Pomer (Medulin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pomer
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségMedulin
Jogállásfalu
PolgármesterGoran Buić
Irányítószám52203
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség491 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság6 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 49′ 24″, k. h. 13° 53′ 44″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 24″, k. h. 13° 53′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pomer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pomer falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Medulinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget déli csücskén, Póla központjától 7 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra az azonos nevű öböl partján a Banjole – Medulin út mellett fekszik. Területén autóskemping és vitorláskikötő található.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időktől fogva lakott. Ezt bizonyítják Kaštijun ókori erődjének maradványai és a kis Pomer-szigeten előkerült cseréptöredékek. A közelében feküdt erődített település lakói cölöpökön nyugvó házakat építettek ide. Igazi betelepülése a római korban történt, amikor területe a gazdag Aranum család birtoka volt. Akkor a „Pomoerium” nevet viselte és területén melegvízű luxusfürdő, akvadukt, különböző villák és gazdasági épületek voltak. A római kor emlékei a Munat-foknál található római villa romjai és a szőlőprés maradványai Sveti Andriján. A régi feljegyzések szerint néhány szarkofágot is találtak itt. Késő ókori építmény a Biškupiján található 5. századi színes mozaikpadlós kora keresztény szakrális épületegyüttes is, mely azt igazolja, hogy ebben az időnben itt már jelentős hitélet folyt. A sveti ivani bencés kolostort 1115-ben említik „Iohannes monacus Sancti Iohannis de Medilino” alakban. A kolostor a 14. században pusztult el. Később ezt a helyet „Fontanelle di San Giovanni” (horvátul Izvori Sv. Ivana) néven említik arról az ivóvízforrásról, amely ma is megtalálható a tengerparton. Pomer területe a pólai püspökséghez tartozott, ezért szerepel 1149-ben azok között a helyek között, melyek Pólával együtt hűségesküt tettek Velencének. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A 14. és a 15. században súlyos járványok puszították ki lakosságát. 1561-ben Bolognából érkezett, majd 1583-ban a török elől menekülő Zára környéki lakossággal telepítették be. A 19. század eleji rövid francia uralom után százéves osztrák uralom következett, mely a település fellendülésének időszaka volt.

A falunak 1857-ben 220, 1910-ben 628 lakosa volt. Az I. világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 467 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő-, olajbogyó és zöldségtermesztés) és halászattal foglalkoztak. Ma már főként a turizmusból élnek és a közeli Pólára járnak dolgozni, ahol szintén a turizmus és a vendéglátás területén tevékenykednek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
220 271 357 429 521 628 896 387 259 241 266 207 192 241 386 467

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Sarlós Boldogasszony (Pohođenja Bl. Djevice Marije) tiszteletére szentelt plébániatemploma a 14. században épült, a 17. században (1632.) átépítették. Főoltárképe Mária látogatása Erzsébetnél J. Palma velencei mester alkotása a 17. század elejéről. A mellékoltáron álló fából faragott Mária-szobor a Veruda-szigeti mára megszűnt kolostorból került át ide.
  • Szent Flóra tiszteletére szentelt temetőkápolnája[4] egyhajós, eredetileg román stílusú épület, félköríves apszissal. A 17. század végén átépítették. Apszisát belül három rétegben borítják freskók. A legrégebbi festés még az első, 4. századi román stílusú templomból, a legújabb a 15. század végéről (1480.) származik. Értékes volt még a fából faragott gótikus oltár Szent Flóra szobrával, melyet ma a Szent Foska templomban őriznek. Két harangja közül az egyiket 1484-ben, a másikat 1578-ban Milánóban öntötték.
  • Szent Foska tiszteletére szentelt temploma egyhajós épület barokk oltárral és gótikus szoborral.
  • A sveti ivani bencés kolostor romjai. Bizánci stílusú épület, színes mozaikpadló maradványaival.
  • Sveti Andrija római és kora keresztény temető maradványai.
  • Biškupija régészeti lelőhelye Pomertől északkeletre a part mentén található. Ezen a helyen egy középkori templom és egy kis bencés kolostor állt. Az egyház létezését a 12. század elejéről keltezett dokumentum említi. A templom egy mozaikpadlós 5. századi római kora keresztény szakrális épületegyüttes alapjaira épült. A felszínen egy szakrális épület két fala és az apszis egy része látható, a falakban pedig római rétegek találhatók. A mozaikpadló részben a föld felszínén látható. A hely az ókortól a 14. századig folyamatosan lakott volt.[5]
  • Ókori termálfürdő és római villák romjai.
  • A Kaštijun-hegyen (Monte Castion) egy őskori erődített hegyi település helyén található Kaštijun-erőd, egy osztrák-magyar erődítmény, amely Póla város védelmi rendszerének szerves része volt.[6] Az erőd, mely a 19. századi európai katonai erődépítészet értékes építészeti hagyományait képviseli 1881 és 1888 között épült a hagyományos építési technikával, finoman megmunkált kövekből. Az erőd egy alagsorból, a földszintből és platformból áll, védtöltésekkel és az ágyúk elhelyezésére szolgáló talapzatokkal és mellvédekkel. A védőárkot a sziklába vájták, a védtöltéseket pedig földből és kőből készítették. 1914-ben 17 ágyút, 8 géppuskát és 4 gépágyú volt a fegyverzete.

Kultúra[szerkesztés]

  • Pomerska noć (Pomeri este) hagyományos helyi fesztivál mulatsággal és gasztronómiai kínálattal (augusztus 14.)
  • Komolyzenei koncert a plébániatemplomban (augusztus 11.)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]