Erwin Schrödinger

Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger
Életrajzi adatok
Született	1887. augusztus 12. Bécs-Erdberg
Elhunyt	1961. január 4. (73 évesen) Bécs
Sírhely	Alpbach
Ismeretes mint	Erwin Scrödinger
Nemzetiség	osztrák, ír
Házastárs	Annemarie Bertel
Szülei	Rudolf Schrödinger
Gyermekek	Ruth Braunizer
Iskolái	Oxfordi Egyetem Bécsi Egyetem Akademisches Gymnasium
Szakmai kitüntetések
Matteucci-érem (Csandrasekhar Venkat Ráman, 1927, Enrico Fermi) Max Planck-érem (Louis de Broglie, 1937, Werner Heisenberg) fizikai Nobel-díj (James Chadwick, Paul Dirac, 85 166 kr, 1933, Werner Heisenberg) Erwin Schrödinger Prize (1956) A művészetek és a tudományok érdemrendje Haitinger Prize (1920) Prix Paul Doistau-Émile Blutet de l’Information Scientifique (2005) Amerikai Fizikai Társaság tagja Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1957) Bécs Város Díja a Természettudományokért (1956) Foreign Member of the Royal Society (1949. május 12.) Pour le Mérite
Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger témájú médiaállományokat.

Schrödinger sírja Alpbachban

Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger (Bécs-Erdberg, 1887. augusztus 12. – Bécs, 1961. január 4.) Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja. Kiemelkedő munkát végzett a statisztikus fizikában, a kvantumelméletben, a relativitáselméletben és a biofizikában.

Élete

Apja, a katolikus Rudolf Schrödinger, viaszosvászon-készítő, botanikus, anyja, az evangélikus Georgine Emilia Brenda, Alexander Bauernek, a Technische Hochschule kémiaprofesszorának a lánya volt. 1898-ban beiratkozott az Akademisches Gymnasiumba. 1906–1910 között Bécsben tanult Franz Serafin Exner és Friderich Hasenöhr keze alatt. Kísérleti munkát is folytatott Friedrich Kohlrauschsal. 1911-ben Exner asszisztense lett.

Schrödinger 1914-ben habilitált (venia legendi). 1914-től 1918-ig hivatásos tisztként vett részt a háborúban az osztrák erődtüzérség kötelékében (Görz, Duino, Sistiana, Prosecco, Bécs). 1920. április 6-án feleségül vette Annemarie Bertelt. 1920-ban Max Wien asszisztense lett Jénában. 1920 szeptemberében rendkívüli professzor lett Stuttgartban, majd 1921-ben rendes professzorrá nevezték ki Breslauban (magyar nevén Boroszló, ma Wrocław).

1926-ban a Zürichi Egyetemre ment. 1926 januárjában publikálta az Annalen der Physikben cikkét („Quantisierung als Eigenwertproblem” [A kvantálás mint sajátértékprobléma]) a hullámmechanikáról, amit ma Schrödinger-egyenletként ismerünk. Ebben a cikkben a hullámegyenletet időfüggetlen rendszerekre vonatkoztatta és megmutatta, hogy az helyes energia-sajátértékeket ad a hidrogénszerű atomok esetén. Ezt az egyenletet általánosan a 20. század egyik legnagyobb eredményének tartják, ami forradalmat idézett elő a fizikában és a kémiában. Egy második cikket is publikált, mindössze négy hét múlva, ami megoldotta a harmonikus kvantumoszcillátort, a merev rotort és a kétatomos molekulát, valamint új levezetést adott a Schrödinger-egyenletre. Egy harmadik májusi cikkben megmutatta, hogy az ő megközelítése és Heisenbergé ekvivalens és megadta a Stark-effektus kezelését. A sorozat negyedik cikke megmutatta, hogyan lehet kezelni az időben változó rendszereket, mint például a szórásproblémákat. Ezek a cikkek voltak karrierjének központi elemei, és a fizikusközösség azonnal nagy jelentőségűeknek fogadta el őket.

