Brtonigla

Brtonigla
Brtonigla látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Brtonigla
Jogállás	falu
Polgármester	Doriano Labinjan
Irányítószám	52474
Körzethívószám	(+385) 052
Testvérvárosok	Lista Greve in Chianti
Népesség
Teljes népesség	1523 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	141 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 23′, k. h. 13° 38′45.383333333333, 13.633333333333
Brtonigla weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brtonigla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Brtonigla (olaszul: Verteneglio) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Nova Vas, Karigador, Fiorini és Radini települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 12 km-re délkeletre, Novigradtól 8 km-re északkeletre egy 141 méteres magaslaton fekszik. A község területe a Mirna-folyótól a tengerpartig húzódik, részben erdőkkel borított termékeny mezők alkotják. Itt halad át az Isztriát átszelő A9-es jelű gyorsforgalmi út. Településrészei: Druškovići, Fernetići, Gornji Katunari (Pisine), Donji Katunari, Kovri, Kršin, Škrinjari, Turini, Valentići, Grobice, Marinčići, Vrh Marcari, Boboci és Valica.

Története

Brtonigla község területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Ezt bizonyítják az ősi várnyomok és erődített településmaradványok. A Mirna völgyében levő barlangokból újkőkori, valamint az i. e. 2100 – i. e. 1000 közötti, a bronzkorból származó eszközök kerültek elő. Ma is felismerhetők a korabeli várak, erődített települések vastag falai, melyek helyenként a 3 métert is meghaladják. Közülük a legismertebb a Nova Vas melletti Valaronnak, másképpen Gradinának nevezett helyen található. A rómaiak előtt a félszigetnek is nevet adó hisztri törzs uralta e vidéket. A rómaiak i. e. 177-ben véres csaták során foglalták el az Isztriai-félszigetet. A római uralomnak számos nyoma maradt szerte a község területén. Erről mesél a Turina környékén a falutól 200 méterre délre 1900-ban talált sírkőlap. Alberto Puschi (1853-1922) korának neves helyi régésze, a trieszti múzeum igazgatója a mai temetőtől északra is antik sírokról számol be. A brtoniglai temetőtől északnyugatra a Zidovišća mezőn mozaikpadlós épületek maradványai kerültek elő. Blagonija területén az új gyorsforgalmi út építése során szintén találtak ókori temetkezéseket. Az itt talált tetőfedő cserepeken 2000 éves bélyegnyomatok, a korabeli műhelyek jelei látszanak. Ugyancsak Puschi említi, hogy itt a Krasnak is nevezett helyen látott mozaikpadlós római épületmaradványokat és olyan ókori sírköveket, melyeket újkori építkezésekhez használtak fel. 1995-ben a Fernetići Bošćak-mezőn is találtak sírokat, melyekből üvegtárgyak, pénz és egy olajmécses került elő és még hosszasan lehetne sorolni a község területén előkerült római maradványokat.

A középkorban bencés kolostor állt itt, mely körül kialakult a régi település magja. A bencéseket később a 15. században ágoston rendi szerzetesek váltották fel. A kolostor a 17. században pusztult el. A 11. században Brtonigla az aquileiai pátriárka hűbérbirtoka lett. Első írásos említése 1234-ben „Ortoneglo” néven történt, melynek eredete a latin hortus niger (fekete kert) szavakra megy vissza és amely nevet kertjeinek fekete földjéről kapta. Az első említés abból a határleírásól származik, amely a novigradi püspökség és a Mirna völgyében fekvő középkori Sveti Juraj uradalma közötti határvonalat állapítja meg. Az említett okiratban Mainhard isztriai gróf mint döntőbíró határoz a momjani, a pazini, a novigradi és a sveti juraji birtokok határa körüli vitás kérdésekben. A 13. században a momjani uradalomhoz tartozott. A 14. századtól a 18. század végéig a Velencei Köztársaság birtoka volt. A 15. és 16. században dalmáciai menekültekkel népesítették be. A 16. században Brtonigla már ismert település, melynek bizonyságául szolgál, hogy a novigradi püspökök menekülve a malária elől a nyári hónapokat szívesen töltötték itt. Ezt egy 1621-es okirat is igazolja, amelyet Massimo Rigo a novigradi püspök által kinevezett elöljáró Eusebia Caimo aquileiai kanonok éppen Brtoniglában keltezett és amelyet néhány bujei családnak és a helyi Szűz Mária templom birtokjogának kérdésében keletkezett vitájának tárgyában adott ki. A 16. század második felében már saját plébániával is rendelkezett, amint azt az 1580. január 27-i püspöki egyházlátogatásból is tudjuk. Az Isztria többi településéhez hasonlóan itt is hatalmas pusztítást okoztak a korszak járványai. Az 1630-31-es pestisjárvány során például a lakosság száma 587-ről 326-ra csökkent. A kedvező klíma és a termékeny talaj azonban gyorsan odavonzotta a környező vidékek, különösen Novigrad lakóit, akiket a pestis mellett a malária is sújtott. Az új bevándorlók között olyan gazdag családok is voltak, mint a Rigo és a Busin család, akiknek nagy földbirtokaik és fakereskedésük volt. Friuliból erdészek, kézművesek, kereskedők és telepesek érkeztek. Így a lakosság száma csakhamar elérte a járványok előtti szintet.

