témájú kategóriát. |
| Okkerszínű tinorú mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
Az okkerszínű tinóru vagy okkervargánya (Hemileccinum impolitum, korábban Boletus impolitus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjéhez, ezen belül a tinórufélék (Boletaceae) családjához tartozó faj.
Előfordulása
Júniustól szeptemberig, lomberdőben, főleg tölgyesekben növő, elég gyakori faj.
Megjelenése
Kalapja 8–15 cm átmérőjű, fiatalon gömbölyded, majd kiterül, sárgás, barnásokker, felülete sokáig szürkésen hamvas, majd lecsupaszodik.
Csöves része tönk előtt felkanyarodik, pórusai szűkek, fiatalon citrom-krómsárga, idővel olajzöldessé válik, nyomásra nem kékül.
Tönkje 5–15 cm hosszú, 2–6 cm vastag, kezdetben hasas, bunkó alakú, később hengeressé válik, töve legömbölyített, fakó, krómsárga színű, a tövénél barnás, felülete finoman szemcsés.
Húsa fiatalon kemény, később puha, fehéres, krémsárga, a tönk kérge alatt élénksárga, vágásra nem színeződik el. Kellemes szagú, de gyakran a tönkben jellegzetesen karbolszagú, édeskés ízű.
Felhasználhatósága
Ehető gomba, de a tönkjét ajánlatos levágni.
Összetéveszthetősége
Hasonló a jellegzetesen dudoros kalapú, gyökérszerűen elvékonyodó tönkű, gyertyán alatt növő, szintén ehető ragyás tinóru (B.depilatus). Összetéveszthető a kékülő húsú, kesernyés ízű, hálózatos tönkű, nem ehető kesernyés tinóruval.
Források
- Okkerszínű tinóru a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
- Természetkalauz: Gombák. Magyar Könyvklub. 1995.
