Balaton-felvidéki Nemzeti Park
| Balaton-felvidéki Nemzeti Park | |
| IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
 | |
| Badacsonytomaj látkép | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | Balaton-felvidék, Dél-Bakony, Tapolcai-medence, Keszthelyi-fennsík, Kis-Balaton |
| Terület | 569,97 km² |
| Alapítás ideje | 1997 |
| Felügyelő szervezet | Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság |
| Elhelyezkedése | |
 Balaton-felvidéki
Nemzeti Park Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 58′ 33″, k. h. 17° 55′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 33″, k. h. 17° 55′ 46″ | |
| Balaton-felvidéki Nemzeti Park weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balaton-felvidéki Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre, elsősorban hat tájvédelmi körzet (Badacsonyi-, Káli-medence-, Keszthelyi-, Kis-Balaton-, Pécselyi-medence- és a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi körzet) összevonásával.
Földrajzi elhelyezkedése
A mozaikos felépítésű Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben alakult Veszprém és Zala megye területén, a Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal völgyétől a Tési-fennsíkig, a Murától a Kis-Balatonig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén. Igazgatósága Csopakon van.
A nemzeti park területi egységei
Tihany
A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt jelölték ki 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzetét, a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi Körzetet. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az úgynevezett gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi beltavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.
Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtősztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. A balatoni kecskekörmök tulajdonképpen megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre. A félsziget nyugati oldalán fekvő mintegy 650 hektáros terület 2003. július 1-én Európa Diplomát kapott.
Pécselyi-medence
A Pécselyi-medencére a természeti értékek mellett a hagyományos gazdálkodási módok, az öreg borospincék hangulata jellemző. A védett növények közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és mocsári kosbor. Állatvilágából a védett madarak érdemelnek figyelmet, mint a gyurgyalag és a közép fakopáncs.
A Pécselyi-medence Tájvédelmi Körzetet 1997 nyarán hozták létre, utolsóként a nemzeti parkba összevont védett területek közül.
Káli-medence
A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint a „kőtengerek”, amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani értéket képviselnek a láprétek. Köveskál közelében él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A nagyobb állóvizek a vízimadaraknak adnak otthont.
Badacsony és a Tapolcai-medence
A nemzeti parkba beolvasztott Badacsonyi Tájvédelmi Körzet hazánk második tájvédelmi körzete volt. 1965-ben hozták létre, és 1978-ban hozzá csatolták a csupán két évvel azelőtt létesített Szentgyörgyhegyi Tájvédelmi Körzetet is.
A Balaton partjának hegyei – Badacsony, Szigliget stb. – vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A Badacsony oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók.
A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a Szent György-hegyen él a cselling, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a Lumnitzer-szegfű is. A Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a buglyos kőtörőfű. A terület madárritkaságai a holló, a vörös vércse és a kövirigó.
Keszthelyi-fennsík, a Tátika és a Kovácsi-hegy csoportja
A dolomitból épült Keszthelyi-fennsík felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány. A Keszthelyi-fennsíkon több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él, köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A nyest és a nyuszt egyre gyakoribb.
A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez, él itt havasi cincér, kék galamb, holló, nagyfülű denevér. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom.
A Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó mára égeres láperdővé alakult és a nemzeti park fokozottan védett területe.
A nemzeti parkba beolvasztott Keszthelyi Tájvédelmi Körzetet 1984-ben alapították.
Kis-Balaton
A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és a Kis-Balaton felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Visszatelepült számos ritka madárfaj, mint a nagy kócsag, valamint megjelent a patkányfejű pocok, a lápi póc, a réti csík.
A Kis-Balaton Tájvédelmi Körzetet 1986-ban hozták létre.
Tájvédelmi körzetek
Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet
Biológiai sokszínűsége és geológiai érdekességei miatt fontos. A felszín alatt számos barlang található, melyek közül kiemelkedik az Odvas-kői-barlang, az Ördöglik-barlang, valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. A Szömörke-völgyben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsora pedig a bükki Szalajka-völgy képződményeihez hasonlítható. A terület legnagyobb részét gyertyános-bükkösök borítják. A legmagasabb részek magashegységi jellegűek, hegyi szillel, hegyi juharral és magas kőrissel. E társulás értékes madarai a fehérhátú fakopáncs, a fekete gólya, a holló és a kerecsensólyom. A cserjeszint jellemző növénye a télen is zöld babérboroszlán. A mélyebb völgyek jellemző fajai az erdei holdviola, a gímpáfrány, a havasi turbolya és a farkasölő sisakvirág. Az Odvaskőháton él a hazánkban csak itt előforduló rozsnokképű árvalányhaj. A hűvösebb bükkösökben még találkozhatunk havasi cincérrel és alpesi gőtével. A Vörös János Séd-patakjában még kövi rák is van.
