Ugrás a tartalomhoz

Joe Biden

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Heringcápa (vitalap | szerkesztései) 2021. május 22., 17:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 22.) ezen a változaton alapul.
Joseph R. Biden
Hivatalos elnöki portréja (2021)
Hivatalos elnöki portréja (2021)
Az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2021. január 20.
Alelnök(ök)Kamala Harris
ElődDonald Trump
Delaware állam szenátora
Hivatali idő
1973. január 3. – 2009. január 15.
ElnökBarack Obama
Az Amerikai Egyesült Államok 47. alelnöke
Hivatali idő
2009. január 20. – 2017. január 20.
ElődDick Cheney
UtódMike Pence
Született1942. november 20. (81 éves)
Scranton, Pennsylvania
PártDemokrata
SzüleiJean Biden
Joseph Robinette Biden Sr.
HázastársaNeilia Hunter (1966–1972; elhunyt)
Jill Tracy Jacobs (1977–)
Gyermekei
Foglalkozás
Iskolái
  • Syracuse-i Egyetem (1965–1968, jogászdoktor, Syracuse University College of Law, jogrendszer)[1][2]
  • Delaware-i Egyetem (1961–1965, történettudomány, politikatudomány, BA)[2]
  • Archmere Középiskola (–1961)[3][2]
  • Garden City Collegiate
Vallásrómai katolikus
Díjak
  • Három Csillag érdemrend főtisztje
  • St. George's Order of Victory (2009. július 22.)
  • Order of Liberty (2017. január 17.)
  • Nishan-e-Pakistan
  • Hilal-e-Pakistan (2009. január 9.)
  • Ellis Island Medal of Honor (1992. április 26.)
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2004. február 5.)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (2017. január 12.)
  • Grand Cross of the Order of Boyacá (2016. november 18.)
  • Laetare Medal (2016. május 15., John Boehner)
  • Time 100 (2021)
  • Cross of Military Merit (2022. december 21., Volodimir Zelenszkij)
  • Time 100 (2022)
  • Walk of the Brave plaque (2023. február 20.)
  • Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great (2023. július 10.)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (Bellevue-palota, Frank-Walter Steinmeier, 2024. október 18.)
Joseph R. Biden aláírása
Joseph R. Biden aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph R. Biden témájú médiaállományokat.

Joseph Robinette Biden, Jr. (IPA: ˈˈd͡ʒəʊzəf ˌrɒbᵻˈnɛt ˈbaɪdən)[4] vagy röviden csak Joe Biden (Scranton, Pennsylvania, 1942. november 20.[5] –) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke,[6] beiktatására 2021. január 20-án került sor.[7] 2009. és 2017. január 20-a között az ország alelnöke volt Barack Obama elnöksége alatt.

Több mint három évtizeden keresztül volt Delaware állam szenátora, mely tisztségre 1972-ben választották meg először. Az évek során hatszor választották újra, míg 2009-ben alelnök nem lett. Elnöke volt a szenátus külpolitikai és igazságügyi bizottságának, számos kiemelkedő fontosságú törvény fűződik a nevéhez, többek között az általa előterjesztett 1994-es „büntetőjogi törvény”,[8] amit „Biden-törvény” néven is emlegetnek.

Biden az 1988-as és a 2008-as elnökválasztást megelőzően is beszállt pártja előválasztási versengésébe, de végül mindkét alkalommal visszalépett a jelöltségtől. A 2020-as amerikai elnökválasztáson Donald Trump hivatalban lévő elnök ellen indult a Demokrata Párt színeiben, és megnyerte a választást.[9] Alelnöke Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke.

Élete és pályafutása

Fiatalkora (1942–1965)

Fájl:Joe Biden age 10 (retouched).jpg
A tízéves Joe (1953)

Szülei Catherine Eugenia (Jean) Biden (születési nevén Finnegan) (1917–2010) és Joseph Robinette Biden Sr. (1915–2002).[10][11] Egy lánytestvére van, Valerie, valamint két fiútestvére, Francis és James.[5] Édesanyja ír felmenőkkel rendelkezett,[5][12][13] édesapja szülei (Mary Elizabeth Robinette és Joseph H. Biden) angol, francia és ír felmenőkkel.[5][14]

A család jómódban élt, míg Biden apja üzleti vállalkozásai sikeresen futottak Scrantonban. Az 1950-es évek gazdasági válsága miatt azonban nem talált munkát, így a család egy ideig Biden anyai nagyszüleinél kényszerült lakni.[15][16] 1953-ban Wilmingtonba, Delaware államba költöztek,[15] ahol Biden apja használtautó-kereskedéssel foglalkozott.[15][16][17]

A claymonti Archmere Középiskolában[* 1][5] halfback és wide receiver poziciókban játszott az iskolai amerikaifutball-csapatban, kimagasló teljesítménnyel,[15][18] emellett pedig baseballozott is.[15] Nem volt jó tanuló, de tehetsége volt a vezetés iránt, így a középiskolai éveiben osztályelnök volt.[5][19] 1961-ben érettségizett.[5]

Jogi egyetemi évei, korai pályafutása (1966–1972)

A newarki Delaware-i Egyetemen az első évben még futballozott,[20][21] 1965-ben pedig alapdiplomát szerzett történelem és politikatudomány szakon, valamint anglisztika minoron,[19][22] középszerű (C) minősítéssel.[23][24]

1965-ben

Biden tanulmányait a Syracuse-i Egyetem jogi karán folytatta, ahol 1968-ban diplomázott,[23][24] majd 1969-ben a delaware-i ügyvédi kamara tagja lett.[25] Elsőéves hallgató korában plágiummal vádolták, amikor egy vizsgán egy 15 oldalas cikkből öt oldalt kimásolt. Végül megengedték neki, hogy a kurzust megismételje.[26]

Diákévei alatt ötször mentették fel a vietnámi katonai szolgálat alól;[27] az utolsót 1968-ban kapta azon az alapon, hogy tizenéves korában asztmában szenvedett.[27][28]

1968-ban egy wilmingtoni ügyvédi irodánál volt ügyvédjelölt, melynek vezetője a republikánus William Prickett volt. Később úgy nyilatkozott, „republikánusnak vallottam magam”.[29][30]

Nem értett egyet az akkori delaware-i demokrata kormányzó, Charles L. Terry konzervatív faji politikájával és a liberálisabb nézeteket valló republikánus Russell W. Petersont támogatta, aki 1968-ban legyőzte Terryt.[29] A helyi republikánusok szerették volna soraikban tudni, azonban inkább függetlenként regisztrálta magát, mert nem kedvelte a republikánus elnökjelöltet, Richard Nixont.[29]

