Ugrás a tartalomhoz

Herczeg Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 15., 22:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Herczeg Klára
SzületettWeiss Klára
1906. október 13.
Budapest
Elhunyt1997. augusztus 6. (90 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszobrász,
éremművész
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1924–1928)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1960)
SírhelyeFarkasréti temető (1/1-1-41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Herczeg Klára témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Herczeg Klára (született: Weiss Klára) (Budapest, 1906. október 13.Budapest, 1997. augusztus 6.) Munkácsy-díjas magyar szobrász- és éremművész

Élete

19211923 között Bécsben, majd 19241928 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Kisfaludi Strobl Zsigmond diákja volt. 19301933 között magániskolában tanult Párizsban.

1925-ben, főiskolás korában szerepelt először kiállításon. 19291930 között Berlinben tartózkodott, kisplasztikákat készített a Rosenthal porcelángyár számára.[1] Párizsból, ahol 1930-tól élt és munka mellett mintázást tanult Charles Despiau magániskolájában, 1933-ban hazatért Budapestre. 1939-ben néhány hónapot Londonban töltött. Az 1950-es évek elejétől kisplasztikákat és monumentális műveket alkotott. Szobrai – zsánerek, portrék, politikai emlékművek – egy nézőpontra készült, statikus kompozíciók. Néhány kisplasztikáját a Herendi Porcelángyár sokszorosította. Az 1960-as évek közepén néhány hetet Koppenhágában töltött, dán porcelángyárak számára készített modelleket. Az 1960-as évek végétől alkotta az életművében jelentős szerepet betöltő irodalmi, képzőművészeti, zenei ihletésű vagy mitológiai, bibliai témát feldolgozó, részletgazdag mintázású érmeit, kisplasztikáit. Hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.

Herczeg Klára sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1/1-1-41.

Díjai

Műveiből

Köztéri művei

  • Sarlós lány (bronz, 1951, Budapest)
  • Korsós lány (Vízöntő lány) (kő, 1955, Pereces)
  • Anyák napi üdvözlet (Anyák napja-dombormű) (kő, 1956, Budapest, Kerepesi úti lakótelep)
  • Gyermeknap (dombormű, kő, 1956, Budapest)
  • Körtánc (Játszó gyermekek) (dombormű, terrakotta, 1958, Törökszentmiklós)
  • Labdázók (Kosárlabdázó lányok) (Varga Lászlóval, alumínium, 1957, Budapest, XIV. ker., Népstadionkert)
  • Család (kő, 1957, Inota, lakótelep)
  • Landler Jenő (dombormű, márvány, 1959, Nagykanizsa)
  • Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1959, Kecskemét - lebontották)
  • Kislány galambbal (alumínium, 1960, Győrszentiván)
  • Mikszáth Kálmán mellszobra (bronz, 1962, Balassagyarmat)
Mikszáth Kálmán mellszobra Mohorán.
  • Olvasó kislány (Ülő kislány könyvvel) (kő, 1963, Szentes)
  • Anyám síremléke (kő, bronz relief, 1962, Budapest, Farkasréti temető)
  • Gizi síremléke (műkő, 1962, Budapest, Farkasréti temető)
  • Leány szőlőfürttel (haraszti mészkő, 1964, Eger, Hadnagy úti lakótelep)
  • Kövön ülő (Támaszkodó lány) (kő, 1967, Pálfa)
  • Leány hegedűvel (haraszti mészkő, 1965, Felsőszentiván, Művelődési Ház)
  • Faültető (bronz, 1969, Gödöllő)
  • Landler Jenő (dombormű, bronz, 1969, Budapest - lebontották)
  • Munkásmozgalmi harcosok (Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor) emlékműve Farkas Aladárral és Olcsai-Kiss Zoltánnal, ~ Landler alakját mintázta meg] (1969, Budapest, VIII. ker., Kun Béla tér, ?)
  • Fiatal leány tejesköcsöggel (Leány korsóval) (kő, 1970, Borsodivánka)
  • Bagi Ilona-emléktábla (dombormű, bronz, 1971, Budapest, XX. ker., Kossuth tér 35.)
  • Olvasó fiú (Tanuló) (kő, 1975, Pápa)
  • Hunyadi János (bronz, 1978, Mezőkovácsháza)
  • József Attila (bronz, 1979, Makó, József Attila Gimnázium)
  • Mikszáth Kálmán mellszobor (bronz, 1979, Mohora)
  • Reviczky Imre ezredes emléktábla (dombormű, bronz, 1981, Budapest, II. ker., Mandula u. 25.)
  • Hollós Korvin Lajos mellszobor (bronz, 1985, Budapest, III. ker., Békásmegyer)
  • Öcsi szobor (kő, bronz, 1988, Makó)
  • Örök láng - Feleki László síremléke (kő, bronz, 1990, Budapest).
A makói Öcsi-szobor

Egyéni kiállításai

Válogatott csoportos kiállításai

Vizet öntő nő című szobra Miskolc-Perecesen.
  • 1925 • Nemzeti Szalon, Önarckép című portréja
  • 1932 • LXXIX. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1937 • Világkiállítás, Párizs
  • 1938 • Világkiállítás, New York
  • 1942 • II. csoportkiállítás, Alkotás Művészház, Budapest
  • 1947 • A Magyar Képzőművészek Szabadszervezete kiállítása, Alkotás Művészház, Budapest
  • 1950-től 1968-ig • Rendszeres kiállítója a Magyar Képzőművészeti Kiállításnak a budapesti Műcsarnokban, Budapest
  • 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
  • 1958 • Kortárs magyar festészeti, szobrászati, grafikai kiállítás, Zaal Wynen, Antwerpen
  • 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1962-től • Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
  • 1965 • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1965 • A Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1967-től • Országos Kiplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1973 • Budapest és az éremművészet, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
  • 1975 • Köztulajdon 1945-1975, Műcsarnok, Budapest
  • 1977-től • Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron
  • 1978 • Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
  • 1981 • Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
  • 1984 • Országos Képzőművészeti Kiállítás '84, Műcsarnok, Budapest
  • 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest
  • 1988 • II. Országos Faszobrászati kiállítás, Gábor A. Művelődési Központ, Nagyatád
  • 1989 • Téli Tárlat '89, Műcsarnok, Budapest.

Művek közgyűjteményekben

Jegyzetek

  1. A Claire Weiss szignó keresett márkaneve lett a Rosenthal cégnek.

Források

  • Artportál.hu
  • Herczeg Klára szobrász, Munkácsy-díjas. Szerk.: Kovács Ida. Budapest, 1996. 56 oldal