Somló Tájvédelmi Körzet
A magányos Somló a Marcal-medencéből emelkedik ki. A védettség célja a hegy tájképi, gazdálkodási és építészeti értékeinek együttes megóvása. A fokozottan védett hegytető a várrommal és bazaltsziklákkal gyönyörű, impozáns látványt nyújt.
Mura-menti Tájvédelmi Körzet
Az osztrák-szlovén-magyar Mura folyó magyar szakasza legfrissebb tájvédelmi körzetünk, mely a Drávával együtt Európa egyedülálló természetes ártere, ahol a folyók maguk alakíthatják szabadon kanyargó medrüket, zátonyokat, szigeteket építve, partokat omlasztva, holtágakat leválasztva, éltetve a tájat. Az így kialakult értékes élőhelyek viszonylag természetes állapotban maradtak meg.
Természetvédelmi területek
- Attyai Láprét Természetvédelmi Terület: a láprétet három bővizű forrás táplálja és biztosítja ennek különleges élőhelynek a fennmaradását. Ősszel szőnyeget alkotva nyílik a területen az illatos hagyma. E legutóbbi jégkorszakból itt maradt maradványnövényt a láp hűvös klímája őrizte meg egészen napjainkig. Ugyancsak ezt a mikroklímát kedveli a szibériai nőszirom és a különböző orchideafélék.
- Bakonygyepesi Zergebogláros Természetvédelmi Terület: a Csigere-patak által táplált láprét több értékes növény mellett elsősorban a zergeboglár, e ritka jégkorszaki maradványnövényünk élőhelye.
- Balatonfüredi Erdő Természetvédelmi Terület: A Péter- és Tamás-hegy gyepének, és abban élő növényeinek köszönheti védettségét. A Koloska-völgyet övező sziklákon megkapaszkodtak a karszt-bokorerdő mediterrán klímát kedvelő fajai.
- Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület: ezt a korábban erőszakos gyomként nyilvántartott és e szerint irtott növényt ma már csak a fokozott védelem tudja megmenteni a kipusztulástól. A tátorján ma ismert élőhelyei közül ez a legjelentősebb.
- Darvas-tói Bauxitlencse Természetvédelmi Terület: ebben az egykori bányában a nem annyira ellenálló kőzet folyamatos aprózódása felszínre hozza a kemény, ellenálló rétegeket. E helyen tanulmányozhatók a lefejtett bauxitlencse alól előbukkanó víznyelők, töbrök és dolomitos karsztképződmények.
- Devecseri Széki-erdő Természetvédelmi Terület: a terület jelentős része erdő, gyep, láp és mocsár. Elsősorban a ritka növényfajokat rejtő, sajátos klímájú láprétjei értékesek.
- Farkasgyepűi Kísérleti Erdő Természetvédelmi Terület: a területen 1926-tól folynak erdőfelújítási kísérletek, 1974 óta pedig a különböző bükkös társulások életét tanulmányozzák itt a kutatók.
- Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület: a fenyves fái egészen egyedülállóan futóhomokba kapaszkodtak, s e kedvezőtlen talajhoz alkalmazkodva él itt hazánk legszebb erdeifenyő-állománya (lásd: ősfenyves).
- Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület: a Hévízi-tó felülete 47500 négyzetméter, forrása napi 80 millió liter vizet ad! A víz hőmérséklete télen is meghaladja a 26 fokot. A tó fenekét tőzegiszap fedi. A tóval együtt az azt körülvevő park és véderdők is védettek.
- Hódoséri Ciklámenes Természetvédelmi Terület: a Hódos-ér-patak völgyében virágzik az erdei ciklámen, pedig általában a bükkösök talaját nem kedveli.
- Keszthelyi Kastélypark Természetvédelmi Terület: a park mai nagysága mindössze 8 hektár. Már egy 1769-es térképen is szerepelt bejelölve, de az angolpark kiépítése csak 1792-ben kezdődött. A mai élőkert és park végleges formáját Festetics Tasziló révén kapta.