1969-ben először kirendelt védőügyvédként dolgozott, majd egy olyan ügyvédi irodánál, amelyet egy helyi aktív demokrata vezetett,[29][31] aki jelölte Bident a Demokrata Fórumba, melynek célja a párt megreformálása volt.[5] Így Biden demokrata lett.[29] Saját ügyvédi irodát hozott létre egy másik ügyvéddel közösen.[31] A társasági jog azonban nem érdekelte, a büntetőjog pedig nem fizetett jól.[15] Jövedelme kiegészítéseként ingatlankezeléssel foglalkozott.[32]

1969-ben megválasztották New Castle megye megyei tanácsába.[5][31][31][33] 1972-ig volt itt tanácstag, miközben mellette ügyvédként dolgozott.[25][34]

Biden 1973-ban

1972-ben a republikánus J. Caleb Boggs ellen indult a szenátori címért, ő volt az egyetlen demokrata, aki hajlandó volt kiállni ellene.[31] Kampányához alig volt pénze, és nem adtak sok esélyt neki a győzelemre.[15] A kampányban a családja segített, szemtől-szemben találkoztak a szavazókkal és szórólapot osztottak;[35] Delaware állam mérete miatt működhetett ez a hozzáállás.[32] Az AFL–CIO és Patrick Caddell demokrata közvélemény-kutató nyújtott neki némi segítséget.[31] Programja a következő témákra fókuszált: a vietnámi háború megszüntetése, környezetvédelem, polgárjogok, adó- és egészségügyi reform, és az általános változás szükségessége a nép elégedetlensége miatt.[31][35] A választások előtt pár hónappal még 30 százalékponton állt, de energiájának, vonzó, fiatal családjának és a szavazókhoz való érzelmi viszonyulásának köszönhetően[17] a szavazatok 50,5%-át szerezte meg.[35]

Amikor 1973-ban, harmincéves korában elfoglalta pozícióját Washingtonban, ő volt a hatodik legfiatalabb szenátor az amerikai szenátus történelmében.[36][37]

Szenátorként (1973–2009)

Biden és Jimmy Carter
Ronald Reagannel, 1984-ben

Szenátori pályafutása kezdetén Biden a fogyasztóvédelemre és a környezetvédelemre koncentrált, valamint a kormány nagyobb elszámoltathatóságát szorgalmazta.[38] Egy 1974-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy liberálisnak tartja magát a polgárjogok, szabadságjogok, az idősek problémái, valamint az egészségügy tekintetében, de konzervatívnak olyan témákban, mint az abortusz vagy a hadkötelezettség terén.[39]

Az 1970-es években Biden először támogatta a deszegregációs buszoztatást, mint az iskolai szegregáció de jure megoldását,[40] később azonban mégis a buszoztatás ellen küzdött éveken át.[41]

Szenátori pályafutása első évtizedében a fegyverzet-ellenőrzésre koncentrált.[42][43] 1975-ben lett a külpolitikai bizottság tagja.[44] Miután a kongresszus nem ratifikálta a SALT–2 egyezményt, amelyet 1979-ben Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev írt alá, Biden találkozott Andrej Gromiko külügyminiszterrel, előadta az amerikai aggályokat, és sikerült változásokat kieszközölnie az egyezmény azon kitételeinél, amelyekkel kapcsolatban a külügyi bizottságnak ellenvetései voltak.[45] Amikor a Reagan-kormány tágan kívánta értelmezni az 1972-es SALT–1 egyezményt a csillagháborús terv fejlesztéséhez, Biden az egyezmény szigorú betartása mellett volt.[42] Élesen bírálta George Shultz külügyminisztert, amiért a kormány támogatta Dél-Afrikát, az apartheid-politikájuk ellenére.[29] 1997-ben ellenzéki korelnöke lett a bizottságnak, 2001 és 2003, valamint 2007 és 2009 között pedig az elnöke volt.[46] Általában liberális internacionalista elveket vallott.[42]

Biden 1981 és 1987 között a szenátus igazságügyi bizottságának ellenzéki korelnöke volt, majd 1987 és 1995 között a bizottság elnöki posztját töltötte be.[47] Nevéhez fűződik többek között az 1994-es „büntetőjogi törvény” (Violent Crime Control and Law Enforcement Act of 1994). Ennek része volt többek között a szövetségi automatafegyver-tilalom,[48][49] amely megtiltotta az automata, illetve félautomata fegyverek polgári célra történő gyártását, ugyanakkor számos kiskaput hagyott a gyártók számára.[50] Ugyanebben a törvénycsomagban kapott helyet a nők elleni erőszakról rendelkező jogszabály is.[51] Utóbbit Biden a legjelentősebb törvényjavaslatának tartja.[52]

Biden indult az 1988-as amerikai elnökválasztáson, ahol eleinte erős jelöltnek számított.[53][54] Később azonban több botrány is történt a személye körül. Megvádolták, hogy plagizálta a brit Munkáspárt vezetője, Neil Kinnock beszédét,[55] valamint több alkalommal használt fel korábbi beszédeiben is részleteket Robert F. Kennedy, illetve John F. Kennedy és Hubert Humphrey beszédeiből.[56] Nem sokkal később került napvilágra, hogy még a jogi egyetemen forráshivatkozás nélkül idézett egy beadandóban,[57] ami miatt a kurzust meg kellett ismételnie.[58] Azt is felrótták neki, hogy valótlanságokat állított saját magáról, például hogy három diplomát szerzett, hogy ösztöndíjjal végezte a jogi egyetemet, vagy hogy az évfolyam legjobb diákjai közé tartozott.[57][59][60] Végül a botrányok miatt Biden 1987. szeptember 23-án visszalépett a jelöltségtől.[61]

1997-ben, az Air Force One fedélzetén Boszniába tartva Bill Clinton kíséretének tagjaként (jobb oldalt elöl)

1993-ban olyan rendelkezésre szavazott, mely összeegyeztethetetlennek mondta ki a homoszexualitást a katonasággal, vagyis tulajdonképpen megtiltotta a homoszexuális egyéneknek a katonai szolgálatot.[62][63][64] 1996-ban a házasságvédelmi törvény mellett voksolt, amely megakadályozta a szövetségi kormányt abban, hogy elismerje az azonos neműek házasságát.[65] (A törvényt 2015-ben alkotmányellenesnek ítélték.[66]) Ugyancsak a nevéhez fűződik az úgynevezett „drug czar” intézménye; az informálisan drug czarnak nevezett tisztviselő az, aki koordinálja és felügyeli a nemzeti kábítószer-politikát.[67]