1927-ben csatlakozott Max Planckhoz a berlini Humboldt Egyetemen. 1933-ban a náci antiszemitizmus miatt elhagyta Németországot. Az Oxfordi Egyetemen a Magdalen College Fellow-ja lett. Nem sokkal érkezése után Paul Dirackal együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. A szerződéses idejét Oxfordban nem töltötte ki, nem konvencionális élete (két nővel élt) nem talált megértésre. 1934-ben a Princetoni Egyetemen tartott előadásokat, ahol állandó pozíciót ajánlottak neki, de ő nem fogadta el. Valószínűleg megint az okozott problémát, hogy házat keresett saját maga, felesége és barátnője számára. Állást ajánlottak neki az edinburghi egyetemen, de a vízum késedelme miatt végül a grazi Egyetemen fogadott el egy másikat, 1936-ban.

1938-ban, miután Hitler elfoglalta Ausztriát, problémái támadtak Németországból távozása és ismert náciellenes álláspontja miatt. Kiadott egy közleményt, amelyben visszavonta ezt az álláspontot, amit utóbb megbánt és személyesen kért érte elnézést Einsteintől. Mindenesetre ez a közlemény nem nyugtatta meg teljesen az új hatalmat, és az egyetem politikai megbízhatatlanság címén elbocsátotta állásából. Zaklatták és megtiltották neki, hogy elhagyja az országot, de ő feleségével Olaszországba szökött. Innen vendégtanárként Oxfordba és a belgiumi Gent egyetemére ment.

1940-ben meghívták Dublinba, hogy segítsen felállítani a Dublin Institute for Advanced Studiest. Az Elméleti Fizikai Iskola igazgatója lett, tizenhét évig ott maradt, elnyerve közben az ír állampolgárságot. Mintegy 50 további cikket írt, amelyekkel megpróbálta megközelíteni az egyesített térelméletet.

1944-ben megírta a Mi az élet?-et, ami a negentrópiát tárgyalja és egy összetett molekula fogalmát, ami az elő szervezetek genetikai kódját hordozza. James D. Watson emlékiratai (DNS, Az élet titka.) szerint Schrödinger könyve adta neki a lökést, hogy a géneket kutassa, ami a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezéséhez vezetett. Hasonlóképpen Francis Crick leírja önéletrajzi könyvében (What Mad Pursuit), milyen hatással voltak rá Schrödinger spekulációi arról, hogy a genetikai információkat esetleg molekulák tárolhatják. Schrödinger 1955-ös nyugdíjba vonulásáig maradt Dublinban. Ezalatt hű maradt egyedi szenvedélyéhez, botrányos esetek történtek diákokkal, és két ír nőtől született gyereke. Élethossziglani érdeklődést tanúsított a hindu filozófia egyik fő ága, a Védánta iránt, és azon a lehetőségen gondolkodott, hogy az egyéni tudat csak az univerzumot átjáró egységes tudat egyik megnyilvánulása.

1956-ban visszatért Bécsbe. Az Energia Világkonferencia egyik fontos előadásán elutasította, hogy a atomenergiáról beszéljen, mert szkeptikus volt vele kapcsolatban, és inkább egy filozófiai előadást tartott. Ebben az időben Schrödinger elfordult a kvantummechanika fő vonalától, a hullám-részecske kettősségtől és a hullámtermészet egyedüli voltát támogatta, sok vitát kiváltva.

Halála és emlékezete

Schrödinger 73 évesen, 1961-ben halt meg Bécsben, tuberkulózisban. Alpbachban temették el. A hatalmas Schrödinger-krátert a Hold túlsó oldalán halála után nevezte el róla a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU). Egy időben Schrödinger arcképe díszítette az ezerschillinges bankjegyet Ausztriában. 2013. augusztus 12-én a Google kereső egy ún. google doodle emléklogóval tisztelgett a tudós előtt.

Magyarul megjelent művei

• Válogatott tanulmányok; vál., szerk. Tőrös Róbert, ford. Nagy Imre; Gondolat, Bp., 1970
• Erwin Schrödinger válogatott írásai; vál., előszó Szegedi Péter; Typotex, Bp., 2014 (Principia philosophiae naturalis)

Kapcsolódó szócikkek

• Schrödinger macskája
• Schrödinger-egyenlet

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Erwin Schrödinger témájú médiaállományokat.

• Fizikai Szemle 1987/4. 122. o.
• Életrajza
• Sulinet tudásbázis
• További alpbachi fotók (sírjáról is) a Panoramio-ban