Kringa
| Kringa | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Tinjan |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Mladen Rajko |
| Irányítószám | 52444 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 324 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 303 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 13° 50′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 55″, k. h. 13° 50′ 06″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kringa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kringa (olaszul: Corridico) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Tinjanhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Az Isztria középső részén, Pazintól 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délre, a mély és termékeny Draga (Lim-völgy) feletti sziklás fennsíkon fekszik. A község második legnagyobb települése.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is éltek emberek, melynek kétségtelen bizonyítékai az itt talált szokatlan, de művészileg teljesen kidolgozott idolok. Kringa helyén már a vaskorban erődítmény állt, melyet később a rómaiak is megerősítettek. A Korona és Podkorona nevű dombokon a régészeti feltárások során több ókori feliratos töredék, sírkőlap és egy bronz Vénusz szobrocska is előkerült. A falu régi házaiba számos ókori feliratos kő van beépítve. Kringa első írásos említése 1102-ben „Curitico” illetve „Coriticum” alakban történt. A középkorban 1012-től az aquileiai pátriárkához, majd később a poreči püspökséghez, a 12. század végétől pedig a pazini grófsághoz tartozott. 1374-ben Habsburg birtok lett és a 20. századig az is maradt. Valvasor 17. századi rajza alapján a települést egykor védőfalakkal vették körbe, de ezeknek mára nyoma sem maradt. A településnek 1857-ben 815, 1910-ben 713 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 315 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő, gabona, zöldség, gyümölcs) és állattenyésztéssel foglalkoznak.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma[2] 1787-ben épült. 1882-ben és 1982-ben renoválták. Egyhajós épület két oldalkápolnával és sekrestyével. Orgonáját 1912-ben építették. A templomnak öt oltára van, melyek közül a főoltár tiszta márványból készült. A homlokzatán középen Szűz Mária, két oldalán a két védőszent Szent Péter és Szent Pál szobrai állnak. 1888-ban épített különálló harangtornya 31 méter magas. A templom előtti téren ciszterna és két 1882-ben épített kávás kút látható.
- A temetőben álló Szent Anna templom 1558-ban épült. Egyetlen kőből és fából készített oltára van, rajta Szent Anna szobrával. A homlokzat felett álló kis nyitott fülkés harangtornyában egy harang látható.
- Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült. Egy fából faragott oltára van Szent Katalin szobrával. Ezen kívül még egy mennyezetfestménye említésre méltó.
- Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült. Egy Szent Antal szobor és egy mennyezetkép látható benne.
- A Kálvárián található keresztutat 1876-ban építették.
- A falu ma egykori vámpírjáról Jura Grandoról a leghíresebb. A róla szóló furcsa eseményekről, melyek 1672-ben történtek Johann Weichard von Valvasor számol be a Krajnáról szóló "Die Ehre des Herzogthums Crain" című 1689-ben megjelent művében. Jura Grando tizenhat évvel korábban meghalt és eltemették, de a helyiek közül ezután is többen látták, hogy végigmegy a falun és kopogtat a házak ajtaján. Az egyik házban ahol Grando kísértete megjelent valaki hirtelen meghalt. Erre a helyiek elhatározták, hogy csoportosan lámpásokkal és kereszttel a temetőbe mennek, Grando testét kiássák és szívét karóval átdöfik. Amikor azonban a testet kiásták, döbbenten látták, hogy arca kipirult. Erre riadtan szétfutottak, de a prefektus újra összeterelte őket és a keresztet a sír fölé tartva ördögűző szavakat mondtak. Ezután megpróbálták a testet átdöfni, de az túl keménynek bizonyult. Végül egy baltával lefejezték, mire a sír csupa vér lett. Ezután a sírt visszatemették és a kísértések megszűntek.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 815 | 843 | 532 | 581 | 622 | 713 | 1176 | 1218 | 677 | 644 | 531 | 452 | 399 | 359 | 364 | 315 |
További információk[szerkesztés]
- Tinjan község hivatalos oldala (horvátul)
- Pazin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Kringa az Istrapédián (horvátul)
- Kringa az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
- Blogbejegyzések Kringa múltjából (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6233.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