1991-ben ellenezte az öbölháborút,[68] de 2002-ben Irak lerohanása mellett szavazott.[69] Kijelentette, hogy Szaddám Huszein igenis veszélyt jelent az amerikai nemzet számára, tehát nincs más választás, mint a beavatkozás.[70] Később „hibának” nevezte a döntését, de nem sürgette az amerikai kivonulást.[68][71] Az Irakban szolgáló katonák létszámának emelését 2007-ben nem támogatta.[68][71]

Tanácsaival segítette az Egyesült Államok katonai segélynyújtását és beavatkozását a boszniai háborúban,[42][46] politikai karrierjének egyik legnagyobb sikere volt, hogy rá tudta venni Bill Clintont a beavatkozásra.[67] Az 1999-es koszovói háborúban támogatta Jugoszlávia bombázását.[42]

A Monica Lewinsky-botrány idején Bill Clinton javára szavazott, amikor az elnököt alkotmányjogi felelősségre vonás során le akarták váltani.[72]

2008-as elnökválasztás

Bővebben: 2008-as amerikai elnökválasztás
Biden az iowai Crestonban kampányol 2007 júliusában

Biden 1992-ben nem indult az elnökválasztáson, részben azért, mert az öbölháború ellen szavazott,[73] 2004-ben pedig úgy érezte, kevés esélye lett volna a győzelemre, és szenátorként többet tehetett az országért.[74] 2007 januárjában bejelentette indulását a 2008-as választásokon.[75]

Kampánya során az iraki háborúra koncentrált, a szenátusi bizottsági múltjára, valamint a külpolitikában szerzett tapasztalataira. Elutasította a feltételezéseket, hogy külügyminiszteri posztot kaphatna,[76] és kizárólag az elnökségre összpontosított.[77] Biden azzal érvelt, hogy Obama nincs felkészülve, nincs akkora külügyi tapasztalta, mint neki, és nem az elnöki poszton kell „betanulni”.[78] Azt is állította, hogy Obama átvett néhányat az ő külpolitikai ötleteiből.[79]

Biden nehezen tudta finanszírozni a kampányát, nem nagyon sikerült az embereket a gyűléseire csábítania és nem sikerült Obamánál és Hillary Clintonnál nagyobb népszerűségre szert tennie.[80] Egyszer sem tudott két számjegyű százalékot elérni a demokrata jelöltek országos közvélemény-kutatásában. A 2008. január 3-i, első jelölőgyűlésen Iowában csak az ötödik helyet szerezte meg,[81] amit követően visszalépett a jelöltségtől.[82]

Bár Biden kampánya sikertelennek bizonyult, mégis emelte politikai tekintélyét.[83] Megváltozott Biden és Obama kapcsolata is. Bár mindketten tagjai voltak a külpolitikai bizottságnak, nem álltak közel egymáshoz. Bidennek nem tetszett Obama gyors politikai szárnyalása,[79][84] Obama pedig szócséplőnek és lekezelő modorúnak tartotta Bident.[83] 2007 során jobban megismerték egymást, Obama pedig méltányolta Biden kampánystílusát és a munkásosztálybeli szavazók körében aratott tetszését, míg Biden úgy nyilatkozott, hogy meggyőződött róla, hogy Obama a megfelelő ember a posztra.[83][84]

Alelnökként (2009–2017)

Obama és Biden

Első ciklusa

2008. augusztus 25-én fogadta el a Denverben, Colorado állam fővárosában tartott Nemzeti Demokrata Elnökjelölő Kongresszus Barack Obamát mint elnökjelöltet, és Joe Bident mint alelnökjelöltet.[85] A 2008-as választások során 365 elektori szavazattal győztek.[86][87][88] Az alelnöki poszt mellett Biden a szenátori posztra is igényt tartott még,[89] meg is választották és 2009. január 6-án megkezdte hetedik ciklusát a szenátusban, mint a legfiatalabb olyan szenátor, akit hétszer is megválasztottak.[90][91][91] Január 15-én szavazott a szenátusban utoljára, és még aznap lemondott.[92][93] Január 20-án az első római katolikus amerikai alelnök lett.[94]

Az Obama-kormányban Biden egyik feladata az iraki kérdés volt,[95] az iraki vezetésnek továbbította az amerikai vezetés elvárásait.[96] Továbbá ő felelt a válságkezelési és refinanszírozási csomag (American Recovery and Reinvestment Act – ARRA) infrastrukturális kiadásainak felügyeletéért, hogy csak olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek valóban érdemesek rá.[97] Biden úgy vélte, ebben az időszakban nem volt nagyobb korrupciós ügy ezen a területen, vagy feleslegesen elköltött támogatás, és mire 2011-ben a feladatköre véget ért, a támogatásokkal kapcsolatos csalások száma 1% alatt maradt.[96][98]

Biden vezetésével sikerült elfogadtatni a szenátussal az Új START (stratégiai fegyverzetcsökkentő) egyezményt.[99][100] 2010 decemberében Biden az arany középút szószólója volt, és ez, valamint a szenátus kisebbségi vezetőjével, Mitch McConnellel folytatott tárgyalásai meghatározók voltak abban, hogy az Obama-adminisztráció keresztül tudta vinni a kompromisszumos adócsomagját, melyben szerepelt a Bush-féle adócsökkentési terv meghosszabbítása is.[100][101] A csomagot az adókedvezményekről, a munkanélküliségi biztosítás újbóli engedélyezéséről és a munkahelyteremtésről szóló 2010. évi törvény néven iktatták be.

