Nova Vas (Poreč)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nova Vas
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségPoreč
Jogállásfalu
PolgármesterEdi Štifanić
Irányítószám52446
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség589 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság136 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′ 47″, k. h. 13° 39′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 47″, k. h. 13° 39′ 32″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nova Vas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nova Vas (olaszul: Villa Nova di Parenzo ) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Porečtől 8 km-re északkeletre, az Isztriai-félsziget nyugati részén a Porečről Višnjanra menő főút mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már a történelem előtti időben is lakott volt (várnyomok). A római korban a közeli Parentium városának területéhez tartozott. Valószínűsíthetően már a középkorban is állt ezen a helyen település, a mai falu azonban csak 1535-ben jött létre, amikor a velencei hatóságok Dalmáciából a török hódítás elől menekülő földműveseket telepítettek ide. Ezután a 16. és a 17. század folyamán még több hullámban érkeztek betelepülők. A lakosság számánalk növekedése hosszan tartó feszültséghez vezetett az új birtokosok, valamint a környező falvak földbirtokosai és lakossága között. 1857-ben 458, 1910-ben 501 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 470 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Részlet a Baredine cseppkőbarlangból

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt plébániatemploma 1853-ban épült a 16. századi templom helyén, melyet még Remete Szent Antalnak szenteltek. Harangtornya 22 méter magas. A főoltár Szent Euphrasius és Szent Eleuterius szobrai eredetileg a poreči bazilikában álltak.
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt temetőkápolnája a 16. században épült. Egykor a falu plébániatemploma volt.
  • A falu határában 1 km-re északra található a Baredine-cseppkőbarlang, mely az Isztria egyetlen ilyen természeti látványossága. A barlangnak öt terme van, a negyedikben egy 33 méter mély föld alatti tó található. A sztalagmitok és sztalaktitok változatos formáit alakította ki benne a természet, melyekből néhánynak neve is van. Feltárása 1973-ban történt, 1995-óta áll nyitva a látogatók számára. Egy vezetéses túra háromszáz méret hosszú és negyven percig tart. Ennek során a kiépített út leereszkedik a hatvan méteres mélységben található barlangi tóig. Ebben él az egyik legkülönlegesebb barlangi élőlény az emberhal (Proteus anguinus Laurenti), mely jellegzetes emberi embrióra hasonlító formájáról kapta a nevét. A barlang egyik terméből négy méter széles és hatvanhat méter mély függőleges akna nyílik. A barlang teljes mélysége százharminckettő méter.
  • Nova Vas közelében találhatók a Szent György várkastély (Castel S. Giorgio, Santi Quaranta) romjai. A trapéz alaprajzú építmény erős, jó állapotban fennmaradt sáncokkal rendelkezett. A kastély belső fala a várkastélyt északi és déli részekre osztotta. Az északi, magasabb fennsík különösen azért jelentős, mert rajta formálódott a középkori város magja, amely a romos Szent György-kápolnával ma csak régészeti lelőhelyként látható. Tekintettel a magaslati elhelyezkedésére feltételezhető, hogy a helyén létezett egy őskori erődített település, a Mirna folyón kiépített kikötővel, valamint egy késő ókori és kora középkori menedékhely és vár. A várkastély a 10. és a 14. század közötti időben történelmi forrásokból is ismert.[2]

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
458 505 259 318 388 501 1124 1456 273 221 205 201 210 233 341 470

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]