Rovinj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rovinj
Rovinj2007.jpg
Rovinj látképe a Szent Eufémia-templommal
Rovinj zászlaja
Rovinj zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Istria
Rang város
Polgármester Giovanni Sponza, (IDS)
Irányítószám 52210
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 13 562 fő (2007) +/-
Földrajzi adatok
Terület 88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rovinj  (Horvátország)
Rovinj
Rovinj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 05′, k. h. 13° 38′Koordináták: é. sz. 45° 05′, k. h. 13° 38′
Rovinj weboldala

Rovinj (olaszul: Rovigno) település Horvátországban, az Isztriai-félszigeten, az Adriai-tenger partján fekvő település.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Isztriai félsziget nyugati partján Pula és Koper közt fekvő település. Elérhető az A8-as és A9-es autópályán.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovinj egy kiálló szirtfokra épült festői szépségű városka.

Már az időszámítás utáni III.-IV. században ismert volt. A helységet a barbárok támadásai elől idemenekülők alapították. Az 5. században, mint Castrum Rubini nevesítik, mint a Bizánci Birodalom része. A longobárdok uralkodtak itt, majd miután Nagy Károly frank király meghódította királyságukat a Frank Birodalom része lett. 1283-tól Velencei Köztársasághoz került.

A szigetet az alapítás után falövezet és három torony tette védhetővé. A mai főtér helyén pedig csatorna húzódott. A települést azonban mégis többször feldúlták.

A velenceiek védelme idején szerény kis halásztelepülés volt, lakói hajósok, matrózok, nem ritkán kalózok voltak. A rövid időszakot követően a Habsburg Birodalomhoz csatolják.

A XVII. században a dühöngő járványok elől mintegy 3500 menekült költözött Rovinj falainak védelmébe. A túlzsúfolt városka családjai kénytelenek voltak beérni egy-egy szobával, azonban tűzhelyeikhez külön kéményt építettek. Ekkor alakult ki az egymás fölé emelkedő házak kéményerdeje.

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásával 1918-ban az Isztriával együtt Olaszországhoz kerül. 1947-ben Jugoszlávia része lett, majd 1991-től az önálló Horvátországé.

1911-ben a népességnek még 97,8%-a olasz anyanyelvű volt, majd az isztriai exodus során 1943-tól több hullámban egészen 1954-ig elüldözték őket. 2001-ben lakóinak már csak 10,81 %-át alkották az olaszok. A településen gyakori a kétnyelvű horvát/olasz hivatalos feliratok alkalmazása.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovinj óvárosa a dombtetőről messze tekintő Szent Eufémia-templom köré tömörült. Utcácskái szűk, hegyről le és föl kacskaringózó sikátorokból állnak.

Az óvárosba - az egykori hét városkapu közül - a kikötőből ma 3 kapu; a Vízi-kapu (Vrata Mornarice), az Árkádok alatti kapu (Pod lukovima), valamint a Fal alatti kapu (Pod zidom) vezet.

A mozgalmas kikötőből nyíló tér központjában velencei stílusú óratorony és egy gyermekalakos díszkút található. A tér előtt van a kikötő a mólókkal, ahol veszteglő halászhajók, vitorlásjachtok, motorcsónakok, bárkák megszámlálhatatlan árbocerdeje fogadja az ideérkezőt.

A kikötővel szemben a parttól alig pár száz méterre zöldell a Katarina-sziget.

A tér domb felőli oldalán egy velencei jellegű palotában van a városi múzeum. A főtérről a velencei oroszlánnal díszített címeres, diadalívszerű Sv. Kriz-kapun át jutunk az egykori, 1678-ban épült Praetori-palotához, azon túl van a hangulatos Mateotti tér, melynek szép kút van a közepén. E térről nyílik az a 3 szűk utcácska, melyek mindegyike a Szent Eufémia templomhoz vezet. Ez egy egytornyú, háromhajós nagy templom, a városkép meghatározója.

Szent Eufémia templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom névadójának legendája szerint Szent Eufémia az oroszlánok karmai közt lelte volna mártír halálát, azonban csoda történt, a kiéhezett vad oroszlánok kezesen Eufémia lábához feküdtek, akit ezután kerékbe törtek.

A templom 1736-ban barokk stílusban épült, a korábban, (V.-VI. században) itt állt kora keresztény, majd a IX.X. századi háromhajós kora román kori templom helyén. Tornyát, mely 60 méter magas, a velencei kampanille mintájára 1677-ben építették.

A város 301-ben mártíromságot szenvedett védőszentjének Szent Eufémiának antik szarkofágból megformált kőkoporsóját a templom jobb oldali aszpiskápolnájában őrzik.

A falakat 1800-as években készült freskók borítják, melyek közül az egyik a Velencéből ideúszó kőkoporsó csodálatos ideérkezését, míg egy másik Eufémia történetét jeleníti meg az oroszlánokkal. A templombelsőben XVI.XVII. századi velencei festők művei találhatók, mint a Krisztus a Gecsemáné kertben, vagy Az utolsó vacsora.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rovinj témájú médiaállományokat.