Az Obama-adminisztráció tagja szerint Biden a Fehér Házban a trendellenes szerepét töltötte be, aki rákényszeríti a többieket arra, hogy megvédjék az álláspontjukat.[102] Rahm Emanuel, a Fehér Ház kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy Biden segített a csoportgondolkodás kiküszöbölésében.[103]

Újraválasztása

Obama és Biden feleségeikkel az újraválasztást ünneplik

2010 októberében Biden úgy nyilatkozott, hogy Obama felkérte, maradjon az alelnökjelöltje a 2012-es választásokon is,[104] de Obama csökkenő népszerűségének fényében William M. Daley kabinetfőnök titokban közvélemény- és fókuszcsoport-kutatást végzett arról, hogy mi történne, ha Biden helyett Hillary Clintont jelölnék.[105] Az ötletet elvetették, amikor kiderült, hogy ettől nem javulna jelentősen Obama megítélése,[105] később pedig a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, Obama sosem fontolgatta Biden lecserélését.[106]

2012 májusában Biden kommunikációs hibát vétett, az Obama-adminisztráció jóváhagyása nélkül úgy nyilatkozott, hogy számára teljesen rendben van az azonos neműek házassága, miközben Obama még nem tisztázta a saját álláspontját és csak jóval később akarta bejelenteni az ügy támogatását, stratégiai szempontok miatt.[107][108][109][110][111] Az incidens azt mutatta, hogy Bidennek gondjai akadnak a kommunikációs fegyelemmel,[108] a Time magazin cikke úgy fogalmazott: Biden „legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengesége is”.[112] A Fehér Házon belüli feszült viszonyokon nem nagyon segített, hogy úgy tűnt, Biden anyagi támogatókat gyűjt a 2016-os elnökválasztáson való lehetséges indulására.[105]

Ugyanakkor Obama kampányában Bident továbbra is nagyra értékelték, mint olyan politikust, aki megtalálja a hangot a kiábrándult munkásokkal és vidéki lakosokkal, és sűrűn kellett szerepelnie a kétesélyes államokban (swing states), amikor 2012 tavaszán elkezdődött az újraválasztási kampány.[112][113] Szeptember 6-án a demokrata konvenció közfelkiáltással választotta meg alelnökjelöltnek.[114] 2012. november 6-án Obamát és Bident újraválasztották.[115]

Második ciklusa

Hivatalos alelnöki portréja, 2013

A második ciklusban Biden tovább folytatta a mintegy két évtizeddel korábban megkezdett fegyverkorlátozási törekvéseit, különösképp a 2012-es Sandy Hook iskolai lövöldözést követően. Az Obama-adminisztráció további fegyverkorlátozási javaslatokat tett,[49] de nem sikerült elfogadtatnia őket.[116]

2013-ban Biden törvényét a nők elleni erőszakról megújították. Ennek részeként továbbra is működött a Fehér Ház nők és leányok helyzetével foglalkozó tanácsa (White House Council on Women and Girls), valamint 2014 januárjában megalakult a diákokat szexuális zaklatástól védő munkacsoport (White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault) is, Valerie Jarrett és Biden társelnökletével.[117][118]

A külpolitika tekintetében Biden támogatta a szíriai ellenzék felfegyverzését.[119] 2014-ben, Irak szétesésekor újra ráirányult a figyelem a 2006-os, úgynevezett „Biden-Gelb tervre”, mely Irak föderalizációját javasolta, és egyes vélemények szerint Bidennek már akkor igaza volt.[120][121] Biden többször járt Ukrajnában, 2015 decemberében a parlamentben is beszédet tartott.[122][123] Szoros kapcsolatot ápolt a latin-amerikai államokkal is, és a második ciklusban külpolitikai fókusza főleg ez a régió volt, alelnöksége alatt 16 alkalommal járt a térségben, többször, mint bármelyik amerikai elnök vagy alelnök.[124]

2020-as elnökválasztás

Biden Philadelphiában kampányol 2019 májusában
Bővebben: 2020-as amerikai elnökválasztás

2016 és 2019 között a sajtóorgánumok gyakran említették Bident 2020-ban várható elnökjelöltként.[125]

A párton belül az első három államban súlyos vereséget szenvedett, így úgy tűnt, elveszti a jelölti posztot, de a március 3-i szuperkeddet fölényesen nyerte.[126][127] Győzelmét főként a színes bőrű, déli szavazóknak köszönhette; a nyugati államokban (a 38 milliós Kaliforniát is beleértve) ellenfele, Bernie Sanders győzedelmeskedett.[128] Bernie Sanders végül április 8-án bejelentette a kampánytól való visszalépését, így Joe Biden lett Donald Trump elnök demokrata kihívója az elnöki székért.[129]

2020 novemberében végül megnyerte a választásokat alelnökjelöltjével, Kamala Harrisszel,[9] így 2021. január 20-án iktatták be mint az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. Donald Trump nem ismerte el Biden győzelmét és választási csalásra hivatkozva hosszú ideig nem volt hajlandó átadni a pozícióját.[130][131] A vitás kérdéseket (a Trump által benyújtott pereket és a szavazatok újraszámlálását, ahol szükséges) december 8-ig kellett eldönteni az egyes államokban, de a bíróság ezeket mind elutasította, december 14-én pedig összeült az elnökválasztó testület, az elektorok leadták szavazataikat, ami alapján 306–232 arányban hivatalosan is Joe Biden lett az USA elnöke 2021-től.[132] Január 6-án a képviselőház és a szenátus közösen megszámlálta a szavazatokat, és az alelnök (Mike Pence) kihirdette a végeredményt.[133] Beiktatását követően Biden az ország legidősebb elnöke lett.[134]

Elnökként

Biden elnöki eskütétele 2021. január 20-án

Biden beiktatását követően szinte azonnal több rendeletet is aláírt. Többek között visszaléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe, moratóriumot hirdetett a kilakoltatásokra és a diákhitel visszafizetésére a koronavírus-járvány idejére, az egyes muszlim országokra vonatkozó beutazási tilalmat eltörölte, a szövetségi intézményekben kötelezővé tette a maszkviselést, leállította a Keystone XL olajvezeték építését. Arról is rendelkezett, hogy az Egyesült Államok újra csatlakozzon az Egészségügyi Világszervezethez.[135][136][137] 2021. február 4-én a Biden-adminisztráció bejelentette, hogy az Egyesült Államok megvonja támogatását a szaúdiak által végzett jemeni bombázásoktól. Biden ennek kapcsán úgy nyilatkozott: "ennek a háborúnak véget kell vetni", és hogy ez a konfliktus "humanitárius és stratégiai katasztrófát" okozott.[138]

2021. február 25-én az Egyesült Államok légicsapást hajtott végre Kelet-Szíriában, olyan területek ellen, melyekről úgy gondolták, hogy iráni támogatású milíciák tartják a kezükben. Ezzel ez az első ismert katonai offenzíva, amit Joe Biden elnöksége alatt vittek végbe.