1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 518, 1910-ben 297 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 792, a községnek összesen 1607 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal (ezen belül főként kertészkedéssel, szőlőtermesztéssel és borászattal), kisvállalkozásokkal és turizmussal foglalkoznak.

Nevezetességei

• Szent Zénó tiszteletére szentelt plébániatemploma 1859 és 1862 között épült az 1491-ben épített régi templom teljes átépítésével. A régi templomból csak a neogótikus harangtorony maradt fenn, mely 36 méter magas. Három oltára van, melyeket szentek szobrai díszítenek. Fából faragott Madonna-szobra és egy barokk táblaképe a 17. századból származik. 17. századi a keresztelőmedence is. A templomban 16. századi sírkő található.
• Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma a 14. században épült, eredetileg Szent Jánosnak volt szentelve és az 1855-ös kolerajárvány után változtatták meg titulusát. Berendezésének legértékesebb darabja a fából faragott oltár. A templom mellett a szent ünnepén minden évben fesztivált rendeznek.
• A Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült. A bejárat felett az újjáépítés évszáma 1858 látható. Található benne egy szép oltár és három sírkő, melyek közül a legrégibb az 1567-es évből származik.
• A Nogredoi Boldogasszony tiszteletére szentelt temetőkápolnája.
• A történelem előtti vármaradványok közül a legjelentősebb a Nova Vas mellett délkeletre található Valaron (Castelliere di Villanova). A várnak a Lavra és a Valaron-patakok völgye felé nem épült védőfala, mert a természetes akadályok itt kellő biztonságot nyújtottak az ellenséges támadásokkal szemben. A nyugati oldalon még mindig látszik a bejárati kapu maradványa. 1890 novemberében és 1892 szeptemberében folytatott itt ásatásokat dr. Moriz Hörnes, melyek eredményéről Bécsben számolt be a régészeti társaság gyűlésén. Eszerint a vár a feltételezettnél valószínűleg sokkal nagyobb volt, mivel a maradványok egy ötszáz méter hosszú és kétszáz méter széles területre terjednek ki, amellyel ennek a vidéknek a legnagyobb erőssége lehetett. Egy másik vár állt a nova vasi temető melletti Sveta Dionizija dűlőben, ebből azonban csak nagyon csekély maradványokat találtak. A föld itt is számos ókori cseréptöredéket őrzött. Alberto Puschi szerint az itteni védőfalak maradványai még a 20. század elején is jól látszottak. Lejjebb a tenger felé találjuk Sveti Juraj (Castel S. Giorgio, Santi Quaranta) várának romjait, mely vár a múltban különös jelentőséggel bírt a Mirna folyó völgye feletti stratégiai elhelyezkedése miatt. Ez a vár is a történelem előtti időkben épült, de a római korban is megőrizte jelentőségét, sőt még a középkorban is használták. A 13. század második felében akkori birtokosa az aquileiai pátriárka újjáépíttette falait, de későbbi sorsa ismeretlen. A vár trapézoid alaprajzú maradványai különösen a téli hónapokban láthatók jól az alatta haladó útról. A következő vár a Mirna völgye felett Gromače (Soline) volt. A várat kétsoros fal védte, melyek közül az egyik ovális alakban a település északi végét zárta le, míg a másik a felső résztől a völgy felé húzódott a természet adta védelem miatt nem teljesen zárt gyűrű alakban. A falakat nagyméretű kőtömbökből építették, melyek szélessége két méter körüli volt. Végül az itt talált bronzkori leletek alapján arra következtethetünk, hogy azon a magaslaton, ahol a mai Brtonigla fekszik egykor szintén vár állt.
• Brtoniglától délkeletre, a Szent Márton kút közelében fekvő régészeti lelőhelyen ősi építőanyagok maradványait, egy síremlék töredékeit és számos, sírmellékletnek tartott tárgyat találtak. A helyszín még feltáratlan, de az előkerült leletek egy szakrális épület létezésére utalnak.
• A Brtoniglától délkeletre fekvő Monaški vrh területén az ókori építőanyagok, mozaik maradványok és háztartási kerámiák nagyobb koncentrációja látható, ami azt jelzi, hogy a domb fennsíkján egy nagyobb ősi vidéki építészeti komplexum lehetett. A helynév a kora középkori település folytonosságát jelzi. A helyszínt még régészetileg nem vizsgálták.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1139	1206	1072	1098	1358	1550	2108	2386	1537	989	1107	823	803	736	827	792

További információk

• Brtonigla község hivatalos oldala (horvátul)
• Umag turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Brtonigla az Istrapédián (horvátul)
• Brtonigla az Istarska enciklopédián (horvátul)
• Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Brtonigla témájú médiaállományokat.