EULEX

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az EULEX misszió hivatalos logója
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Az EULEX logó a misszió hivatalos weboldalán
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Az EULEX misszió vezetője, Yves de Kermabon

Az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban vagy EULEX Koszovó az Európai Unió tervezett rendőri és polgári missziója Koszovóba. A misszió elvileg az ENSZ BT 1244. számú határozata értelmében létrehozandó nemzetközi közigazgatási misszió folytatása lenne, habár Oroszország (az ENSZ BT állandó tagja) és Szerbia is a nemzetközi jogba ütközőnek tartja a missziót és mindaddig akadályozzák a misszió bevetését, amíg Szerbia feltételeit nem teljesítették.[1] A koszovói vezetők szintén elutasítják az ENSZ határozatát és az EULEX bevetését, mivel az EU és Belgrád közötti konzultációban nem vehettek részt és álláspontjuk szerint a misszió így megsérti Koszovó (egyoldalúan kikiáltott) függetlenségét.[2]

A misszió legfontosabb adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A misszió létszáma 3000 fő, ennek keretében az EU tagállamai által biztosított 1900 rendőr és polgári igazságszolgáltatási tisztviselő érkezne Koszovóba, míg további 1100 főt Koszovó bocsát a misszió rendelkezésére. A misszió költségvetése az első 16 hónapra 205 millió euró, vezetője pedig a francia Yves de Kermabon nyugalmazott altábornagy[3], aki korábban a KFOR misszió parancsnoka volt. Kernabon közvetlenül az EU koszovói főmegbízottjának, Pieter Feith-nek tartozik beszámolási kötelezettséggel.

A misszió létrehozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1900 fős missziót az Európai Tanács 2007. december 14-i ülésén hagyták jóvá az EU állam- és kormányfői. A misszió létszámát később 2000 főre emelték, mivel a Szerbia beleegyezése nélkül létrehozott és Koszovó függetlenségének kikiáltása után bevetendő missziónak feltehetően az eredetinél jóval instabilabb politikai helyzetben kellett tevékenykedni.

A végső döntést a misszió bevetéséről eredetileg 2008. január 28-án kellett volna meghozni[4], de a döntés elnapolták, mivel az EU politikusai attól tartottak, hogy hátrányosan befolyásolják a 2008-as szerbiai elnökválasztások második fordulójának eredményét, amelyre február 3-án került volna sor. Szerbia hevesen ellenezte a missziót és az elnökválasztás első fordulóját megnyerő Tomislav Nikolic azzal fenyegetőzött, hogy nem írja alá a tervezett stabilizációs és társulási megállapodást.[5][6]

Az EU hivatalos álláspontja szerint a misszióról szóló döntést a megfelelő jogalap hiánya miatt halasztották el és ennek megfelelően a Tanács csak 2008. február 4-én fogadta el az együttes fellépést.[7] A misszió telepítését eredetileg 2008. február 18-án kellett volna megkezdeni, de erre Oroszország és Szerbia ellenkezése miatt még nem került sor.

Spanyolország nem fog részt venni az EULEX misszióban, amíg megfelelő választ nem kap arra a kérdésre, hogyan fog a misszió együttműködni és bizonyos területeken felváltani a Koszovóban működő ENSZ közigazgatási szervezetet. Az EU miniszterek szlovéniai találkozóján Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter bejelentette, hogy országa addig nem veszt részt a misszióban, amíg az hivatalosan át nem veszi Koszovó adminisztrációját az ENSZ-től.[8][9][10]

Az EU tagállamokon felül Horvátország, Törökország, Svájc, Norvégia és az Amerikai Egyesült Államok határozott úgy, hogy részt vesz a misszióban.[11]

A misszió összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A misszió tagjai három területen fognak tevékenykedni[12]:

  • EULEX Police: rendőri erők (köztük 4, tüntetések vagy felkelések esetén bevethető egység). Feladatuk a koszovói rendőrség kiképzése, illetve különleges esetekben beavatkozás a rendőri munkavégzésbe, ha a helyi rendőrség nem lép fel a kisebbségek elleni erőszak ellen, vagy pedig a politikai nyomás nem teszi lehetővé a pártatlan munkavégzést. A rendőri egység vezetője a német nemzetiségű Rainer Kuehn.
  • EULEX Justice: a koszovói igazságszolgáltatást segítő bírák és ügyészek. Feladatuk a többnemzetiségű, pártatlan és politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatási rendszer kialakításának támogatása. Összesen kb. 300 fő fog ezen a területen dolgozni, ezek közül kb. 40 fő bíró, 20 fő ügyész és kb. 70 fő a büntetés-végrehajtásban vesz részt. Az egység vezetője az olasz nemzetiségű Alberto Perduca.
  • EULEX Customs: a vám és pénzügyőri egység feladata a koszovói vámszervek támogatása, illetve felkészítésük az EU-val való együttműködésre. A vámtisztek feladata a koszovói vámszervezet munkájának felügyelete és tanácsadás, összesen 27 EU állampolgár és 19 koszovói állampolgár fog ezen a területen dolgozni. Vezetője Paul Acda[13]

A misszió létszámából következően hamarosan Koszovóban fog dolgozni Brüsszel után a legnagyobb számú európai közalkalmazott.[14]

Politikai helyzet és problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EU térképe, amely feltünteti az egyes tagállamok álláspontját Koszovó függetlenségével kapcsolatban
Key:

██ Elismeri a független Koszovót

██ Nem ismeri el a független Koszovót

A nemzetközi szervezetek közül az EU tudomásul vette Koszovó függetlenségének kikiáltását [15], de az egyes tagállamokra hagyta, hogy a függetlenséget hivatalosan elismerjék. A misszióról szóló döntés elfogadása után a Tanács elnöksége is kijelentette, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy az EU hivatalosan elismerte Koszovó függetlenségét.[16]

Az EU hivatalosan az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata[17] (1999) alapján határozta el a misszió összeállítását és bevetését. Ennek ellenére az együttes fellépés csak egyetlen utalást tartalmaz a misszió jogalapjára – ennek értelmében az ENSZ főtitkára engedélyezheti nemzetközi polgári közigazgatási misszió jelenlétét Koszovóban. A határozat azonban Koszovót átmeneti ENSZ igazgatás alá helyezte (United Nations Mission In Kosovo - UNMIK) és egyben megbízta a NATO vezetésű békefenntartó erőket (KFOR) a tartomány belső biztonságának fenntartásával. Ennek ellenére az EU-diplomaták abban bíztak, hogy Ban Ki-Moon ENSZ főtitkár a tartomány közigazgatásának felügyeletét az UNMIK-től az EULEX-nek fogja átadni. Ezt azonban Ban Ki-Moon nem erősítette meg, mivel véleménye szerint bármilyen változást előbb az ENSZ Biztonsági Tanácsának kellene jóváhagyni.[10] Az EULEX missziót létrehozó közös fellépés 5. cikke értelmében a missziót csak akkor lehetett volna bevetni, amikor az UNMIK átadja jogosultságait az EULEX képviselőinek, ami eddig nem történt meg. A missziót előkészítő „European Union Planning Team for Kosovo” közleménye szerint is a misszió feladata az lett volna, hogy előkészítse a tartomány közigazgatását az UNMIK-től a koszovói hatóságok és részben egy jövőbeni nemzetközi misszió részére – az EULEX csak része lett volna az utóbbinak.[18]

A Koszovóba készülő EU missziót Martti Ahtisaari finn diplomata és az ENSZ koszovói különmegbízottja által kidolgozott, a tartomány státuszát rendező folyamatra vonatkozó javaslata[19] alapján tervezték a helyszínre küldeni, de a javaslatot Oroszország ellenállása miatt az ENSZ BT nem fogadta el. Oroszország különösen tiltakozott az EU misszió kiküldése ellen és figyelmeztette az EU-t, hogy nem próbálja meg a helyszínre kiküldeni a missziót Szerbia és Oroszország beleegyezése nélkül.[20][21][22]

Szerbia szintén elfogadhatatlannak tartja az EU missziót, mivel azt a Koszovó függetlenségének „de facto” elismerésének tartja.[23] Ezért az EU és Szerbia között tárgyalások kezdődtek a misszióval kapcsolatban és 2008. novemberében az EU látszólag elfogadta Szerbia követelését, hogy az Ahtisaari-terv végrehajtását nem az EULEX-en keresztül fogják megvalósítani és hogy az EU továbbra is semleges marad Koszovó státuszával kapcsolatban. Azonban a sajtójelentések szerint[24] 2008. november 10-én még nem született hivatalos megegyezés és az erről szóló hírek, Pieter Feith koszovói EU főképviselő szerint nem tükrözik az EU hivatalos álláspontját.

2008. november 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagja jóváhagyta az EULEX bevetéséről szóló tervet, amelyet a koszovói és a szerb küldöttség is elfogadott, korábbi fenntartásaik ellenére.[25][26]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. EULEX: Russia to block mission's deployment unless Serbia conditions are met, FM says – A „Sofia Echo” cikke (angolul)
  2. EULEX: Kosovo rejects UN proposal – A „Sofia Echo” cikke (angolul)
  3. Yves De Kermabon, Commander of KFOR (angolul)
  4. Kosovo leaders agree a grand coalition, independence "top priority"
  5. EU mulling over timing of police mission to Kosovo - People's Daily Online
  6. Szerbia és Koszovó: EU-tagság a „nem túl távoli jövőben”? (magyarul)
  7. A döntésről kiadott sajtóközlemény
  8. EULEX facing numerous hurdles ahead of scheduled deployment (2008. június 5.) (angolul)
  9. EU Kosovo mission up in the air (2008. április 18.) (angolul)
  10. ^ a b Stillborn Mission in a Stillborn State (2008. április 18.) (angolul)
  11. Croatia in Kosovo mission (angolul)
  12. Az EULEX misszió szervezeti ábrája (angolul)
  13. Key biographies - UNMIK
  14. de Kuijer, Pim (2008-02-18) [Comment] The 28th member state, EU Observer
  15. EU fudges Kosovo independence recognition (2008. február 18.) (angolul)
  16. EU agrees on Kosovo mission, EU Observer (2007. december 14.) (angolul)
  17. Security Council resolution 1244 (1999) on the situation relating Kosovo (angolul)
  18. Preparing for the future international and EU presence in Kosovo (angolul)
  19. The Comprehensive proposal for Kosovo Status Settlement (angolul)
  20. Russia warns EU not to deploy EULEX by force, B92.net (2008. április 16.) (angolul)
  21. [1]
  22. [2]
  23. EU Kosovo mission 'unacceptable' for Serbia, EU Observer (2007. december 17.) (angolul)
  24. Still no EU-Serbia agreement on EULEX deployment, EU Observer (2008. november 10.) (angolul)
  25. UN approval for EU Kosovo mission - news.bbc.co.uk, 2008. november 27., (angolul)
  26. Sajtóközlemény az ENSZ Bt. 6025. üléséről

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]