Rovinj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Rovinj

Rovinj látképe a Szent Eufémia-templommal

Rovinj címere

Rovinj zászlaja

Közigazgatás

Ország

Horvátország

Megye

Istria

Rang

város

Polgármester

Giovanni Sponza, (IDS)

Irányítószám

52210

Körzethívószám

(+385) 052

Népesség

Teljes népesség

13 562 fő (2007) +/-

Földrajzi adatok

Terület

88 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Rovinj

Pozíció Horvátország térképén

Koordináták: é. sz. 45° 05′ k. h. 13° 38′

é. sz. 45° 05′ k. h. 13° 38′

Rovinj weboldala

Rovinj település Horvátországban, az Isztriai-félszigeten, az Adriai-tenger partján fekvő település.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Leírása
- 3.1 Az óváros
- 3.2 Szent Eufémia templom
4 Források

[szerkesztés] Fekvése

Az Isztriai félsziget nyugati partján Pula és Koper közt fekvő település.

[szerkesztés] Története

Rovinj egy kiálló szirtfokra épült festői szépségű városka.

Már az időszámítás utáni III.-IV. században ismert volt. A helységet a barbárok támadásai elől idemenekülők alapították. A szigetet az alapítás után falövezet és három torony tette védhetővé. A mai főtér helyén pedig csatorna húzódott. A települést azonban mégis többször feldúlták.

A velenceiek védelme idején szerény kis halásztelepülés volt, lakói hajósok, matrózok, nem ritkán kalózok voltak.

A XVII. században a dühöngő járványok elől mintegy 3500 menekült költözött Rovinj falainak védelmébe. A túlzsúfolt városka családjai kénytelenek voltak beérni egy-egy szobával, azonban tűzhelyeikhez külön kéményt építettek. Ekkor alakult ki az egymás fölé emelkedő házak kéményerdeje.

[szerkesztés] Leírása

[szerkesztés] Az óváros

Rovinj óvárosa a dombtetőről messze tekintő Szent Eufémia-templom köré tömörült. Utcácskái szűk, hegyről le és föl kacskaringózó sikátorokból állnak.

Az óvárosba - az egykori hét városkapu közül - a kikötőből ma 3 kapu; a Vízi-kapu (Vrata Mornarice), az Árkádok alatti kapu (Pod lukovima), valamint a Fal alatti kapu (Pod zidom) vezet.

A mozgalmas kikötőből nyíló tér központjában velencei stílusú óratorony és egy gyermekalakos díszkút található. A tér előtt van a kikötő a mólókkal, ahol veszteglő halászhajók, vitorlásjachtok, motorcsónakok, bárkák megszámlálhatatlan árbocerdeje fogadja az ideérkezőt.

A kikötővel szemben a parttól alig pár száz méterre zöldell a Katarina-sziget.

A tér domb felőli oldalán egy velencei jellegű palotában van a városi múzeum. A főtérről a velencei oroszlánnal díszített címeres, diadalívszerű Sv. Kriz-kapun át jutunk az egykori, 1678-ban épült Praetori-palotához, azon túl van a hangulatos Mateotti tér, melynek szép kút van a közepén. E térről nyílik az a 3 szűk utcácska, melyek mindegyike a Szent Eufémia templomhoz vezet. Ez egy egytornyú, háromhajós nagy templom, a városkép meghatározója.

[szerkesztés] Szent Eufémia templom

A templom névadójának legendája szerint Szent Eufémia az oroszlánok karmai közt lelte volna mártír halálát, azonban csoda történt, a kiéhezett vad oroszlánok kezesen Eufémia lábához feküdtek, akit ezután kerékbe törtek.

A templom 1736-ban barokk stílusban épült, a korábban, (V.-VI. században) itt állt kora keresztény, majd a IX.–X. századi háromhajós kora román kori templom helyén. Tornyát, mely 60 méter magas, a velencei kampanille mintájára 1677-ben építették.

A város 301-ben mártíromságot szenvedett védőszentjének Szent Eufémiának antik szarkofágból megformált kőkoporsóját a templom jobb oldali aszpiskápolnájában őrzik.

A falakat 1800-as években készült freskók borítják, melyek közül az egyik a Velencéből ideúszó kőkoporsó csodálatos ideérkezését, míg egy másik Eufémia történetét jeleníti meg az oroszlánokkal. A templombelsőben található XVI.–XVII. századi velencei festők művei találhatók, mint a Krisztus a getsemáni kertben, vagy Az utolsó vacsora.