Dacia (római provincia)

Dacia
Dacia provincia a Római Birodalomban
Fennállás	106 - 271/275
Ország	Római Birodalom
Központ	Ulpia Traiana Sarmizegetusa
Főbb települések	Apulum (Gyulafehérvár), Napoca (Kolozsvár), Porolissum, Drobeta (Turnu Severin)
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	rómaiak, dákok
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Dacia témájú médiaállományokat.

Dacia fekvése a Római Birodalmon belül 107-ben

A római Traianus-oszlop spirális domborműszalagja 23 fordulatával Traianus két daciai hadjáratának eseményeit örökíti meg

Dacia Kr. u. 106 és 271 között római provincia volt, amely a mai Erdély nyugati és déli részét, a Bánság keleti területét és Olténiát foglalta magába. Székhelye Ulpia Traiana Sarmizegetusa volt. Egyike volt az utolsó római provinciáknak és az első között volt, amelyet a Római Birodalom felhagyott. A provincia alig 170 éves fennállása alatt több ezer kilométeres úthálózat, tíz városias település, közel száz katonai erődítmény és több ezer római felirat, szobor és kistelepülés keletkezett, amely alapját képezte úgy a kora középkori, mint középkori települések létrejöttének.

A terület meghódítása

A Kárpát-medence keleti részével a rómaiak már a Kr. e. I. század óta élénk gazdasági és diplomáciai kapcsolatban álltak, amelyeket az alábbi főbb események jellemeztek:

• La Tène korszak (IA, IB, IIA, IIB, IIC) második fele (Kr. e. 150 - Kr. u. 106): intenzív dák-római kapcsolatok
• Kr. e. 109-106: a dákok és szkordiszkusok harca M. Minucius Rufus ellen (Frontonius Strat. II.4.3.). Rubobostes (Burebista?) felemelkedése
• Kr. e. 74. C. Scribonius Curio összetűzése a dákokkal a Dunánál (Florus)
• Kr. e. 60: kelta területek elfoglalása Burebista királysága által (Púchov kultúra-Zemplin oppiduma az anartesek területén)
• Kr. e. 55- Burebista a pontusi görög városokat támadja
• Kr. e. 48 – tárgyalások Pompeius Magnussal
• Kr. e. 13 körül: a dákok Pannóniát támadják. M. Vinicius behatol Daciába
• Kr. u. 69: a dákok támadják Moesia tartományt. Diurpaneus-Decebalus felemelkedése
• Kr. u. 85-86: dák-jazig betörés Moesia területére
• 87: Cornelius Fuscus és az V. Aludae legio legyőzése
• 88: Második Tapae-i csata: Tettius Iulianus győzelme a dákok felett
• 89: kompromisszum Decebalus királlyal (rex amicas)

A terület meghódításának okai között számos érvet felsorakoztathatunk: gazdasági (érclelőhelyek, só, erdő, emberi utánpótlás), katonai és politikai (a dák támadások megszüntetése, római hatalmi struktúra a barbár népességek között) és személyes, császári ideológiai érvek is közre játszottak (Traianus, az új Nagy Sándor expanzív politikája). Elődei sikertelen próbálkozásai után Traianus császár hódította meg a Dák Királyságot két hadjáratban (101-102 és 105-106 között). Sikerült megtörni ellenállásukat és provinciát szervezni a területből.

Gazdaság és társadalom

A római hatalom megszilárdulásával elkezdődött az úthálózat kiépülése. A birodalom belseje felé állandó kőhíd vezetett át a Dunán. A tartomány székhelye Ulpia Traiana Sarmizegetusa lett. Katonai táborok, s mellettük városok épültek, mint Apulum (ma: Gyulafehérvár) a Maros partján vagy a Kis-Szamos parti Napoca (ma: Kolozsvár). Az ércbányászat fellendült az Erdélyi-érchegységben: központja Ampelum (ma: Zalatna) volt. Az aranybányák állami kézben voltak, s felszíni és tárnás művelés folyt. A bányákban a birodalom különböző részeiből hozott munkások dolgoztak.

