Krapan
| Krapan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Raša |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Glorija Paliska Bolterstein |
| Irányítószám | 52223 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 117 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 37 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 05′ 10″, k. h. 14° 05′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 05′ 10″, k. h. 14° 05′ 38″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Krapan (olaszul: Carpano) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Rašához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Az Isztria keleti részén, Labin központjától 3 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re északkeletre a Raša-folyó mellékvizének a Krapan-patak völgyének északkeleti végében fekszik.
Története[szerkesztés]
A bányászati tevékenység ezen a vidéken a 17. században indult, a Krapan völgyében kiadott bányászati koncessziós jogról már 1626-ból van adat. A 18. században mintegy negyven bányász évi 560 tonna szenet termelt ki. Az általános iparosodás során, a gőzgépek elterjedésével lehetővé vált a termelés jelentős növelése. Az osztrák uralom idején a 19. század végén és a 20. század elején ezerötszáz bányásszal az éves termelés már 90.000 tonnát tett ki. Ebben az időszakban a Krapan völgyében a bányászok számára lakó és gazdasági épületek sora és iskola is létesült. 1905-ben felépítették a bányászok védőszentje Szent Borbála tiszteletére szentelt templomot. Az iskolában horvát és német nyelven folyt az oktatás. Az első világháború után az Isztria Olaszország része lett. Az olasz fennhatóság alatt a bányák jelentősége tovább nőtt, az éves termelés 1936-ban hétezer bányásszal már 735.610 tonna volt. Megalakult az „Arsa” szénbányászati társaság („Arsa“ Società Anonima Carbonifera), majd jogutódja a „Ca.I.” (Azienda Carboni Italiani. 1937-re felépítették a szomszédos Raša bányásztelepülést mely a bányavidék új központja lett, ezzel Krapan jelentősége lényegesen csökkent. 1938-ban a település is az újonnan megalakított Raša községhez került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A jugoszláv közigazgatás a korábban önálló Raša községet Labin városához csatolta. Önállóságát majd csak a független horvát államtól kapta vissza. Az egykori bányaépületből alakították ki a Május 1 (Prvomajska) szerszámgépgyárat. A településnek 1880-ban 175, 1910-ben 171 lakosa volt. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 150 lakosa volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Borbála tiszteletére szentelt kis bányásztemploma 1905-ben épült.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 175 | 185 | 147 | 171 | 0 | 0 | 233 | 283 | 328 | 222 | 235 | 231 | 203 | 150 |
További információk[szerkesztés]
- Raša község hivatalos oldala (horvátul)
- Krapan az Istrapédián (horvátul)
- Krapan az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
