Šišan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šišan
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Ližnjan
Rang falu
Polgármester Maja Cvek
Irányítószám 52100
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 840 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 72 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Šišan  (Horvátország)
Šišan
Šišan
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 51′ 00″, k. h. 13° 56′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 51′ 00″, k. h. 13° 56′ 30″

Šišan (olaszul: Sissano) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Ližnjanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 9 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a Puljština déli részén, egy erdőktől körülvett termékeny mezőn fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe valószínűleg már az ókorban lakott volt, erre utalnak az itt talált leletek, a bélyeges tetőcserepek, pénzérmék, szarkofágok és feliratos kövek. A középkorban a pólai régió egyik leggazdagabb települése volt, melyet már 990-től említenek. A pólai püspökséghez tartozott, majd a Morosini, végül a Castropola család birtoka volt. A mai Šišant 1149-ben említik először. A 14. századtól immár velencei uralom alatt újra a pólai püspökséghez tartozott, mely időnként nemes családoknak adta hűbérbirtokul. A 15. és 16. században pestisjárvány pusztította, de nem pusztult el teljesen. A lakosság pótlására a török terjeszkedés elől menekülő Dalmáciából és Görögországból érkezett telepesekkel népesítették be. Plébániatemplomát 1528-ban építették a régi kora középkori templom helyére. 1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság. A település 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A falunak 1857-ben 469, 1910-ben 1014 lakosa volt. Az I. világháború idején 1915-ben a településről keletre emelkedő Svetica, vagy olasz nevén Monte Madonna nevű magaslaton erődöt építettek, melynek ágyúi a Póla kikötőt voltak hivatottak védeni. Az erődöt későbbi gazdái saját céljaikra használták, majd az 1950-es években földalatti bukerokkal erősítették meg. Végül 1986 és 1988 között lerombolták és területét beépítették. Az I. háború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz fennhatóság alatt Trieszt szabad városának igazgatása alá tartozott. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 840 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó, gabonatarmesztés) és kisállat tartással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Félix és Fortunát tiszteletére szentelt plébániatemploma a kapuzatába vésett évszám szerint 1528-ban épült a bizánci időkben épített régi templom helyén. A templomot 1650-be, 1922-ben és 1987-ben megújították. Mai formáját az 1922-es átépítés és felújítás során nyerte el. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú épület értékes berendezéssel. Szent Lőrinc szobra és ereklyéi 1661-ben kerültek a templomba. Nagyon értékes a labini Madonna mestere által a 15. század végén készített gótikus szobor, mely a Szűzanyát ábrázolja gyermakével. Barokk márvány főoltárán a templom két védőszentjének szobrai állnak. Értékes az aranyozott szentségtartó festett ajtóival, a lerombolt Svetica-dombi Szűz Mária templomól származó, 1480 körül készített Szűzanya szobor és egy késő gótikus feszület, mely a 15. századi Szentháromság templomból került ide. Homlokzatának rózsaabalakát nyolcágú csillag és görög kereszt díszíti. A templom előtti 30 méter magas harangtornyot 1659-ben újították meg, egyébként a templomnál is régebbi építmény. A legkésőbb épített felső része román stílushatást tükröz.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma 1450-ben épült. Egyhajós épület beépített apszissal. Itt található egy glagolita feliratos kereszt.
  • A falu néhány háza máig megőrizte 14. – 16. századi stílusjegyeit.
  • A falutól Ližnjan felé vezető út mellett találhatók az egykori Szent Lőrinc templom romjai.
  • A Sveti Stjepan nevű helyen a falutól északkeletre nagy ókori és középkori település maradványai látszanak. Az ókori kikötő nyomai a parton és a tengerben is fellelhetők.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
469 577 446 642 806 1014 958 983 590 504 536 500 481 525 623 840

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]