A provincia lakossága elsősorban a birodalom minden szegletéből ide sereglett népességek (főleg a dunai provinciák - Pannonia, Dalmatia, Noricum) alkották. A Severus-korban jelentős keleti (Palymr) népesség érkezik Daciába, de számos kis-ázsiai, anatóliai csoportot is ismerünk feliratokról, főleg városi környezetből. A provincia teljes lakosságát nehéz megbecsülni, a kortárs szakirodalmi becslések 500.000 és 1 millió között vannak. Egyelőre nehéz bizonyítani a helyi, dák lakosság jelenlétét, ám az elmúlt évek régészeti felfedezései arra utalnak, hogy élénk kapcsolat volt a dákok és rómaiak között a provincia fennállása idején is. A provincia lakosságának jelentős részét (több mint 55.000 fő) a katonaság tette ki, igy Daciát jellemzően katonai provinciának nevezik. A katonák Kr.u. 168 után két legiotáborban (Apulum - Gyulafehérvár és Potaissa - Torda) és közel száz más, auxiliáris táborban, megfigyelőtoronyban és vidéki katonai állomáson élt. A katonaság erőteljes jelenléte és a rendkívülinek számító, igen hosszú Limes-szakasz alapvető jellegzetessége volt a provinciának, amely a városias települések kialakulását is meghatározta. A provinciában létrejött települések döntő többsége a katonaság jelenlététől függött és a táborok kiépülését követően jöttek létre. Az első és egyetlen alapított város (colonia deducta) a főváros, Ulpia Traiana Sarmizegetusa volt, a többi városi rangot kapott település (Apulum kettős városa, Drobeta, Romula, Potaissa, Porolissum, Tibiscum, Dierna, Ampelum) katonai tábor mellett kialakult vicusból vagy canabae-ból jött létre. Máig kérdéses, hogy a Kolozsvár alatt nyugvó Napoca is katonai tábor mellett jött-e létre, de az analógiák azt mutatják, hogy ez sem lehetett kivétel. A provincia Hadrianus idején három részre szakadt, amely struktúrát Marcus Aurelius újra átrajzolja 168-ban. Ezt követően a szenátori rangú kormányzó Apulumban fog székelni, amelyek impozáns, 13.000 négyzetméteres területen elterülő palotáját Cserni Béla fogja feltárni a XIX. század végén. Dacia falusias és városon kivüli települései - bár számukat a kortárs légirégészeti kutatásokat követően több százra becsülték - egyelőre gyéren kutatottak. Hasonlóan kevéssé dokumentáltak a provincia római temetői, ezek közül leginkább az apulumi és porolissumi temetőket kutatták az elmúlt években.

A provincia kevesebb, mint 170 éves fennállása alatt több ezer latin, görög és sémi felirat keletkezett, ezek döntő többsége a két nagy város (Ulpia Sarmizegetusa, Apulum) és territóriumára összpontosult. Igen gazdag ezek közül a vallásos kommunikációban használt régészeti anyag: a provincia területén azonosított mintegy 140 római szentélyből több ezer szobrászati és kisplasztikai munka származik. A katonai és vallási építészeten kívül, jelentős volt még a városi villák (domusok) is, amelyeket Apulumban, Sarmizegetusán és Napocán is feltártak a régészek.

Hanyatlása

A 3. századi háborúkban Pannóniával együtt Dacia is hadszíntérré vált. A gótok bevonulása állandósította a harcokat. Mivel Dacia nem tudta megvédeni mögöttes területeit, mint az Pannónia esetében egészen a nagy népvándorlás koráig sikerült, Aurelianus a tartomány kiürítése mellett döntött. 270-ben visszaverte a gótokat, de a provincia lakosságát áttelepítette Moesiába. Dacia közel 170 éves római uralom után ismét a barbárok földje lett.

Eutropius Róma rövid története című művében így olvashatunk erről az eseményről (9:15):

"Urbem Romam muris firmioribus cinxit. Templum Soli aedificavit, in quo infinitum auri gemmarumque constituit. Provinciam Daciam, quam Traianus ultra Danubium fecerat, intermisit, vastato omni Illyrico et Moesia, desperans eam posse retinere, abductosque Romanos ex urbibus et agris Daciae in media Moesia collocavit appellavitque eam Daciam, quae nunc duas Moesias dividit et est in dextra Danubio in mare fluenti, cum antea fuerit in laeva."

(Auréliánusz) Róma városát erősebb falakkal vette körül. Épített egy templomot a Napnak, melyben hatalmas mennyiségű aranyat és drágakövet helyezett el. Dacia provinciát, melyet Traianus hozott létre a Duna túloldalán, feladta; miután az egész Illyricum és Moesia elnéptelenedett, nem volt képes megtartani. A római polgárokat, eltávolította Dacia városaiból és földjeiről, letelepítette őket Moesia belsejébe Daciának nevezve azt, ami most a két Moesiára oszlik és ami a Duna jobb felén van, amint az a tenger felé fut, minthogy Dacia korábban a bal oldalon volt.

Történeti kronológiája

101-102: Traianus császár első dák-római háborúja. Nicopolis ad Istrum és Tropaeum Traiani majdani városok helyszínén a rómaiak nehéz győzelmet aratnak. Békekötés Decebalus királlyal. Fiatal dák katonák besorozása a római hadseregbe (Britannia, Aegyptus)

103-105: Apollodoros felépíti az első dunai hidat Drobetánál. A világ akkori leghosszabb hídja.