2021. március 6-án a Szenátus elfogadta Biden 1,9 ezer milliárd dolláros koronavírus-mentőcsomagját, melynek lényege, hogy az amerikaiak többsége egyszeri közvetlen juttatásként 1400 dollárt kap, heti 300 dollár munkanélkülisegélyt kapnak, akik a pandémia miatt elveszítették a munkájukat, és 350 milliárd dollárral segíti ki a szövetségi kormányzat az államokat és önkormányzatokat, amelyeknek a válság miatt űr keletkezett a költségvetésében.[139]

Magánélete

Biden és második felesége, Jill az 1970-es években
Biden és családja a 2013-as alelnöki beiktatáson

1966-ban feleségül vette Neilia Huntert (1942–1972),[22] bár a nő szülei eleinte ellenezték kapcsolatukat Biden római katolikus vallása miatt. A New York állambeli Skaneatelesben tartották az esküvőt katolikus templomban.[140] Három gyermekük született, Beau (1969–2015), Hunter (1970–) és Naomi Christina „Amy” (1971–1972).[22]

Amikor 1972. december 18-án felesége a három gyerekkel vásárolni ment, egy utcakereszteződésnél egy teherkocsi beléjük rohant és az anya egyéves kislányával együtt meghalt.[22] A két fiú, Beau és Hunter, megsebesült,[5] de mindketten felépültek.[5] Biden fontolóra vette, hogy lemond szenátori pozíciójáról, hogy a fiaival foglalkozhasson,[17] de Mike Mansfield, a szenátusi többség vezetője meggyőzte, hogy ne tegye.[141]

Hivatala elfoglalása után, hogy fiait minden nap láthassa,[142] Biden minden nap vonattal utazott haza Washingtonból, egy irányban 90 perc volt az út. Ezt a szokását 36 éves szenátori pályafutása során végig megtartotta.[17] Ugyanakkor a baleset miatt dühös volt és megingott vallásában is,[143] nehezen tudott a munkájára koncentrálni.[144][145]

1975-ben ismerte meg második feleségét, Jill Tracy Jacobst, egy vakrandin, amit Biden bátyja szervezett.[146] 1977. június 17-én házasodtak össze New Yorkban.[147][148] Közös lányuk, Ashley Blazer 1981-ben született,[22] aki szociális munkásként és divattervezőként dolgozik.[149]

Első házasságából született fia, Beau Biden hadbíróként szolgált az iraki háborúban, majd Delaware főállamügyésze lett.[150] 2015-ben agydaganatban hunyt el.[151][152] Másik fia, Hunter Biden ügyvéd és lobbista lett.[153]

Magyar vonatkozások

1977

Tom Lantos javaslatára Biden 1977-ben járt Magyarországon, feleségével a Balatonnál töltötték a nászútjukat. Ezután Lantosékkal együtt Budapestre is ellátogattak, amelyet röviden említett az akkori Népszabadság is.[154][155]

2020

Az amerikai elnökválasztáson szinte valamennyi európai miniszterelnök Biden győzelméért állt ki, kivéve Orbán Viktort és kormányát, akik nyíltan Trumpot támogatták.[156] Sajtóorgánumok megjegyezték, hogy az olyan populista vezetők, mint a magyar vagy a lengyel miniszterelnök, Trump mögött sorakoztak fel, mert míg Biden külföldön is felszólal a demokrácia védelmében, Trump ezt nem teszi, hanem felkarolja az autokrata vezetőket.[157][158][159] Biden korábban bírálta Magyarország vezetését (Lengyelországgal együtt), hogy a totalitárius rendszerek felé halad.[160][161]

