Žbandaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Žbandaj
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Poreč
Rang falu
Polgármester Edi Štifanić
Irányítószám 52440
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 415 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 296 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Žbandaj  (Horvátország)
Žbandaj
Žbandaj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 12′ 30″, k. h. 13° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 30″, k. h. 13° 41′ 00″

Žbandaj (olaszul: Sbandati) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 8 km-re délkeletre, a 302-es számú Poreč–Baderna főút mentén fekszik. A vonzáskörzetébe tartozó települések: Buići, Filipini, Jehnići, Kadumi, Kirmenjak, Ladrovići, Mičetići, Mihelići, Montižana, Radmani, Radoši, Ružići és Veleniki, valamint Kaligari és Nadlun telepek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Žbandaj tágabb vidéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt fellelhető bronzkori illír várhelyek. A római korban Parentium városának területéhez tartozott. A 16. században járványok és a háborúk következtében kipusztult lakosság helyére 1570-ben Juraj Filipin poreči várkapitány a Zárai-öbölben fekvő Zemunikról érkezett negyven családdal telepítette be, akiket a velencei hatóságok a török által veszélyeztetett, akkor még velencei fennhatóság alatt állt területről telepítettek ide. Az újonnan érkezettek megművelték a környező földeket, mely a település terjeszkedéséhez vezetett. Megváltozott a mezőgazdaság szerkezete is, mivel ezt követően az állattartás egyenrangúvá vált a földműveléssel. A helyi közösség vezetését a zsupán látta el. Első ismert zsupánja az 1607-ben említett Šime Filipin volt. A lakosság további gyarapodása a következő évtizedekben is folytatódott. 1622 után újabb jelentős betelepülési hullám érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területeiről.

A falunak 1857-ben 618, 1910-ben 227 lakosa volt. Az I. világháború után a rapallói szerződés érelmében az Isztria Olaszországhoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A II. világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 415 lakosa volt. Lakói a közeli Porečen dolgoznak, valamint mezőgazdasággal, turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent János és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1595-ben épült a korábbi templom helyén. Háromhajós épület, melynek homlokzata felett emelkedik a 25 méter magas, alul négyszögű, felső részén nyolcszögű harangtorony. Három oltára közül a főoltáron a Szűzanya és a két védőszent ábrázolása látható. A mellékoltárok Szűz Mária és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. Keresztelőmedencéje a bevésett felirat szerint 1688-ból való.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
618 680 157 154 157 227 1521 1349 208 182 181 148 148 188 296 415

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]