105-106: második dák-római háború. A dák főváros és erődítmények eleste, a dák király, Decebalus a mai Kelet-Erdély területére menekül, öngyilkos lesz. Fejét Tiberius Claudius Maximus viszi Rómába.

106 augusztus 11: az első katonai diploma Dacia területéről jelezheti a háború befejezését. Három legio (IV Flavia Felix, XIII Gemina, I. Adiutrix) a provinciában.

106-107: Traianus 123 napos triumphusa Rómában. A Forum Traiani és a háború emlékoszlopának felépítése.

106-109: Iulius Sabinus, a provincia első kormányzója. Census provinciae, lex et formam provinciae. Létrejön a provincia alapító törvénye.

106-117: a provincia Traianus korában. Útépítés, római infrastruktúra kiépítése, első katonai és civil települések. A római bányák létrejötte Verespatakon. Colonia Sarmizegetusa (Várhely) megalapítása. Dacia Augusti Provincia érmék kibocsájtása.

114: I. Adiutrix legio elhagyja a provinciát.

117. augusztus 13: Traianus halála, Hadrianus az új császár.

117 ősze: jazig és roxolán támadások, C. I. Q. Bassus kormányzó elesik a csatákban. Hadrianus fontolgatja a provincia feladását.

118: Q. Marcius Turbo átveszi a provincia katonai vezetését. Hadrianus a Duna partján tartózkodik, sikerül visszaverni a támadást. Feladja Munténia, Dél-Moldova részeit. IV Flavia Felix elhagyja Berzobist.

118-119: a provincia újraszervezése: három részre osztja (Dacia Porolissensis, Superior, Inferior), városiasodás (Drobeta, Romula, Napoca municípiumi rangot kapnak). A kormányzó Apulumban székel majd. Viszonylag békés időszak, a provincia falusias jellegű települései fokozatosan nőnek (pagus Apulensis például).

132: Colonia Sarmizegetusa aqeductusa kiépül.

138-161: Hadrianus halála, Antoninus Pius lesz a császár.

140-144: újabb roxolán támadások, dák mozgolódások. Élénk katonai kapcsolatok Mauretania és Dacia között.

150-158: több jelentős kormányzó provinciák élén (M. Sedatius Severianus, L. Iulius Proclus) akik jelentős építkezéseket kezdeményeznek a főbb városokban.

156-158: dák betörések az északi határ környékén.

161: Antoninus Pius halála, Marcus Aurelius és Lucius Verus társcsászárok.

161-166: az “antoninusi járvány” (talán pestis), feltehetőleg Dacia területén is jelentkezik.

166-175: az első ún. markomann-háború (Bellum Germanicum et Sarmaticum)

167: súlyos támadások Daciában, a fővárost Sarmizegetusát is megtámadják. Az Alburnus Maior-i (verespataki) viaszos táblácskák elrejtésének ideje.

168: az V. Macedonica legio-t áthelyezik Potaissa (Torda) területére. A provinciában ismét két legio lesz, szenátori rangú provinciává minősül ismét. A második átalakítása a provinciának: Dacia Porolissensis, Apulensis, Malvensis. M. Claudius Fronto együtt irányitja Moesia Inferior és Dacia Apulensis hadseregét. A pagus Apulensisből municipium lesz (municipium Aurelium Apulensium)

169-170: P. Helvius Pertinax a majdani császár Sarmizegetusában procurator.

170-172: háború a costobocusok ellen.

175: béke a rómaiak és a barbárok között. A jazigok átjárhatnak Dacia területén kereskedelmi céllal keletre.

177-180: második markomann-háború. A hármas Daciát Pertinax, a majdani császár vezeti, Apulumban székel.

180: Marcus Aurelius halála Bécsben (Vindobona), Commodus az új császár.

180-185: 12.000 dák kap földet Dacián belül. Mozgolódások a provinciában, leverik a lázadásokat. Apulum civil településéből colonia lesz.

193: Commodus halála, Pertinax a császár 87 napig.

193 március: civil háború, több ellencsászár. A dunai provinciák a pannoniai kormányzót, Septimius Severust támogatják.

193-197: Septimius Severus legyőzi ellenfeleit, a dunai légiók segítségével.

197: új városalapitási hullám a régióban, igy Daciában is (Dierna, Tibiscum, Ampelum, Porolissum, Potaissa, Apulum II municipiumok), Romula és Drobeta colonia rangot kapnak. Potaissa is később colonia rangot kap. Fejlődő városok, számos épitkezés és nagyszabású projekt indul.

211: Septimius Severus halála. Caracalla és Geta társcsászárok.