Megjegyzések

  1. ↑ egyetemi előkészítő középiskola

Jegyzetek

  1. ↑ John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  2. ↑ a b c Biographical Directory of the United States Congress (angol nyelven). United States Government Publishing Office, 1903
  3. ↑ John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  4. ↑ „Joe Biden esküt tesz, mint alelnök“. YouTube
  5. ↑ a b c d e f g h i j k Witcover, Jules. Joe Biden: A Life of Trial and Redemption. New York City: William Morrow (2010). ISBN 978-0-06-179198-7 
  6. ↑ Meg Wagner, Fernando Alfonso III, Melissa Macaya, Melissa Mahtani, Veronica Rocha and Amanda Wills: Election results live: Joe Biden wins presidency (angol nyelven). CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.)
  7. ↑ Bowman, Verity. „Joe Biden's Inauguration Day 2021: when is it, and what will it look like during coronavirus?”, The Telegraph, 2020. november 13. (Hozzáférés: 2020. november 16.) (brit angol nyelvű) 
  8. ↑ Trumpot összeesküvés-elméletekről, Bident múltbéli hibáiról kérdezték a tegnapi lakossági fórumon « Mérce (magyar nyelven). Mérce, 2020. október 16. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
  9. ↑ a b *@DecisionDeskHQ: Decision Desk HQ projects that @JoeBiden has won Pennsylvania and its 20 electoral college votes for a total of 273. Joe Biden has been elected the 46th President of the United States of America. Race called at 11-06 08:50 AM EST All Results: results.decisiondeskhq.com/2020/general/pennsylvania, 2020. november 6.
  10. ↑ Chase, Randall. „Vice President Biden's mother, Jean, dies at 92”, WITN-TV, 2010. január 9. 
  11. ↑ „Joseph Biden Sr., 86, father of the senator”, The Baltimore Sun , 2002. szeptember 3.. [2019. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 15.) 
  12. ↑ Smolenyak, Megan. „Joe Biden's Irish Roots”, Huffington Post, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. december 6.) 
  13. ↑ „Number two Biden has a history over Irish debate”, The Belfast Telegraph, 2008. november 9. (Hozzáférés: 2008. január 22.) 
  14. ↑ Smolenyak, Megan: Joey From Scranton—Vice President Biden's Irish Roots. Irish America, 2013. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  15. ↑ a b c d e f g Broder, John M.. „Father's Tough Life an Inspiration for Biden”, The New York Times , 2008. október 23. (Hozzáférés: 2008. október 24.) 
  16. ↑ a b Rubinkam, Michael. „Biden's Scranton childhood left lasting impression”, Fox News, 2008. augusztus 27. (Hozzáférés: 2008. szeptember 7.) 
  17. ↑ a b c d Almanac of American Politics, 364. o. (2008) 
  18. ↑ Frank, Martin. „Biden was the stuttering kid who wanted the ball”, The News Journal , 2008. szeptember 28., D.1. oldal. [2013. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  19. ↑ a b Taylor, Paul. See How They Run: Electing the President in an Age of Mediaocracy. Alfred A. Knopf (1990). ISBN 0-394-57059-6 
  20. ↑ Biden, Promises to Keep, pp. 27, 32–33.
  21. ↑ Fact Check: Biden's Too Tall Football Tale. firstread.nbsnews.com . [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  22. ↑ a b c d e „A timeline of U.S. Sen. Joe Biden's life and career”, San Francisco Chronicle , 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. szeptember 6.) 
  23. ↑ a b Dickenson, James R.. „Biden academic claims 'inaccurate'”, Washington Post, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. szeptember 21.) 
  24. ↑ a b Margolis, Jon. „Biden admits errors in school claims”, Chicago Tribune, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. szeptember 21.) 
  25. ↑ a b Biden, Joseph Robinette, Jr.. Biographical Directory of the United States Congress. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 19. 
  26. ↑ BIDEN ADMITS PLAGIARIZING IN LAW SCHOOL. Washington Post, 1987. szeptember 18. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  27. ↑ a b Chase, Randall. „Biden got 5 draft deferments during Nam, as did Cheney”, Newsday , 2008. szeptember 1. 
  28. ↑ Romano, Lois. „Joe Biden & the Politics of Belief”, The Washington Post , 1987. június 9. 
  29. ↑ a b c d e f Leubsdorf, Carl P.. „Biden Keeps Sights Set On White House”, The Dallas Morning News , 1987. szeptember 6. , újrakiadva: „Lifelong ambition led Joe Biden to Senate, White House aspirations”, The Dallas Morning News , 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  30. ↑ Barrett, Laurence I.. „Campaign Portrait, Joe Biden: Orator for the Next Generation”, 1987. június 22. 
  31. ↑ a b c d e f g Current Biography Yearbook 1987, p. 43.
  32. ↑ a b Palmer, Nancy Doyle. „Joe Biden: 'Everyone Calls Me Joe'”, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 4.) 
  33. ↑ Harriman, Jane. „Joe Biden: Hope for Democratic Party in '72?”, The News Journal, 1969. december 31., 3. oldal (Hozzáférés: 2019. május 1.) 
  34. ↑ „2008 Presidential Candidates: Joe Biden”, The Washington Post . [2008. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 24.) 
  35. ↑ a b c Naylor, Brian. „Biden's Road to Senate Took Tragic Turn”, National Public Radio, 2007. október 8. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.) 
  36. ↑ Youngest Senator. United States Senate. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  37. ↑ Byrd, Robert and Wolff, Wendy. Senate, 1789–1989: Historical Statistics, 1789–1992, Volume 4. Government Printing Office, 285. o. (1993) 
  38. ↑ „200 Faces for the Future”, 1974. július 15.. [2013. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  39. ↑ Kelley, Kitty. „Death and the All-American Boy”, The Washingtonian, 1974. június 1. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  40. ↑ Gadsen, Brett. Between North and South: Delaware, Desegregation, and the Myth of American Sectionalism. University of Pennsylvania Press, 214. o. (2012. október 8.). ISBN 978-0-8122-0797-2 
  41. ↑ „Here's How Deep Biden's Busing Problem Runs”, Politico, 2019. május 5. (Hozzáférés: 2019. május 5.) 
  42. ↑ a b c d e Gordon, Michael R.. „In Biden, Obama chooses a foreign policy adherent of diplomacy before force”, The New York Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  43. ↑ Current Biography Yearbook 1987, p. 45.
  44. ↑ COMMITTEE ON FOREIGN RELATIONS UNITED STATES SENATE MILLENNIUM EDITION 1816–2000. foreign.senate.gov, 71. o. (2000) 
  45. ↑ Salacuse, Jeswald W.. Leading Leaders: How to Manage Smart, Talented, Rich and Powerful People. American Management Association, 144. o. (2005). ISBN 0-8144-0855-9 
  46. ↑ a b Almanac of American Politics 2008, p. 365.
  47. ↑ Previous Committee Chairmen. senate.gov. (Hozzáférés: 2020. november 10.)
  48. ↑ Fifield, Anna. „Biden faces key role in second term”, Financial Times , 2013. január 4. 
  49. ↑ a b Scherer, Michael. „The Next Gun Fight”, 2013. január 28. 
  50. ↑ Újra ölt Amerika kedvenc puskája. Index.hu, 2016. június 13. (Hozzáférés: 2020. november 12.)
  51. ↑ Finley, Bruce. „Biden: Men who don't stop violence against women are "cowards"”, The Denver Post , 2014. szeptember 19.. [2015. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  52. ↑ Domestic Violence. United States Senate. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 9.)
  53. ↑ Dionne Jr., E. J.. „Biden Joins Campaign for the Presidency”, The New York Times , 1987. június 10. 
