Fažana

	Fažana
	Fažana esti látképe
; Fažana címere	; Fažana zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Fažana
Jogállás	falu
Polgármester	Ada Damjanac
Irányítószám	52212
Körzethívószám	(+385) 052
	Népesség
Teljes népesség	3463 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 55′ 41″, k. h. 13° 48′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 55′ 41″, k. h. 13° 48′ 15″
	Fažana weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Fažana témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Fažana (olaszul: Fasana) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Valbandon tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget délnyugati részén, Pólától 8 km-re északnyugatra, a tengerparton fekszik. Megközelíthető közúton Póla és Vodnjan felől. A tenger felől jól védett, de nincs természetes kikötője. Mesterségesen épített kikötőjét védőgát zárja le. Az utóbbi időkben elsősorban a Brioni-szigetek ellátó központjaként fejlődött. A kiemelt fontosságú szigetekre innen vezették át vízvezetéket, az áramot és a telefont is. Itt van a Brioni Nemzeti Park igazgatóságának központja és a szigetre vezető hajójáratok kiindulópontja.

Története[szerkesztés]

Fažana neve a régi „Phasiana” illetve „Vasianum” elnevezésből származik. A név eredete nem tisztázott, gyakran a mezei madárral a fácánnal, illetve a fazekassággal hozzák kapcsolatba. Utóbbit erősíti, hogy az ókorban fontos amforakészítő üzem működött ezen a területen, mely 64-ben Caius Lecanius Bassus római konzul birtokaihoz tartozott. Fažana mellett vezetett a Pólából kiinduló fontos hadi és kereskedelmi út a Via Flavia, amelyen az Adria északi részére szállították az árukat és a postát.^[2] A késő ókorban Fažana a Szent Apollinaris birtokhoz tartozott. Továbbra is említik az amforagyártást, de ekkor már jelentősebb volt az olívaolaj és a bortermelés. A kora középkorban a ravennai érsek birtoka volt. A település első említése 1150-ben a császár által a 11. században a pólai püspöknek adományozott régi plébániaként történt. 1197-ben „Wasana” néven szerepel a ravennai érsek és a III. Engerbert görzi gróf közötti birtokvitában.^[2] A következő századokban a település különböző grófok, a Giroldi család, majd az aquileiai pátriárka, a Sergi család, végül egy Jonatasi nevű pólai nemes birtoka volt. A 13. század végén velencei fennhatóság alá került. A velencei uralom évszázadai is jelentős nyomokat hagytak a település arculatán. A fažanai vizeken ütközött meg 1379-ben a velencei és a genovai hadiflotta. A csatában mintegy 250 hadihajó vett részt és a velenceiek vereségével végződött, ennek ellenére a település velencei kézen maradt.^[2] Az 1615 és 1618 között zajlott uszkók háborúban fontos stratégiai pont és hadikikötő volt, melyen keresztül a velenceiek a szárazföldi sereg ellátását biztosították. A közeli Vodnjan városa is Fažanán keresztül bonyolította tengeri kereskedelmét. A 17. század nagy járványait követően a település elveszítette korábbi jelentőségét és kis halászfaluvá zsugorodott. Ezt követően a török elől menekülő dalmáciai horvátokkal telepítették be a velencei hatóságok. A Velencei Köztársaság bukása után 1797-ben előbb osztrák, majd rövid francia uralom következett. 1813-tól újra osztrák uralom maradt és 1825 és 1860 között az Isztriai Tartomány része volt, amely az 1861. február 26-án kibocsátott császári pátenssel önálló őrgrófsági státuszt kapott saját országgyűléssel. Az osztrák uralom idején épült ki a pólai hajóépítő üzem és az arzenál. Póla lett a császári és királyi hadiflotta fő bázisa, innen indultak a hajók szerte a világba. A Fažanai csatornán át futott ki az osztrák hadiflotta 1866-ban Wilhelm von Tegetthoff parancsnoksága alatt Vis szigete felé, ahol július 20-án a Visi csatában döntő győzelmet aratott a jóval erősebb olasz hadiflotta felett.^[2]

Fažanának 1857-ben 413, 1910-ben 1452 lakosa volt. Az első világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. Fažana jelentősége a 20. század második felében nőtt meg újra, amikor a brioni Tito-rezidencia fő ellátó központja lett. Emiatt azonban biztonsági okokból a turizmus elől el volt zárva. Területén elsősorban katonai, rendőri, pártintézmények nyaralói és gyermeküdülők voltak.^[2] Ebben az időszakban Fažana gyorsan terjeszkedett, főként a Bionin dolgozó emberek számának növekedése miatt nőtt a lakosság száma. Josip Broz Tito halála után az 1980-as évektől Brioni is megnyílt a turizmus számára, mely a fejlődésnek újabb lendületet adott. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A településen óvoda, iskola, orvosi rendelők, bank, posta stb. működik. 2011-ben a falunak 2021, a községnek összesen 3569 lakosa volt. Lakói főként a közeli Pólára járnak dolgozni a turizmus és a vendéglátás területén, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal (szőlő- és olajbogyó termesztés) és halászattal is. Az ipari tevékenység az 1990-es években nagyrészt megszűnt. Fažanán ma már csak világítóüveggyártó, halfeldolgozó és egy italokat előállító üzem (Badel) működik. Fažana azon hat nyugat-isztriai település egyike, ahol az idősebbek közül néhányan még ma is beszélik az isztroromán nyelvet.^[2]

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása^[3]^[4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
413	508	525	637	994	1452	1410	1408	799	765	1271	1538	1879	2716	3050	2021

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt temploma az egész Isztria legalacsonyabban fekvő szakrális épülete. Tengerszint feletti magassága mindössze egy méter. Az egyhajós, kőből épített templom a település központjában a tengerparton áll. Különálló harangtornya 27 méter magas. Az egyhajós templom a 15. század végén épült gótikus stílusban. Az eredeti templomból megmaradt a lunettás kapuzat, a lunettában a két védőszent ábrázolásával. A templomnak öt oltára van, melyek a Rózsafüzér királynője, Szent Kozma és Damján vértanúk, Szent András és Szent Margit, Krisztus feltámadása, valamint a Szent Kereszt tiszteletére vannak szentelve. Az oltárképeket velencei mesterek festették a 16. és a 17. század fordulóján. A sekrestyében ismeretlen friuli mester 16. századi a feszületet, Fažana védőszentjeit és más szenteket ábrázoló freskói találhatók. A falon Z. Ventura 1598-ban vászonra festett „Utolsó vacsora” festménye látható. Orgonáját 1858-ban építették. A középkori oltárok már nem állnak, de az újrafestett hiányok arra engednek következtetni, hogy az eredtei padlószint a maitól egy méterrel lejjebb volt, vagyis éppen a mai tengerszinten.^[2]
Fažana régi részének a szélén áll a 14. században épített egyhajós Kármelhegyi boldogasszony templom, homlokzata előtt 17. századi loggiás előcsarnokkal. Belül fennmaradt az eredeti gótikus falfestés jelentős része.^[5]
A temetőben áll a 16. században épített Szent János templom, a 20. században teljesen megújították.
A településtől északkeletre egy Szent Elizeus tiszteletére szentelt 6. századi félköríves aspszisú templomocska áll.^[6] A templomot egy késő ókori nyári villa maradványain építették. Érdekessége az áttört kőablak.
A mára már elpusztult Szent Lőrinc templom kora keresztény román és gótikus stílusú faragott köveit a pólai régészeti múzeumban őrzik.