- Látrány-puszta Természetvédelmi Terület: míg az 1850-es évekig időnként összefüggő vízréteg borította, ma már csak a mélyebben fekvő helyek mutatják a közel természetes állapotot. Ritka növénye a tőzegpáfrány és a lápi csalán. A nagy póling, a hamvas rétihéja és a kékbegy fészkelési területe.
- Nagybereki Fehér-víz Természetvédelmi Terület: a Nagyberek a 19. század közepéig tó volt, de a Balaton vízszintjének a Sió szabályozása miatti esése következtében magasabban fekvő hátai szárazra kerültek. A területet csatornarendszerrel szabdalták fel és csak az övcsatornánál mélyebben fekvő részek őrizték meg többé-kevésbé eredeti állapotukat. A nagy kócsag, a bakcsó, a vörös és szürke gém, a kékbegy és a barna rétihéja élőhelyei fokozott védettséget élveznek.
- Sárosfői Halastavak Természetvédelmi Terület: a Meggyes-erdő déli részén lévő halastavak főleg ornitológiai értéket képviselnek. A terület nem látogatható.
- Somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület: a tavat valamikor lecsapolták, de a bukó visszatartó funkciójának köszönhetően a lápréten mindig áll a víz. Ennek köszönhetően a sás, nád, bokorfüzek jól érzik itt magukat, és gazdag az állatvilága.
- Somogyvári Kupavár-hegy Természetvédelmi Terület: I. László király 1091-ben apátságot alapított itt, valamint bazilikát, kolostort, ispáni székhelyet építtetett a Kupavár-hegyen. Lakói az általa behívott franciaországi Saint-Gilles bencés szerzetesei voltak.
- Sümegi Mogyorós-domb Természetvédelmi Terület: a domb maga 125-140 millió évvel ezelőtt lerakódott mészkőlemezekből épül fel. A kutatóárokban jól elkülöníthetők a földtörténet különböző koraiban lerakódott rétegek.
- Szentgáli Tiszafás Erdő Természetvédelmi Terület: ez Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása. A Miklóspál-hegy nedves, hűvös mikroklímája kedvez e növényfaj fejlődésének. A sziklákkal teleszórt talajon annyira jól érzik magukat, hogy valamennyi korosztályuk felelhető a területen.
- Tapolcafői Láprétek Természetvédelmi Terület: a védettség elsősorban a láprétek növényeinek élőhelyére vonatkozik. Ilyen növény például a zergeboglár, valamint a különböző kosborok, nősziromfélék és gyapjúsásfélék.
- Tapolcai-tavasbarlang Felszíne Természetvédelmi Terület: a barlangot 1902-ben fedezték fel. Vizét a bauxitbányászat elszívta, közel három méterrel csökkent a talajvíz szintje. A bányák bezárása nyomán szerencsére megint található benne víz.
- Úrkúti Őskarszt Természetvédelmi Terület: Úrkút lakói szenet keresve találtak rá a felszín közeli mangánra. Az értékes ércet kézi erővel fejtették és így maradhattak meg azok a karsztformák, amik sehol máshol nem találhatók meg. A rózsaszín mészkősziklákban ősi kardlábúak, tengeri liliomok, ammoniták, csigák, kagylók maradványai szép számmal találhatók.
- Uzsai Csarabos Erdő Természetvédelmi Terület: a terület áfonyás-, csarabos tölgyese miatt érdekes.
- Várpalotai Homokbánya Természetvédelmi Terület: ebben a nem nagy méretű bányafalban 200 csiga-, több mint 100 kagyló- és 100 egysejtűfajt találtak a kutatók. Az egykor élt állatok vázai a vízfenéken, finom homokágyon rakódtak le, rájuk jégkorszaki kavicsréteg került, és a homokágynak, valamint a kavicsrétegnek köszönhetően maradhattak meg viszonylag épségben.
- Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Terület: a terület legszebb része a páfrányos, magyarkőrises égerláperdő.
- Zirci Arborétum Természetvédelmi Terület: az ország legmagasabban fekvő arborétumaként klímája hűvös, célja pedig a Bakony őshonos növényzetének bemutatása.
További információk
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapja
- A Zalamédia cikkei a Kis-Balatonról
- Balatoni Nemzeti Park KvVM TIR interaktív térkép
- Nemzeti Park Tanács
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapja
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park leírása