  54. ↑ Toner, Robin. „Biden, Once the Field's Hot Democrat, Is Being Overtaken by Cooler Rivals”, The New York Times , 1987. augusztus 31. 
  55. ↑ Dowd, Maureen. „Biden's Debate Finale: An Echo From Abroad”, The New York Times , 1987. szeptember 12. 
  56. ↑ Dowd, Maureen. „Biden Is Facing Growing Debate On His Speeches”, The New York Times , 1987. szeptember 16. 
  57. ↑ a b Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Plagiarism in School But Says It Was Not 'Malevolent'”, The New York Times , 1987. szeptember 18. 
  58. ↑ May, Lee. „Biden Admits Plagiarism in Writing Law School Brief”, Los Angeles Times , 1987. szeptember 18. 
  59. ↑ Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Errors and Criticizes Latest Report”, The New York Times , 1987. szeptember 22. 
  60. ↑ 1988 Road to the White House with Sen. Biden. C-SPAN via YouTube, 2008. augusztus 23. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  61. ↑ Dionne Jr., E. J.. „Biden Withdraws Bid for President in Wake of Furor”, The New York Times , 1987. szeptember 24. 
  62. ↑ govinfo. govinfo.gov . (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  63. ↑ „Joe Biden Has Tense Exchange Over L.G.B.T.Q. Record”, The New York Times, 2019. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. április 15.) 
  64. ↑ A. Del, Jose: Sanders attacks Biden's record on gay rights and women's issues. Washington Post . (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  65. ↑ U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 104th Congress—2nd Session. senate.gov . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  66. ↑ Supreme Court rules states must allow same-sex marriage. CNN . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  67. ↑ a b Az enyhén rasszista ingázó. index.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  68. ↑ a b c „Joe Biden respected—if not always popular—for foreign policy record”, Los Angeles Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  69. ↑ HawkDown „Even before Obama announced his run for president, Biden was warning that Afghanistan, not Iraq, was the 'central front' in the war against Al Qaeda, requiring a major U.S. commitment. 'Whatever it takes, we should do it,' Biden said in February 2002.” 
  70. ↑ Russert, Tim. „MTP Transcript for April 29, 2007”, Meet the Press, NBC News, 2007. április 29., 2. oldal 
  71. ↑ a b Kessler, Glenn. „Biden Played Less Than Key Role in Bosnia Legislation”, The Washington Post , 2008. október 7. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  72. ↑ „How the senators voted on impeachment”, CNN, 1999. február 12. 
  73. ↑ Almanac of American Politics 2008, p. 366.
  74. ↑ „Sen. Biden not running for president”, CNN, 2003. augusztus 12. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.) 
  75. ↑ Balz, Dan. „Biden Stumbles at the Starting Gate”, The Washington Post, 2007. január 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  76. ↑ „A Candidate For Secretary Of State”, The New York Observer , 2007. június 12.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  77. ↑ „Biden says he wouldn't be secretary of state”, Milwaukee Journal Sentinel , 2007. november 30., 12A. oldal 
  78. ↑ „Transcript: The Democratic Debate”, ABC News, 2007. augusztus 19. (Hozzáférés: 2008. szeptember 24.) 
  79. ↑ a b Traub, James. „After Cheney”, 2009. november 24., MM34. oldal 
  80. ↑ Conventions 2008: Sen. Joseph Biden (D). National Journal, 2008. augusztus 25. [2008. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  81. ↑ Iowa Democratic Party Caucus Results. Iowa Democratic Party. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.)
  82. ↑ Murray, Shailagh. „Biden, Dodd Withdraw From Race”, The Washington Post, 2008. január 4. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) 
  83. ↑ a b c Game Change: Obama and the Clintons, McCain and Palin, and the Race of a Lifetime. New York: HarperCollins (2010). ISBN 978-0-06-173363-5 
  84. ↑ a b Wolffe, Renegade, p. 218.
  85. ↑ Gray, Alan. „Democrats Formally Nominate Barack Obama for U.S. Presidency”, NewsBlaze, 2008. augusztus 29. 
  86. ↑ „Barack Obama wins presidential election”, CNN, 2008. november 4. (Hozzáférés: 2008. november 5.) 
  87. ↑ Franke-Ruta, Garance. „McCain Takes Missouri”, The Washington Post , 2008. november 19. (Hozzáférés: 2008. november 19.) 
  88. ↑ „President—Election Center 2008”, CNN (Hozzáférés: 2008. november 19.) 
  89. ↑ Chase, Randall. „Biden Wages 2 Campaigns At Once”, Fox News, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) 
  90. ↑ Nuckols, Ben. „Biden wins 7th Senate term but may not serve”, USA Today , 2008. november 4. (Hozzáférés: 2009. február 6.) 
  91. ↑ a b Gaudiano, Nicole. „A bittersweet oath for Biden”, The News Journal, 2009. január 7.. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 7.) 
  92. ↑ Turner, Trish. „Senate Releases $350 Billion in Bailout Funds to Obama”, Fox News, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. január 25.) 
  93. ↑ Becker, Bernie. „Biden and Clinton Say Goodbye to Senate”, The New York Times , 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. január 25.) 
  94. ↑ Vice-President Elect Biden Bids Farewell to Senate. WBOC, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  95. ↑ Osnos, Evan. „Breaking Up: Maliki and Biden”, The New Yorker, 2014. augusztus 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  96. ↑ a b Cummings, Jeanne. „Joe Biden, 'the skunk at the family picnic'”, The Politico, 2009. szeptember 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 17.) 
  97. ↑ Scherer, Michael. „What Happened to the Stimulus?”, Time, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 8.) 
  98. ↑ Travers, Karen. „'Sheriff Joe' Biden Touts Recovery Act Success—and Hands Over His Badge”, ABC News, 2011. február 17.. [2011. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 19.) 
  99. ↑ „Joe Biden expands role as White House link to Congress”, Politico , 2010. december 9. (Hozzáférés: 2010. december 10.) 
  100. ↑ a b Cooper, Helene. „As the Ground Shifts, Biden Plays a Bigger Role”, The New York Times , 2010. december 11. (Hozzáférés: 2010. december 13.) 
  101. ↑ „Biden and G.O.P. Leader Helped Hammer Out Bipartisan Tax Accord”, The New York Times , 2010. december 7. (Hozzáférés: 2010. december 8.) 
  102. ↑ Baker, Peter. „Biden and Obama's 'Odd Couple' Relationship Aged Into Family Ties”, The New York Times, 2019. április 28. (Hozzáférés: 2020. április 26.) 
  103. ↑ Leibovich, Mark. „Speaking Freely, Biden Finds Influential Role”, The New York Times, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 31.) 
  104. ↑ Stolberg, Sheryl Gay. „Vice President Tries to Energize Democrats”, The New York Times , 2010. október 12. (Hozzáférés: 2010. október 14.) 
  105. ↑ a b c Martin, Jonathan. „Book Details Obama Aides' Talks About Replacing Biden on 2012 Ticket”, The New York Times , 2013. október 31. 
  106. ↑ Allen, Jonathan. „W.H.: Obama never considered dropping Joe Biden”, Politico , 2013. november 1.. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. november 3.) 
  107. ↑ Parsons, Christi. „Biden 'comfortable' with equal rights for gays who wed”, Los Angeles Times , 2012. május 6. (Hozzáférés: 2012. május 8.) 
