Reviczky Imre
| Reviczky Imre | |
 | |
| Született | 1896. november 4.[1] Bánóc |
| Elhunyt | 1957. február 16. (60 évesen)[1] Pitești |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | Világ Igaza díj (1965. február 16.)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Reviczky Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Reviczky Imre (Bánóc, 1896. november 4. – Budapest, 1957. február 16.) alezredes, zászlóaljparancsnok, Világ Igaza.
Élete[szerkesztés]
Felvidéki nemesi családból származott. A nagyváradi Honvéd és Hadapród Iskola elvégzése után bátyjaihoz hasonlóan az I. világháború harcterein szolgált.
1942 áprilisában alezredes, a keleti fronton zászlóaljparancsnok, majd rövidesen visszarendelték a pótkeret állományához. Nyíregyházán, majd Nagybányán szolgált, ott a X. közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka lett.
Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozott parancsnoksága alá. Javított a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltotta a bántalmazást, 1944-ben elősegítette a román századok szökését. Több ezer zsidót hívott be 1944-ben munkaszolgálatra, 18 éven aluliakat és 48 éven felülieket is, megmentve ezáltal őket a deportálástól.[2] A nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházba zárták.
1945 után ezredessé léptették elő. 1950. február 1-jén elbocsátották a hadseregből, 1952-ben megfosztották nyugdíjától. 75%-os hadirokkant létére Budapesten egy TÜKER-pincében szénlapátolással kereste kenyerét. Rehabilitálásának szükségességét a romániai “Előre” követelésére az “Esti Budapest” vetette föl 1956-ban. Ennek nyomán – alig néhány nappal a magyar forradalom kitörése előtt – a kormányszervek elismerték hősiességét, és visszaadták 1950-ben megvont nyugdíját. Ez már elég későn következett be, mivel 1957 elején meghalt. Sírjánál a katolikus egyházi szertartás és katonai tiszteletadás mellett rabbi is búcsúztatta, az igazi elismerést azonban csak halála után kapta. 1965-ben a Jad Vasem posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette.[3]
Emléke[szerkesztés]
- Magyarországon és Izraelben utcákat neveztek el róla
- A jeruzsálemi Jad Vasem kertjében nevét viselő fát ültettek a tiszteletére
- 1981-ben emléktáblát helyeztek el utolsó lakhelyén, a Budapest, II. kerület, Mandula utca 25. sz. alatti ház falán (Herczeg Klára szobrászművész alkotása)[4]
- 2004-ben Nagybányán emléktáblát helyeztek el a háború időszakában munkaszolgálatosok által épített veresvízi templom falán
- 2018. augusztus 1-én Óbuda Önkormányzata emlékkövet állított emlékére
Irodalom[szerkesztés]
- 2010 Deák István: Tisztesség és becsület a II. világháborúban. História 2010/8, 12-18.
- 2007 Reviczky Imre m. kir. ezredes a „Világ Jámbora”
- 1985 Reviczky Ádám: Vesztes háborúk – megnyert csaták – Emlékezés Reviczky Imre ezredesre ('Tények és Tanúk' könyvsorozat)
- 1992-ben a könyv „Wars lost, battles won“ címen angolul is megjelent
- 1963 Új Élet 19/12, 5;
- 1965 Új Élet 21/24, 4.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ Reviczky Imre története a Jad Vasem honlapján Archiválva 2015. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015. április 17.)
- ↑ Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
- ↑ Emléktáblája Budapesten
.png){kind=small}
