Kisprázsmár
Kisprázsmár (Toarcla, Tartlau) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Nagysink |
Rang | falu |
Községközpont | Nagysink |
Irányítószám | 507046 |
SIRUTA-kód | 40848 |
Népesség | |
Népesség | 308 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 53′ 55″, k. h. 24° 44′ 30″45.898515°N 24.741695°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 55″, k. h. 24° 44′ 30″45.898515°N 24.741695°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisprázsmár (románul: Toarcla) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Fekvése
Nagysinktől délnyugatra, Morgonda, Brulya és Nagysink közt fekvő település.
Története
Kisprázsmár környéke már a 8. században is lakott hely volt. Területén e századból származó urnasíros temetkezés nyomait tárták fel. Nevét már 1329-ben említette oklevél Tartlaw néven. Nevét szász tájszólás szerint törtelnnek ejtették. További névváltozatai: 1332–1335 között Tharcla, 1488-ban Tarlen, 1508-ban Tartlenn (Berger 66), 1760–1762 között Prázsmar, 1808-ban Prasmár, Tertlau ~ Tertlen, Toaskle, 1861-ben Prásmár, Tertle, Toaktle Sink, 1913-ban Kisprázsmár
Eleinte szabad község volt a királyi uradalomban, később a Nagysink székhez tartozott. A környék szászok lakta településeinek egyike és Nagysinkszék része volt.
Plébániája egykor az erdélyi egyházmegye szebeni dékánságához tartozott. Plébánosát 1337-ben Nycolaus néven említették. 1556-ban a hitújításkor lakói lutheránusok lettek.
A trianoni békeszerződés előtt Nagyküküllő vármegye Nagysinki járásához tartozott. 1910-ben 868 lakosából 377 német, 483 román volt, ebből 373 evangélikus, 334 görögkatolikus, 157 görögkeleti (ortodox) volt. 1996-ban lakossága már tiszta román volt.
Nevezetességek
- Alexandriai Szent Katalinról elnevezett evangélikus erődtemploma román stílusban épült, nyugati oldalán haranglábbal, karzattal és három hajóval. Eredetileg a főhajónak, és a mellékhajóknak is kazettás mennyezetük volt, csak a karzaté keresztboltozatú, bordák nélkül, az oltár félköríves, félsüveggel fedett. A torony alapzata három oldalon, három félköríves árkád segítségével befelé nyitott. Első emelete keresztboltozattal volt fedve. A főhajót a karzattól egy félköríves diadalív választja el. Kőkerítését lebontották, anyagát elhordták.
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
Források
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Magyar katolikus lexikon