212: Geta meggyilkolása. Caracalla egyeduralomra tör, kihirdeti a Constitutio Antoniniana-t, állampolgári jogot ad a szabad embereknek a teljes birodalomban. A történelem első és legnagyobb szabású jogváltozása.

212-217: Caracalla és anyjának, Iulia Domnának uralma. Egyesek szerint Daciában is jár 214-ben. Számos szobor és épitkezés hirdeti neveiket, erősödő császárkultusz.

217: Caracalla meggyilkolása, Macrinus rövid uralma. Dák támadások Dacia határán.

218-222: Elagabalus uralkodása.

222-235: Severus Alexander uralkodása. Az utolsó fénykora Daciának, számos nagyszabású építkezés Sarmizegetusa területén (második Palmyr templom).

235 március: Severus Alexander meggyilkolása, a katonacsászárok kora.

235-236: szarmata és dák betörések.

242: karpok támadása Moesia területén, Daciában is készültség.

246: Dacia saját pénznemmel rendelkezik rövid ideig.

246-247: karpok támadása Daciában. Philippus Arabs császár Daciában. Gótok és gepidák összecsapása észak Daciában vagy a mai Szilágyságban.

247-248: újraépítési hullám, Romula új erőditményt kap.

249-251: Decius uralkodása. Relativ békés időszak, Apulum II. talán colonia rangot kap, az utolsó nagy feliratok állítása a provincia területén.

255-258: a Potaissa-i Azisos templom félépítése, az utolsó nagy szentély Daciában. A legiók Gallienust támogatják.

260 után: a barbár támadások állandósulnak, a provincia fokozatos kiürítése északról dél irányba (érme-kincsek és feliratok száma nő délen).

270-275: Aurelianus uralma. Dacia feladása, a két legio és a római adminisztráció kivonul. A római állampolgárok nagy része fokozatosan elhagyja a régiót (több éves, évtizedes

folyamat). Az egykori provincia területe nem lesz laktalan, de politikai entitás nem lesz a területén.

324-337: az egykori déli daciai városok (Dierna, Drobeta, Romula) utolsó római virágzása

Constantinus császár idején. Erdély területére bevonulnak a nyugati gótok.

Települései

Dacia római kori települései

Római név	Mai ország és név	Leírás
Lederata	Palánka	Erőd a Dunánál.
Arcidava	Varadia	erőd
Centum Putei	Nagyszurduk	erőd
Berzobis	Resicabánya	erőd
Tibiscum	Karánsebes	erőd
Ulpia Traiana Sarmizegetusa	Várhely	A provincia székhelye, korábban dák székváros.
Micia	Vecel	Erőd a Maros mentén.
Germisara	Algyógy	A Maros mentén
Apulum	Gyulafehérvár	Légiós tábor a Maros mentén
Ampelum	Zalatna
Alburnus Maior	Verespatak
Salinae	Felvinc	A Maros mentén
Potaissa	Torda	Légiós tábor a Maros mentén
Napoca	Kolozsvár	Erőd a Szamos mentén
Porolissum	Mojgrád	Légiós tábor, Dacia Porolissensis székhelye
Samum	Alsókosály	erőd
Dierna	Orsova	Erőd a Duna mentén.
Ad Mediam	Mehádia	erőd
Drobeta	Turnu Severin	Erőd a Duna mentén
Sucudava	Corabia	Erőd a Duna mentén
Romula	Reşca	Municipium, majd colonia, Dacia Malvensis székhelye
Pezendava	Craiova	erőd
Acidava	Enoșești	erőd
Pons Aluti	Ioneşti	Erőd az Olt mentén
Buridava	Stolniceni	Erőd az Olt mentén
Castra Traiana	Dăești	Erőd az Olt mentén
Arutela	Căciulata	Erőd az Olt mentén
Praetorium	Copăceni	Erőd az Olt mentén
Caput Stenarum	Bojca	Erőd az Olt mentén
Cumidava	Barcarozsnyó	erőd
Angustia	Bereck	erőd

Források

• ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. 46–106. o. ISBN 963 05 4203 X  
• Mike Corbishley: Az ókori Róma földrajza, Holnap Kiadó, Budapest, 1993 ISBN 9633460077
• Tim Cornell - John Matthews: A római világ atlaszaHelikon, Budapest, 1991 ISBN 9632082133

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Dacia (római provincia) témájú médiaállományokat.

• Dacia provincia kronológiája. Összeállította T. Szabó Csaba – In: Erdélyi Krónika. Online.
• A római Dacia - nagyon rövid bevezető. Egyetemi segédlet. Összeállította T. Szabó Csaba.
• https://www.forumromanum.org/literature/eutropius/index.html

Kapcsolódó szócikkek

• Apulum
• Porolissum
• A Vaskapu és környéke a római történelemben
• A Kárpát-medence története a honfoglalásig