  108. ↑ a b Leibovich, Mark. „For a Blunt Biden, an Uneasy Supporting Role”, The New York Times , 2012. május 8., 1. oldal 
  109. ↑ „AP source: Biden apologizes to Obama over comments”, Fox News, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. május 16.) 
  110. ↑ Thrush, Glenn. „Politico e-book: Obama campaign roiled by conflict”, Politico , 2012. augusztus 20. 
  111. ↑ Thursh, Glenn. „6 hidden fault lines in President Obama's campaign”, Politico , 2012. augusztus 23. 
  112. ↑ a b Scherer, Michael. „Mo Joe”, 2012. június 11., 26–30. oldal 
  113. ↑ Von Drehle, David. „Let There Be Joe”, 2012. szeptember 10., 41–43. oldal 
  114. ↑ Siegel, Elyse. „Beau Biden Speech Kicks Of Motion To Nominate Father Joe Biden For Vice President”, Huffington Post, 2012. szeptember 6. 
  115. ↑ „Obama defeats Romney to win second term, vows he has 'more work to do'”, Fox News, 2012. november 7. 
  116. ↑ Weisman, Jonathan. „Senate Blocks Drive for Gun Control”, The New York Times , 2013. április 17. 
  117. ↑ Rape and sexual assault: A renewed call to action. The White House, 2014. január 1. [2016. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  118. ↑ obamawhitehouse.archives.gov (January 22, 2014). "Memorandum: Establishing White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault". Sajtóközlemény. Elérés: June 10, 2014.
  119. ↑ Friedersdorf, Conor. „Who to Blame If Arming the Syrian Rebels Goes Wrong”, The Atlantic, 2014. szeptember 18. 
  120. ↑ Gerstein, Josh. „Was Joe Biden right?”, Politico , 2014. június 13. (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.) 
  121. ↑ Kitfield, James. „Turns Out, Joe Biden Was Right About Dividing Iraq”, 2014. január 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.) 
  122. ↑  Joe Biden english speech in Ukraine's parliament in Kiev. (Hozzáférés ideje: December 8, 2015.)
  123. ↑ U.S. Vice President Joe Biden's Dec. 8 speech to Ukraine's parliament (VIDEO, TRANSCRIPT). kyivpost.com, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2015. december 8.)
  124. ↑ Paz, Christian. „The Biden Doctrine Begins With Latin America”, The Atlantic, 2020. október 26. (Hozzáférés: 2020. november 15.) 
  125. ↑ Facebook; Show more sharing: Obama retaliates against Russia over election meddling (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
  126. ↑ Trump izgulhat a demokraták legnépszerűbb jelöltje miatt. 24.hu. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  127. ↑ Sanders nyerte az újabb demokrata előválasztást (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  128. ↑ Amerikai elnökválasztás: Biden délen nyert, Sanders nyugaton (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  129. ↑ Ember, Sydney. „Bernie Sanders Drops Out of 2020 Democratic Race for President”, The New York Times, 2020. április 8. (Hozzáférés: 2020. április 8.) 
  130. ↑ „Joe Biden elected president”, CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.) 
  131. ↑ „US Election 2020: Joe Biden wins the presidency”, BBC News, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.) 
  132. ↑ Az elektori kollégium megerősítette Joe Biden győzelmét. Telex, 2020. december 15.
  133. ↑ US voters have spoken: What’s next to make it official?. AP news. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  134. ↑ Biden Set To Become The Oldest President In U.S. History. Forbes. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  135. ↑ Biden a beiktatása után rögtön rendeletekkel kezdett, Trump több intézkedését visszacsinálta. Telex. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  136. ↑ Biden's first act: Orders on pandemic, climate, immigration. AP NEWS , 2021. január 20. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  137. ↑ Biden signs executive actions on COVID, climate change, immigration and more (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com . (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  138. ↑ Biden ending US support for Saudi-led offensive in Yemen. AP NEWS, 2021. február 4. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  139. ↑ Zrt, HVG Kiadó: Elfogadta a szenátus Biden 1,9 ezer milliárd dolláros mentőcsomagját (magyar nyelven). hvg.hu, 2021. március 6. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  140. ↑ Biden, Promises to Keep, pp. 32, 36–37.
  141. ↑ Levey, Noam M.. „In his home state, Biden is a regular Joe”, Los Angeles Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. szeptember 7.) 
  142. ↑ Pride, Mike. „Biden a smart guy who has lived his family values”, Concord Monitor , 2007. december 1.. [2007. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 4.) 
  143. ↑ Biden, Promises to Keep, p. 81
  144. ↑ Bumiller, Elisabeth. „Biden Campaigning With Ease After Hardships”, The New York Times , 2007. december 14. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.) 
  145. ↑ „On Becoming Joe Biden”, Morning Edition, NPR, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.) 
  146. ↑ Seelye, Katharine Q.. „Jill Biden Heads Toward Life in the Spotlight”, The New York Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.) 
  147. ↑ Dart, Bob. „Bidens met, forged life together after tragedy”, Orlando Sentinel , 2008. október 24. 
  148. ↑ Biden, Promises to Keep, p. 117
  149. ↑ „Ashley Biden and Howard Krein”, The New York Times , 2012. június 3., ST15. oldal 
  150. ↑ Cooper, Christopher. „Biden's Foreign Policy Background Carries Growing Cachet”, The Wall Street Journal , 2008. augusztus 20., A4. oldal (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  151. ↑ Helsel, Phil. „Beau Biden, Son of Vice President Joe Biden, Dies After Battle With Brain Cancer”, NBC News, 2015. május 31. (Hozzáférés: 2019. december 30.) 
  152. ↑ Kane, Paul. „Family losses frame Vice President Biden's career”, The Washington Post , 2015. május 31. (Hozzáférés: 2019. december 30.) 
  153. ↑ Evans, Heidi. „From a blind date to second lady, Jill Biden's coming into her own”, Daily News , 2008. december 28. (Hozzáférés: 2009. január 3.) 
  154. ↑ Biden, Lantos és a Balaton. Népszava. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  155. ↑ (1977. augusztus 11.) „Amerikai szenátor budapesti látogatása”. Népszabadság 35 (188), 4. o.  
  156. ↑ HVG: Fülke az amerikai elnökválasztásról: ebből politikai purparlé lesz
  157. ↑ Opinion | Trump hosting Hungary's Victor Orban will only encourage the global far right (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. január 24.)
  158. ↑ Sándor, Zsíros: Orbán és Kaczyński megbánhatja Trump támogatását (magyar nyelven). euronews, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 6.)
  159. ↑ VOA News: Why Biden Win Would Pose Problem for Central Europe's Populist Leaders
  160. ↑ portfolio: Joe Biden: látjuk, mi történik Fehéroroszországban, Lengyelországban és Magyarországon
  161. ↑ The Washington Post: The world’s populists are losing their White House ally, but global Trumpism is far from over, 2020/11/07

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joe Biden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kapcsolódó szócikkek


Elődje:
Donald Trump 		Utódja:
hivatalban

Sablon:USA alelnokok

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joe_Biden&oldid=23887451”