Kostanjica (Grožnjan)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kostanjica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségGrožnjan
Jogállásfalu
PolgármesterRino Duniš
Irányítószám52429
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség61 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság138 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 21′ 54″, k. h. 13° 45′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 54″, k. h. 13° 45′ 29″
Kostanjica weboldala
SablonWikidataSegítség

Kostanjica (olaszul: Castagna) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Grožnjanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria középnyugati részén, Bujétől 12 km-re, községközpontjától 4 km-re délkeletre, a Mirna völgyétől északra, a folyó ponteportonai átkelőhelye felett fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már a római korban lakott volt, ezt igazolják az itt előkerült feliratos római sírkövek. A település első írásos említése "villa de Castan" alakban történt abban az 1102-ben kiadott oklevélben, melyben II. Ulrik isztriai őrgróf e területet az aquileiai pátriárkának adományozza. Miután még a 13. század vége előtt a završjei uradalom részeként újra az isztriai grófoké lett évszázadokra osztozott az uradalmi központ sorsában. 1374-ben hűbérbirtokként Habsburg uralom alá került. 1510-ben elfoglalták a velencei hadak és Velencét e birtokában az 1521-es wormsi ediktum megerősítette. 1530-ban Velence Završjével együtt Giustignano Contarininek adta el és a család egészen a 18. század végéig megtartotta. Ezután előbb francia, majd ismét osztrák uralom alá került. Közben 1630-ban súlyos pestisjárvány tört ki, mely után szinte elnéptelenedett és a lakosság pótlására Dalmáciából érkezett horvátokat telepítettek be. 1857-ben 341, 1910-ben 421 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Olasz lakossága nagyrészt kivándorolt Olaszországba, csak néhány család maradt itt. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része. 2011-ben 48 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település egykori védőfalai a völgy felőli, déli oldalon még jól látszanak.
  • A településre beérve egy térre jutunk, ahol az egykori városi loggia, a plébániatemplom és a harangtorony található. A környező házak a 18. – 19. századból származnak.[2]
  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1747-ben épült a korábbi, 1500 körül épített gótikus templom helyén, 1770-ben bővítették, 1968-ban renoválták. Három márványból épített oltára van. A főoltáron Szent Péter és Pál szobrai állnak. Falába két, kőből faragott barbár fej van befalazva, melyek a korábbi szentély bordás boltozatát díszítették. A különálló harangtornyot 1756-ban építették, 20 méter magas és két harang található benne. 1998-óta elektromos vezérléssel működik.
  • Szent István első vértanú tiszteletére szentelt temetőkápolnája a 12. századból származik, a 19. században átépítették. Az oltárképet, mely Szent István megkövezését ábrázolta ellopták. A temető közepén nagy feszület látható, rajta bronz Krisztussal.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
341 361 415 430 446 421 437 413 341 164 121 60 60 48 51 48

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]