Draguć
| Draguć | |
 | |
| Draguć látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Cerovlje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Emil Daus |
| Irányítószám | 52402 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 56 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 359 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 59″, k. h. 14° 00′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 59″, k. h. 14° 00′ 11″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Draguć témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Draguć (olaszul: Draguccio) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Cerovljéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re (közúton 17 km-re) északkeletre, községközpontjától 7 km-re északra egy dombtetőn fekszik.
Története[szerkesztés]
A részészeit leletek tanúsága szerint területe már a római korban is lakott volt. A mai település az isztriai őrgrófok 11. századi vára körül alakult ki. A várat 1102-ben II. Ulrik isztriai őrgróf adománylevelében említik először „Draviue” alakban. Ekkor került az aquileiai pátriárka birtokába. 1350-től a pazini grófok birtoka, majd 1523-ban az osztrák-velencei háborúk következtében velencei uralom alá került. Német neve „Dragutsch”, velencei neve „Draguchi” volt. A velencei határvédelmi rendszer egyik fontos vára volt, azonban a 17. század elején az uszkók háború során súlyosan megrongálódott, majd közvetlenül ezután a települést pestisjárvány is sújtotta. A vár területén a 15. században épült fel a Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma. Ezt követően az egész települést F. Basadonna velencei építész tervei szerint saroktornyokkal megerősített védőfalakkal vették körül. A plébániatemplom előtti téren állt a közösség kútja, székháza és a gabonaraktár épülete. Már akkor elkezdődött a település délkeleti irányú terjeszkedése, mely a 18. és 19. században is folytatódott. Ekkor nyerte el a település hosszában futó főutca mai formáját gazdag barokk és klasszicista lakóházaival. A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 384 lakosa volt. Lakói kizárólag gyümölcstermesztéssel (szőlővel, olajbogyóval, fügével, cseresznyével) és állattartással (szarvasmarha és sertés) foglalkoztak. 2011-ben 67 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 271 | 281 | 303 | 314 | 354 | 384 | 885 | 877 | 280 | 285 | 211 | 153 | 118 | 92 | 79 | 67 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült, majd ezt követően többször átépítették. Orgonája 1717-ben készült, berendezése 19. századi. 1866-ban készült márvány főoltárán a Szent kereszt mellett Szent Péter és Pál apostolok szobrai állnak. Szent Fábián és Sebestyén oltára 1848-ban készült, oltárképét Venerio Trevisan festette. Különálló harangtornya 1847-ben épült, 28 méter magas.
- A település keleti bejáratánál áll a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt templom, mely 1641-ben a korábbi templom helyén épült és többször megújították. Fennmaradt eredeti oltára a Kármelhegyi Boldogasszony késő gótikus képével. Több berendezési tárgya is van, melyek valamelyik másik dragući templomból kerültek ide. Közülük a legértékesebbek Szent Szilveszter pápa szobra az azonos titulusú egykori templomból, az ószövetségi szenteket ábrázoló retabló (az oltár menzájának hátsó szélére, vagy mögéje épített hátfal) a Szent Elizeus templomból, továbbá a Szent Rókus templom retablója. A templomot 1891-ben és 1989-ben megújították.
- Szent Elizeus tiszteletére szentelt, a temetőben álló temploma[4] a település legősibb szakrális építménye a 12. században épült román stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, ismeretlen mester által készített 13. századi faliképei a templom szinte teljes belső falfelületén jó állapotban maradtak fenn. Az oltár menzájául egy 1-2. századi római feliratos sírkő szolgál, melyet eredeti helyére állítottak vissza. A falakon a 14. – 16. századból származó díszítő festés látható.
- A település nyugati bejárata előtt, az egykori várkapu helyén áll Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma.[5] A templom a 16. század elején épült négyszög alaprajzú épület erős dongaboltozattal, alacsony nyitott harangtoronnyal és előtérrel. A falakat és a boltozatot falfestmények díszítik, padovai (tulajdonképpen kaščergai származású) Antonio mester alkotásai 1529-ből (glagolita felirat) és 1537-ből (latin felirat).
További információk[szerkesztés]
- Cerovlje község hivatalos oldala (horvátul)
- Pazin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Magánszállások az Isztrián (horvátul)
- Draguć az Istrapédián (horvátul)
- Draguć az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-573.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-574.
